“Igyekszünk nyitni a nem vallásos zsidók felé”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Változások zajlanak a Mazsihisznél Heisler András elnökké választása óta. Igyekeznek transzparensebbé tenni a szervezetet, és szeretnék a civil szervezetekkel egyre több területen felvenni a kapcsolatot. A Mazsihisz elnöke szerint ma már nem a holokausztra való emlékezés az identitásuk egyetlen pillére. Interjú. A zsidó közösségen belül sokak számára még mindig nem érzékelhető, hogy a Mazsihisz elindult volna a változás útján, és meghallaná az idők szavát. Mit gondol erről?

Ha nem érzékelhető, az nyilvánvalóan a mi hibánk. Azon dolgozunk, hogy mindenki ne csak lássa, hanem érzékelje a létező változásokat. Ez azonban egy lassabb folyamat, hiszen egy nagy szervezetről beszélünk. Forradalmat senki ne várjon tőlünk. Fontos, hogy mind a gazdálkodásban, mind a működésben megteremtsük a transzparenciát. Mára, talán a legátláthatóbb zsidó szervezetté vált a Mazsihisz. Ez értendő a működésünkre és a költségvetésünkre egyaránt. Ráadásul számos demokratikus kontroll is beépült a rendszerbe, van független számviteli bizottság, kötelezővé tettük az utijelentések rendszerét és korlátok közé szorítottuk az ügyvezetés hatáskörét.

A Mazsihisz ahhoz képest, hogy mekkora szervezet, a zsidóság viszonylag kis részét éri el. Ha jól tudom, 5000 tagdíjfizetője van az állítólagos 100 ezer fős zsidóságból. Kívánnak-e ezen változtatni?

Annak idején a neológia reformmozgalomként indult, mára viszont tradicionális, talán mondhatni, konzervatív irányzattá vált. Feladatunk a magyarországi zsidóság különböző rétegeivel kiépíteni valamiféle kapcsolatot. Életérzésben talán ez a vallási irányzat áll legközelebb a zömében szekuláris magyar zsidósághoz. Ezért igyekszünk nyitni a nem vallásos zsidók felé, nyitni a civilek, a közösségépítés, a zsidó élet felé. A Holokauszt emlékév bojkottjának volt egy különleges hozadéka: megtört a jég, és a zsidó értelmiséggel korábban elképzelhetetlen kapcsolatai alakultak ki a Mazsihisznek. Közben tudatosan igyekszünk a civil szervezetekkel egyre több területen felvenni a kapcsolatot. Ma ugyanis már nem a holokausztra való emlékezés az identitásunk egyetlen pillére. A Mazsihisz építkezik és ennek fontos eleme a zsidó közösség felé történő nyitás.

Tud konkrétumokat is említeni?

Májusban lesz egy Pro Israel nap az Európa Parlamentben.  Erre a Mazsihisz fiataljai kaptak meghívást, de mi úgy gondoltuk, saját küldötteink mellett legyenek ott a különböző zsidó civil szervezeteknél dolgozó zsidó fiatalok is a delegációban. A szervezés folyik, kezdeményezésünk fogadtatása pozitív. De említhetném akár a Maccabi Európa Játékok budapesti megrendezését is, amelyhez igen fontos volt a Mazsihisz elvi és konkrét formában is megnyilvánuló támogatása. Néhány hete pedig a Centropa Alapítvány egyik rendezvénye, mögé álltunk, s együttműködésünk sikeres volt.

Heisler András
Heisler András

Ennek ellenére a Mazsihisz által a civileknek nyújtott pályázati keret drasztikusan csökkent az idén, huszonöt millió forintról tíz millióra, ha jól tudom.

Tévedés. Az előzetes tervek valóban ekkora összegről szóltak, de a turisztikai árbevételünk a tervezettnél kedvezőbben alakult. A Mazsihisz Vezetősége a múlt héten ezért úgy döntött, hogy az eredetileg tervezett tízmilliós keretet idén huszonegymillió forintra emeljük.  Ráadásul ebből tizennégy millió forintot kizárólag civil szervezetek vehetnek igénybe, ami mindenképpen erős gesztus. A pályázati alapunk mellett a zsidó ifjúsági szervezeteket is támogatjuk további tíz millió forinttal. Ez utóbbi összeg elosztására a zsidó közéletből meghívott szereplők tettek javaslatot. A Mazsihisz Vezetősége a javaslaton nem változtathat: azt jogában van elfogadni, vagy elutasítani. Elfogadtuk.

Terveznek-e nyitást a civilek vagy más vallási irányzatok, például a reform zsidó közösségek felé olyan formában, hogy akár a Mazsihisz tagjaivá is válhassanak?

Ebben a kérdésben én személyesen nyitott vagyok, de elnökként közösségi véleményt kell képviselnem. A Mazsihiszen belül ma nincs többségi támogatása ennek a típusú nyitásnak. Pontosan ezért stratégiánkban fontos szerepe van a zsidó szervezetekkel történő partneri kapcsolat erősítésének. Erről szól a Nyitott Zsinagógák program megvalósítása is.  Koncepcióját mi dolgoztuk ki, de megvalósítását az oktatással foglalkozó zsidó civil szervezetekkel együtt tervezzük. A program célja, hogy a magyar társadalom szereplői jobban megismerjenek bennünket. Ebben a sorozatban megmutatnánk zsinagógáinkat, és tartanánk rövid előadásokat a hazai zsidóságról, katonáknak, akár önkormányzati dolgozóknak, minisztériumok munkatársainak és természetesen diákoknak. Magyarország lakosságának legnagyobb része ugyanis semmit nem tud a zsidókról, még sosem járt a Dohány utcai zsinagógában, sokan úgy gondolják, oda be sem szabad menniük.

Nem tartanak-e attól, hogy az EMIH-hez hasonlóan a reform zsidó hitközségek is a Mazsihisz riválisává válhatnak hosszú távon azzal, hogy nem fogadják be őket a soraikba? Rossz nyelvek szerint ez azért nem történik meg, mert a Mazsihisz nem akar egy fazékból több éhes szájnak osztani. Nem lenne mégis kisebb az áldozat így, mintha az EMIH példáját követnék majd egyszer ezek a mozgalmak is?

Nem ez a fő motívum, a kérdés alapvetően nem anyagi természetű. A Mazsihisz taghitközségeinek és a reform mozgalmaknak a vallási felfogása nagyon különböző.

Az ortodoxok is részét képezik a Mazsihisznek, ezek szerint ők közelebb állnak a neológokhoz, mint a reformok?

Az ortodoxia és a neológia gondolkodásmódja a Sulchán Áruchon alapul (A Sulchán Áruch a zsidók rendszeres törvény- és szertartáskönyvének, melyet Rabbi Joszef Káró tudós a XVI. sz.-ban készített – szerk.). A vallásgyakorlás formája ugyan eltérő, de a filozófiájában nincs különbség. A reform mozgalomnak azonban számos vallási kérdésben teljesen mást vallanak. Elsősorban ezt szokták felhozni ellenérvként azok, akik közösségünkben ellenzik a szorosabb szervezeti kötődéseket.

Ha jól értem, magát a neológiát nem kívánják megreformálni a szekuláris zsidóság iránti nyitás jegyében?

A neológián nem akarunk változtatni. Továbbra is kipát fogunk viselni, a nők és a férfiak zsinagógáinkban külön fognak helyet foglalni. De fontosnak tartjuk, hogy a Mazsihisz ne csak a zsinagógákon belül legyen aktív, hiszen a magyarországi zsidók többsége nem „zsinagógajáró”. Ismereteim szerint a neológiának sosem volt lefektetett szabályrendszere. Ezért mi úgy tekintjük, hogy ez egyfajta életérzés, amelyet szeretnénk most minél több zsidó barátunkkal megismertetni. Ennek az életérzésnek egyik lényeges eleme a nyitottság és egymás elfogadása. Ha valaki a zsidó közösséghez tartozónak vallja magát, azt mi elfogadjuk. Közben persze tudomásul vesszük, hogy a zsinagógai gyakorlatban a zsidó származás pontosan szabályozott és meghatározó. Mindkettőt fontos hangsúlyozni, mert bár így működünk, de ezt sokan nem tudják rólunk.

Ismert probléma, hogy a működő zsinagógák nincsenek tömve hívekkel. Van-e arra valamiféle koncepció, hogy ez változzon?

A zsinagógák soha nem voltak tömve a nagy zsidó ünnepeken kívül. Ez mindig is problémát jelentett. De meg kell említenem, vannak olyan zsinagógáink, ahol a zsidó vallási élet rendkívül aktív. Az elmúlt esztendőkben volt olyan zsinagógánk, amelyet a közössége egész egyszerűen kinőtt. Bővíteni kellett az épületet és ez nem egy átlagos történet, akár európai szinten sem. Feladatunk minél több zsidóval kapcsolatba kerülni, mert sokan nyitottak vallásunk jobb megismerésére, vagy akár gyakorlására is.

Cél, hogy több ember legyen a hitéletben vagy inkább az, hogy több legyen az aktív tag a zsidóságban?

Mindkettő. De a zsinagógai életet úgy nem lehet népszerűvé tenni, hogy kizárólag ennek fontosságát hangoztatjuk Olyan közeget, olyan aktivitásokat, együttműködéseket kell teremteni, amelytől az emberek kedvet kapnak tradícióink megismerésére.

Heisler András sírkövet tisztít a gyöngyösi temetőfelújításon
Heisler András sírkövet tisztít a gyöngyösi temetőfelújításon

Hogyan áll az Együttélés Háza projekt a Rumbach Sebestyén utcában? Lehet-e tudni valamit arról, hogy kapnak-e rá pénzt, tenderezteti-e a Mazsihisz a projektet, és mikor várható a nyitás?

A Mazsihisz minden komolyabb projektet tendereztet. A kormány elkötelezte magát, így a tervezésre és az előkészítésre már kaptunk 50 millió forintot. Ezen kívül idén több százmillió forintot kapunk a kivitelezésre. Most a pályázat előkészítése folyik. Terveink szerint az Együttélés Háza 2018. első negyedévében nyílhat meg. A kormány vállalta, hogy finanszírozza a teljes projektet.

A tenderkiírás mégis elmaradt a Zsidó Kulturális Fesztivál megrendezésével kapcsolatban.

Igaz, de ezt olyan belső projektnek éreztük, ahol az elöljáróság, azaz a szervezetet vezető társadalmi testület döntését elegendőnek tartottuk. Olyan céget akartunk megbízni, amelyiknek ismerjük a szakmai hátterét, és rá merjük bízni ezt a feladatot. Ráadásul a rendszerünk úgy működik, hogy minden bevétel és minden kiadás a Mazsihisz és a BZSH rendszerében jelentkezik. Ez jelentős változás a korábbi évekhez képest, amikor a bevételek a vállalkozóhoz voltak csatornázva.

A Mazsihisz, illetve a zsidó élet legtöbb szereplője nagymértékben függ az állami támogatásoktól. Nem érzi ezt problémának? Mennyire lehet így a politikától függetlenül működni?

Ez valóban komoly és országos szintű strukturális probléma, de jelenleg erre egyik történelminek mondott egyház sem tud megoldást találni. Azonban tudni kell, ez a függőség nem hasonlítható össze a korábbi rendszer viszonyaival. Ma három fő forrása van a Mazsihisznek. Egyik a normatív támogatás, amely ugyan államtól érkező összeg, de törvény szerint minden közfeladatot ellátó intézménynek jár. A másik a jogtalanul elvett zsidó közösségi ingatlanok utáni járadék, amely szintén nem adomány, hanem a történelmi egyházak mindegyikét azonos módón érintő megállapodás. A harmadik rész pedig a saját árbevételünk és az adományok. Ezek a források függetlenek attól, hogy éppen milyen kapcsolatot ápolunk a fennálló politikai hatalommal. Léteznek azonban más projektek is, mint amilyen az Együttélés Háza finanszírozása, melyek már függenek attól, milyen a viszonyunk a kormánnyal. Stratégiánk azonban tiszta. Ahol tudunk, ott kooperációra törekszünk a hatalommal. A kooperáció pedig kölcsönös kompromisszumok nélkül nem elképzelhető. Más területeken, mint például az emlékezetpolitikai kérdések, semmilyen kompromisszumra nem vagyunk hajlandóak. Tehát lehet, hogy délelőtt éppen a Hóman Bálint szobor miatt ordítozunk, majd délután a Rumbach utcai felújításról tárgyalunk. Ezt a kettősséget párhuzamosan gyakorolni…,  elmondhatom, bizony nem könnyű dolog.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp