A Közép-európai Egyetemen (CEU) rendezték meg A történelmi egyházak és a holokauszt Csehszlovákiában, Magyarországon és Romániában 1920-1945 között című konferenciát, amely azt a kérdést járta körül: mit tettek, vagy mit nem tettek a keresztény egyházak, hogy azok a társadalmi torzulások, emberi szenvedések bekövetkezhettek, bekövetkeztek, amelyeknek a végéről sokkal többet tudunk, mint az odavezető útról. A konferencia előadásai alapján úgy tűnik, az egyházak felelőssége három dologban nyilvánulhat meg. Az első: az egyházak a két világháború között a zsidókat tették felelőssé a társadalmi viszonyok romlásáért, azért, hogy a gazdaság hanyatlásáért, s ennek megfelelően beszéltek a templomokban. Jakab Attila egyháztörténész Prohászka Ottokár püspököt, keresztényszocialista írót említette, aki a zsidókat hibáztatta az elszegényedésért.
A felelősség második foka: az egyházi vezetőké, akik megszavazták a különböző zsidótörvényeket és ezzel a zsidók kitaszítását. A CEU és CEC közös konferenciáját lezáró kerekasztal-beszélgetésen vita alakult ki Kodácsi Tamás református lelkész és Donáth László evangélikus lelkész között. Kodácsi felhozta, mennyi lelki vívódáson ment át, milyen nehezen egyezett bele Ravasz László református püspök a zsidótörvények megszavazásába. „De végül megszavazta!” – mondta ki keményen Donáth. A lelki vívódás pedig nem adhat fölmentést.
Ravasz László református püspök az úgynevezett első zsidótörvény megszavazásakor egyebek mellett azt mondta a Parlament Felsőházában: „Egy állam rendjében nem lehet egy kisebbség olyan helyzetben, hogy a többség jogait és ingerenciáját gyakorolja!”
Az egyházak harmadik felelőssége: tűrték és hagyták, hogy államaikban, városaikban, templomaik körül összeszedjék, gettóba zárják, majd deportálják és végül megöljék a zsidó származású honfitársaikat. Ugyanakkor az egyházi személyek között is voltak zsidókat bújtatók és mentők, mártírok, de ugyanúgy kisebbségben, mint az átlagemberek körében.
Törzsök Erika szerint most, az ezredforduló idején úgy tűnt, a különböző országokban megpróbáltak szembenézni a múlttal, de a társadalmak többsége mégiscsak az elhallgatást választotta. Komoróczy Géza szavai arról, hogy csak „a tudott és elbeszélt történelem” létezik, különösen igazak az antiszemitizmus és a holokauszt történetére. Márpedig a társadalmi szembenézés kezdete az, ha önmagunk tetteivel szembesülünk.
A teljes cikk itt olvasható.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
