Jó okunk van nem bízni a politikában

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A bizalom és a fejlődés összefüggnek egymással, és Európában több példa is van arra, hogy a pártok a versengés helyett az együttműködést választották az ország érdekében. A magyar társadalomban viszont létezik egy mély, történelmi hasadás, és erre már könnyű ráépíteni rivalizáló politikai identitásokat, de ez nem jelenti azt, hogy ezen nem lehet változtatni, mondta Boda Zsolt, az MTA Politikatudományi Intézetének igazgatója, aki Pikó Andrással beszélgetett a Bálint Ház Közéleti Kávéház elnevezésű programsorozatában. „Ha a mentalitását nézzük, a magyar társadalom keletebbre van, mint földrajzilag gondolnánk, anyagiasság, bizalmatlanság és az államba vetett, az indokoltnál valamivel nagyobb hit jellemző ránk” – kezdi a beszélgetést Pikó András, az esete házigazdája. A kérdés csak az, hogy mindebből levezethető-e, hogyan gondolkodunk a politikáról és hogyan viszonyulunk a hatalomhoz?

„A politika társadalmi funkciója egyrészt az, hogy bizonyos konfliktusoknak teret adjon, a másik pedig az, hogy integrálja a társadalmat és az együttműködés alapjait létrehozza” – kezdi a magyarázatát Boda Zsolt. Ahelyett tehát, hogy verekedni kezdenénk, inkább a szavazatokkal küzdünk meg egymással, az állam létrejöttével ugyanis megszűnik az „ember embernek farkasa helyzet”, mivel az állam létrehozza az együttműködésnek azt a lehetőségét, amelyben már van törvény, van jog és tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól.

Boda Zsolt
Boda Zsolt

Pikó szerint a jó politikához bizalomra volna szükség, a bizalom alacsony szintje vagy teljes hiánya ugyanis rombolja a politika szintjét. „Minden kultúrának másmilyen a bizalmi szintje, és hogy mennyire bízunk egymásban, az befolyásolni fogja, hogy mennyire bízunk a rendőrökben, a bíróságban vagy a politikusokban” – viszi tovább a gondolatot Boda Zsolt. A politika képes rombolni a bizalmat, de ugyanúgy képes felépíteni azt. Magyarországon inkább a rombolás és az ebből következő gyanakvó attitűd a jellemző. „Jó okunk van nem bízni a politikában” – mondja Boda.

Azoknál az országoknál ugyanis, amelyek kiemelkedően teljesítenek jövedelemben, kisebb a bűnözési ráta, magasabb a várható élettartam ráadásul még a bizalom szintjén is a csúcson vannak. Ennek pedig az lehet az oka, hogy a bizalom és a fejlődés összefüggnek, vagyis egy ország gazdasági fejlődésével együtt a bizalom is létrejön, mint például a skandináv országokban. „Márpedig akkor működik jobban a kormányzati politika, ha bíznak benne az emberek” – jelenti ki Boda Zsolt. Svédországban például azért sikerült kilábalni egy gazdasági válságból a ’90-es évek elején, mert az emberek elhitték a kormánynak, hogy baj van, és megszorító intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy kilábaljanak a válságból.

Több példa is van arra, hogy Európában egyes országok pártjai egy fontos cél érdekében inkább az együttműködést választották a versengés helyett. Finnországban például az oktatás feljavításának érdekében fogtak össze a politikai pártok, de a ’80-as években Írországban is inkább a kooperációt választották a gazdasági fellendülés érdekében. Ilyen példát azonban Magyarországról nem lehet hozni, a magyar politika ugyanis nagyon polarizált, ráadásul az állampolgárok hozzáállása is nagyon megosztott. „Létezik egy mély, történelmi hasadás a magyar társadalomban, és erre már könnyű ráépíteni rivalizáló politikai identitásokat” – próbál magyarázatot adni a jelenségre Boda. A közgazdász-politológus szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy ezen ne lehessen változtatni, hiszen annak ellenére, hogy létezett már korábban egyfajta történelmi megosztottság, nem a társadalom igényelte a szekértáborok kialakítását, hanem a politikai elit és a hozzájuk közelálló értelmiségi körök voltak azok, akik ezt létrehozták.

Pikó András
Pikó András

„Vajon a hazai politikusok racionálisan döntöttek-e, amikor szándékosan a kooperáció helyett a széthúzást választották?” – teszi fel a következő kérdést Pikó András. Boda szerint mivel a politika egy racionális dolog, ezért ez egy érthető választás volt, hiszen amikor létre jön egy politikai identitás, az egy nagyon erős kapcsolódást eredményez. Nagyjából úgy, mint egy focidrukkernél, hiába veszít folyamatosan a csapata, annyira erős a kötődése a klubhoz, hogy ezen felülemelkedik, és szurkol tovább. Amikor sikerül létrehozni egy értékekre és ellenségre épülő identitást, az nagyon erős tud lenni, és akkor is kitartanak majd mellette, amikor kevésbé vonzó kérdések merülnek fel. Magyarországon azonban az anyagi szempontok is fontosak, ezért győzhette le például 2002-ben az identitás alapú Fideszt az anyagiakra játszó, „osztogató” baloldal.

„Magyarországon a választások mindig megdobják a bizalmat, mintha abban reménykednénk, hogy végre történik majd valami” – mondja Boda Zsolt. 2010-ben is hirtelen megugrott az új kormány iránti bizalom, azonban nagyon gyorsan süllyedésnek is indult, és csak 2012-ben, amikor a „rezsicsökkentés” beindult, kezdett el megint nőni. Akkor tehát, amikor a Fidesz is elkezdett az anyagi szempontokra rájátszani.

Pikó András szerint „leegyszerűsítve, az állam iránti bizalmunk, az állam által juttatott anyagi forrásokkal egyenes arányban nő vagy csökken”. Tehát nem akkor csalódunk az államban, amikor lop, csal, hazudik stb., hanem akkor, amikor megszorít, vagyis pénzt vesz ki a zsebünkből. Boda Zsolt viszont arra világít rá, hogy ha lenne Magyarországon „normális” politika, akkor azzal tudnánk azonosulni, ennek hiányában viszont inkább az anyagi juttatásoktól tesszük függővé a bizalmunkat.

„A bizalom egy összetett dolog, van benne racionális elem is, ha például a kormány becsapott, akkor racionális nem bízni benne” – magyarázza Boda –, „de van benne morális elem is, amikor elvárjuk, hogy az állam tisztességesen működjön”. Mivel azonban a morális elemben sokszor csalódnunk kell itthon, ezért felerősödik az, hogy „akkor legalább kapjunk valamit”.

„Hogyan lehet egy társadalmat politikai kommunikációval belehajszolni egyre szélsőségesebb indulatokba?” – hozza az este utolsó témáját Pikó András. Szociológusok szerint Nyugat-Európában ez kevésbé lenne sikeres, mint nálunk, mivel a nyugat-európai polgárok alapvetően jobban bíznak a saját politikusaikban. Ha például egy német polgár nem ért egyet valamiben a kormánnyal, attól még megmarad a bizalma, mert más témákban pedig azonosan gondolkodik, így ez nem fogja befolyásolni a viszonyát a politikai pártokhoz. Ehhez viszont szükséges az együttműködő politikai kultúra is. Ellenben ha Magyarországon elszabadul az identitás-, illetve az ellenségképző politika, akkor ez igényli, hogy olyan témákat vessen fel, amelyek alapján „jól össze lehet veszni”. Ilyen témák voltak az utóbbi időben a menekültválság vagy a halálbüntetés. Pikó véleménye szerint mindebből az következik, hogy „egy nem polgárosult társadalom jobban heccelhető, és egy nem polgárosult társadalomban sokkal könnyebben jön létre a konfrontatív politika, mint egy polgárosult társadalomban”.

Boda Zsolt mindezzel ugyan egyetért, de megjegyzi, hogy éppen most Nyugat-Európában is jelentkezik egyfajta bizalmi válság, és ez a populista pártok megerősödésén is látszik. Ezek a populista pártok pedig a politikába vetett bizalom gyengítésében érdekeltek, és a bizalmatlanságból képesek olyan felhajtó erőt szerezni, amely megingathatja a nyugat-európai mainstream politikát.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp