Gólem: igazi kavalkád, csillámporral

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Ez az előadás fontos társadalmi jelenségekre hívja fel a figyelmet, miközben szórakoztat is, mondja Hay Anna a Zs-kategóriáról, amelyben szerinte nevetés közben szembesülnünk kell azzal, hogy mennyire átitatja a mindennapjainkat az antiszemitizmus, a homofóbia, a xenofóbia. Márciustól új szerepben tűnik fel a Gólemnél Gergely Katalin és Hay Anna!

A Gólem Színház nézői márciusban régi ismerősöket köszönthetnek – új szerepben. Reflektorfényben Gergely Katalin és Hay Anna!

Gergely Katalin, aki a ’Zs-kategória’ című előadásunkban számtalan arcát mutatja meg, nemrég csatlakozott a Jön a Gólem! turné csapatához, beugróként vállalva Kökény Gyöngyvér szerepét az évek óta műsoron lévő ’Lefitymálva’ című darabban. Hay Anna pedig, akit a ’Pizza Kamikaze’ és a ’Szakácskönyv a túlélésért’ nézői már jól ismerhetnek, éppen a ’Zs-kategóriába’ ugrik be, színészi tehetsége mellett ezúttal tánc-és énektudását is megvillantva.

Egy közös táncpróba alkalmával ragadtuk meg az lehetőséget, hogy feltegyünk néhány kérdést a két színésznőnek.

– Mi volt a legelső olyan pillanat az életetekben, amely meghatározta azt a későbbi döntést, hogy színésznők szeretnétek lenni?

Hay Anna: A gimnáziumi legjobb barátnőm addig rágta a fülemet az érettségi előtti évben, hogy én is menjek dráma szakkörre, meg legyek benne az osztályszínjátszó fesztiválos darabban, hogy végül beleegyeztem. Ott indult el ez az egész.

Hay Anna
Hay Anna

Gergely Katalin: Úgy érzem, nem volt pillanat, a sorsom követtem. Öntörvényű vagyok, gyerekként is az voltam – de annyira pontosan terelgetett erre az útra, hogy ezt tetszett (és tetszik most is) követni. Sport. Tánc. Sok tánc, és azután jött a színpad. Azt hiszem, soha nem fogalmaztam meg magamnak így, hogy színésznő szeretnék lenni.

– És mióta tartjátok magatokat igazi színésznőnek?

GK: Legelső pillanat sem volt, csak akkor érzem magam annak, ha játszom, ha a külvilág azt tükrözi vissza, hogy színésznő vagyok. Magamtól észre sem venném.

HA: Nem tudom, mit jelent, igazi színésznőnek lenni. A szó hagyományos értelmében nem érzem magam annak. Végzettségem szerint persze színész vagyok, de ez önmagában nem jelent semmit.

– Mindketten leginkább független előadásokban dolgoztok. Így alakult, vagy nem vonz a kőszínház, a társulati lét?

HA, GK: Így alakult.

HA: Ennek ellenére elég szerencsésnek érzem magam, hogy ebben a szférában ‘szocializálódtam’. Rengeteg helyen jártam földrajzi és színházi értelemben is, nagyon sokféle emberrel találkoztam. De a társulati lét mindig is vonzott és vonz ma is.

GK: Engem nagyon is vonz a társulati lét, mindig is egy csapatra vágytam, ahol én vagyok az egyik arc. Egy kőszínházi csapathoz való tartozás most érett meg bennem igazán. Kíváncsi vagyok, hogy állnám meg a helyem. Vajon szeretném-e? Vágyom olyan helyen dolgozni, ahol még a porszemek is színház illatot árasztanak, és történeteket mesélnek.

Gergely Katalin
Gergely Katalin

HA: A Szputnyikban kezdtem Kaposvár után, és az első időkben nagyon meghatározó volt a jó társulat és a színházcsinálás összefonódása. Most is van olyan alternatív társulat, ahova boldogan mennék tagnak, ha hívnának. A kőszínházhoz való viszonyom elég ambivalens, nyilván azért is, mert utoljára stúdiósként dolgoztam hosszabb ideig kőszínházban, és az már régen volt. Fogalmam sincs, hogy ma színészként hogyan működnék egy ilyen struktúrában.

– Egyikőtök sem először dolgozik a Gólem Színházban. Jelent bármilyen nehézséget, különbséget az, ha egy zsidó színházban dolgozik az ember?

HA: Nem. Tényleg nem. Kicsit több a zsidó vicc a próbákon, mint máshol.

GK: Én dolgozni szeretek, és minél több újdonsággal találkozni. Tanulni. Örülök ennek a lehetőségnek, és jól érzem magam a csapatban.

– Anna, a ’Szakácskönyv a túlélésért’ című gólemes előadásból idén rendhagyó, tantermi változat is születik. Gyakorlottnak számítasz ebben a műfajban. Színészileg másfajta kihívás, mint egy „rendes” előadás?

HA: Persze. Egy ilyen előadásnál több dologgal kell számolni, mint egy nem tanterminél. Én eddig csak 16-18 éveseknek játszottam tantermit, tehát róluk tudok beszélni. Jobban meg kell küzdeni a figyelmükért. Egyrészt mert hullafáradtak, és nem önszántukból nézik a színházat, hanem felsőbb utasításra, bár sokszor hálásak, hogy a tanóra elmarad az előadás kedvéért. Másrészt mert hajlamosak élből elutasítani bármit, és azonnal észreveszik a kamut. Ehhez az is hozzájárul, hogy ha sikerült elnyerni a figyelmüket, akkor őszintébbek, mint a felnőttek. Így aztán sok minden kiderül: személyesen róluk, vagy arról, hogy hogyan gondolkodnak a világról, vagy éppenséggel az, hogy nem akarnak, esetleg nem tudnak gondolkodni a világról.

– Mindketten beugróként is debütáltok nálunk. Ilyenkor igen rövid idő alatt kell átvenni egy szerepet, melyet valaki más hetekig próbált, esetleg régóta játszik. Ilyenkor mi a legjobb módszer a szerep elsajátítására?

GK: Megtanulom a szöveget, meghallgatom minden kolléga instrukcióját, majd a rendezőt. Összegzek, igyekszem minden információt magamba szívni, majd ugrani egy nagyot a mélybe. És mindezt csak nyugodtan, másképp nem érdemes.

HA: A hidegvér sokat segít, az biztos. De egyébként fogalmam sincs. Ha valakinek van tuti módszere, az szóljon.

– A Zs-kategória abból a szempontból is különösen nehéz feladat, hogy minden jelenetben más szerepet alakítotok, illetve a tánc-és énekbetétek betanulása sem egyszerű. Számotokra mitől izgalmas ez a produkció?

HA: Nekem azért, mert olyan emberekkel dolgozom benne, akikkel még nem. Maga a műfaj is újdonság.

GK: Amikor megtudtam, hogy sok tánc lesz benne, nagyon örültem, imádtam a próbákat! Az előadásokat is mindig nagyon várom, s kívánom, bárcsak többet játszhatnánk! A tánc a lételemem, szívesen lennék benne még több táncos produkcióban.

Zs-kategória
Zs-kategória

– Szerintetek szükség van-e manapság egy ilyen jellegű előadás létrehozására?

HA: Azért van rá szükség, mert egyre inkább látszik, hogy az emberek szívesebben mennek el egy olyan színházi előadásra, amelynek szórakoztatás az elsődleges célja. Én nem hibáztatom őket a mai társadalmi állapotok mellett. Ez az előadás ezt az igényt maximálisan kielégíti, miközben fontos társadalmi jelenségekre hívja fel a figyelmet. Nevetés közben szembesülnünk kell azzal, hogy mennyire átitatja a mindennapjainkat az antiszemitizmus, a homofóbia, a xenofóbia, az előítéletesség és még lehetne a folytatni.

GK: Az előadás felszabadító hatása miatt, azt gondolom, hasznos ilyen előadást létrehozni és nézni is. Tetszik, ahogy András ezt kitalálta – egy igazi kavalkád, csillámporban.

Következő előadások:

Zs-kategória: március 12., 13:30, Dumaszínház

április 30., 13:30, Dumaszínház

Lefitymálva: április 28., 19:00, Jurányi Ház

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp