A holokauszt mindannyiunkról szól

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A Saul fia arról szól, hogy egy ember, a történelem talán legnagyobb lelki megterhelésének kitéve, a legextrémebb körülménye között, sajátos módon lázad fel az elnyomás ellen, mondja a film történész szakértője, Vági Zoltán, aki kollégájával, Kádár Gáborral együtt már több jelentős kötetben (Aranyvonat 2001, Hullarablás 2005, A végső döntés 2013) tárta fel a holokauszt különböző aspektusait.

– Egy sajtótájékoztatón azt mondta, ez a film meg fogja változtatni a szemléletünket. Miért?

A Saul fia arról szól, hogy egy ember, a történelem talán legnagyobb lelki megterhelésének kitéve, a legextrémebb körülménye között, sajátos módon lázad fel az elnyomás ellen. Nem úgy, mint a társai, akik fegyvert ragadnak. Saul egy ősi, szimbolikus tettel, egy halott gyerek tisztességes eltemetésével akarja helyreállítani a világ rendjét. Hogy ez a gyerek a saját fia-e vagy nem, az majdnem mindegy. Szerintem például ez a megközelítés ragadja meg a nézőt, éljen bárhol is a világon.

Vági Zoltán
Vági Zoltán

– Nem a holokauszt?

Nem, a holokauszt egyáltalán nem új a vásznon. Tim Blake Nelson 2001-es filmje, a Szürke zóna szintén a birkenaui Sonderkommandóról szól. Dr. Nyiszli Miklós könyve alapján készült, hollywoodi nagyágyúkkal, a Saul költségvetésének többszöröséből. Felépítették hozzá a krematóriumot, van benne felkelés, gázosítás. Mégsem ütötte át az ingerküszöböt. Sem a nézők, sem a kritikusok körében. Elkészült és elenyészett.

– Mint történésznek, mi volt a dolga?

Az én dolgom az volt, hogy minden, ami látszódhat a filmben, megfeleljen a valóságnak. Akkor is, ha látja a néző, akkor is, ha nem biztos. Stimmelnie kellett a fegyvereknek és egyenruháknak, a sonderkommandósok öltözetének, az orvosi szoba műszereinek és a falon a háttérben látszó ábráknak, posztereknek. A krematórium kemencéinek éppúgy, mint a vetkőzőben a fogasoknak. De azt is meg kellett mondanom, hogyan, milyen csomagolásban csempészték a lőport a felkeléshez. Egy volt auschwitzi Gestapós visszaemlékezése alapján rekonstruáltam az áldozatoknak a gázosítás előtt elmondott rövid beszédet. Extrém kérdés volt például, hogy mi legyen a német teherautó rendszáma. Mert ezt ki a fene tudja fejből? Elővettem az Auschwitz albumot, amelynek képeit az SS 1944 májusában fotózta a magyar zsidók érkezéséről, és abban találtam egyet, amelyen látszik az egyik teherautó rendszáma. Nem biztos, hogy a kamera látja, nem biztos, hogy a néző észreveszi, de pontosnak kell lennie. Ilyen apró részlet volt a foglyok száma, amelyeket – más lágerektől eltérően – Auschwitzban a foglyok karjára is rátetoválták. Kitalálhattunk volna kamu számokat, de nem akartuk. Inkább egyenként összeszedtem több tucatnyi sonderes számát a dokumentumokból, s ezeket egy kicsit megváltoztattuk. Ezzel is teremtettünk egy hidat a valóság és a fikció között. Az egész filmhez külön szótárat kellett készítenem.

– Miközben valóságos Bábel volt egy ilyen koncentrációs tábor.

– 1944-ben a 900 fős Sonderkommandóban legalább 100 magyar zsidó szolgált. Volt még sok görög, szlovák, lengyel zsidó, néhány francia, valamint mintegy 20 orosz hadifogoly. Őket a majdaneki krematóriumból vezényelték át. A kápók között voltak „árja” lengyelek, s birodalmi német is. Ez tényleg egy nyelvi káosz, bábeli zűrzavar volt, és a film ezt tökéletesen megjeleníti. Fontos volt, hogy mit mondanak az SS-ek. Összeállítottam egy szótárat az egykori sonderesek tanúvallomásai alapján. Nem halandzsával, hanem szó szerinti idézetekkel dolgoztunk. Témánként emeltem ki, hogy milyen szitkok, káromkodások, utasítások, vezényszavak hangzottak el az égetésnél, a terelésnél, vagy a vetkőzésnél. A filmhez ezt vették fel, és Zányi Tamás hangmérnök ehhez tette hozzá a zajokat. A Saul fiát nem csak nézni, hallgatni is érdemes. Igazi totális, háromdimenziós művészet.

– A Saul fiáról azt mondta, fikciós realizmus. Hogy érti ezt?

– A lehető legtöbb részlet pontos, a megteremtett atmoszféra a lehetőség szerint olyan, amilyen 1944-ben Auschwitz-Birkenauban volt. Ezért realista. Reálisak a körülmények, valós a cselekmény jelentős része. Volt felkelés, készítettek fotókat és feljegyzéseket a táborról, ugyanakkor a történet bizonyos fokig fikció. Saul Ausländer magyar sonderes nem létezett.

A teljes cikk itt olvasható.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp