Einstein csodálta a magyarok zenei tehetségét

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Einstein rajongott a zenéért, különösen Mozart szonátáiért és Haydnért, és már gyerekkorában hegedűórákat vett. A zene szeretete hozta össze többek között a magyar származású Edwin Bachmann világhírű hegedűművésszel, csodálta a magyarok zenei tehetségét, csodálta Budapestet, ahonnan számos híres muzsikust ismert személyesen, mint pl. Ormándy Jenőt, Doráti Antalt, Solti Györgyöt vagy Széll Györgyöt.
Amerikában találkozott Albert Einsteinnel 1921-ben Edwin Bachmann világhírű hegedűművész, aki Budapesten született 1890-ben Jakob Bachmann a Rumbach utcai zsinagóga egykori főkántorának fiaként. A zseni ebben az életszakaszában sokkal több volt, mint kutató. Einstein elkötelezett pacifista, aki az első világháború kapcsán Freuddal intenzív levelezésbe kezd „Miért a háború” címmel. Az egyre növekvő antiszemitizmus hatására pedig a cionizmus támogatója lett, annak ellenére, hogy 1911-ben a prágai Károly Egyetemen magát vallástalannak vallotta.

Az kevésbé köztudott, hogy rajongott a zenéért, különösen Mozart szonátáiért és Haydnért, és már gyerekkorában hegedűórákat vett. Amerikába érkezésekor az újságírók kócos hajú, különös fekete nadrágot viselő kedves emberként jellemezték, aki bárhova is ment, magával vitte hegedűtokját.

Einstein és Bachmann (Bachmann a jobb oldalán) - Forrás: Centropa Alapítvány
Einstein és Bachmann (Bachmann a jobb oldalán) – Forrás: Centropa Alapítvány

Bachmann, aki Arturo Toscanini olasz karmester nagy felfedezettje volt, a National Broadcasting Company zenekarának prímhegedűse volt. Jól ismerte Einsteint, hiszen meghívást kapott Einstein zenekarába az Einstein-kvartettbe. A megőrzött családi visszaemlékezés barátságukról a következő történetet őrzi:

„Nagybátyám az Einstein-kvartettben is játszott. Remek történetei voltak Einsteinről, nagyon jó barátok voltak. Például hetenként jöttek össze, ha jól emlékszem, Einstein lakásában. Mikor festették a lakást, és az egész család szállodába költözött, Einstein nem volt hajlandó beköltözni velük. Kiment a cselédszobába, és ott lakott. Eljött az a nap, mikor összejött a kvartett, mindenki hozta a kottaállványt és hangszert, és kiderült, hogy nem férnek el. Olyan kicsi a cselédszoba, hogy nem férnek el a kottaállványokkal. Azt mondta Einstein, pillanat, uraim, ez az én mesterségem. Leült, kiszámította, hogy melyik állványt hogy kell állítani milliméternyi pontossággal, és elfértek.”

Einstein egy másik magyar zenei tehetségére is felfigyelt, aki nem volt más, mint Harsányi Miklós hegedűművész, akivel az Egyesült Államokban, Princetonban találkozott. A híres matematikus, Neumann János születésnapi partit szervezett Einstein számára, ahol Harsányi zenekara muzsikált. Einstein rögtön megkérte, hogy szerda esténként tartsanak kamarazenei előadásokat saját lakásában, és Harsányi szerint mindent meg is tett, hogy a szerda estéit szabaddá tegye, hogy együtt zenélhessenek.

Harsányi, aki zenei igazgatója volt a princetoni Szimfonikusok zenekarának, felkérte Einsteint a zenekar alelnökének. Eintsein először habozott és csak ennyit kérdezett: „És mi fog történni, ha az elnök meghal?” Természetesen a tisztséget később elvállalta, és 1952-ben bekövetkezett haláláig volt a zenekar alelnöke.

Vajon mennyire volt jó zenész Einstein? Harsányi azt mondta róla, hogy „pontos, de nem elég érzékeny”.

Bár kétségkívül Einstein jól ismerte a régi és modern zeneirodalmat, mégis Harsányi azt mondta róla: „Einstein soha nem hallgatott Bartókot”. Többször felajánlotta neki, hogy játsszon barokk zenét is és próbálja ki a csellót, de Einstein ezt elhárította. Harsányi szigorú karmesteri munkájára csak ennyit mondott: „Ön egy krokodil, aki hipnotizálja a zenekar tagjait.”

A tudós zseni csodálta a magyarok zenei tehetségét, csodálta Budapestet, ahonnan számos híres muzsikust ismert személyesen, mint pl. Ormándy Jenőt, Doráti Antalt, Solti Györgyöt vagy Széll Györgyöt.

Edwin Bachmann Einsteinhez hasonlóan több mindennel is foglalkozott. A hegedülés mellett szép gyűjteménye volt régi könyvekből és nyomtatványokból, amelyet el is ajándékozott a Dallasi Egyetemnek. Az Edwin Bachmann Gyűjtemény (Edwin Bachmann Collection) több mint 600 darab 18. és 19. századi nyomtatott, ill. kéziratos zenei anyagot, első vagy korai kiadású könyvet, levelet stb. tartalmaz. Többek közt Händel, C. P. E. Bach, Albrechtsberger, Gluck, Mozart, Haydn, Beethoven, Schubert, Weber, Mendelssohn, Chopin, Schumann, Liszt, Wagner, Verdi, Franck, Brahms, Dvorzak, Debussy anyagait. A gyűjtemény az austini University of Texas egyik, zenei gyűjteményekre szakosodott könyvtárában lelhető fel. Nagy rajongója volt a művészettörténetnek és a szép festményeknek. Képszakértő lett, ami azt jelentette, hogy előkelő képüzleteknek dolgozott, galériáknak, és ha azok kerestek valaki számára híres festményt, akkor ő tudta, hogy azt hol lehet megtalálni. Azonkívül Toscanini kedvéért megtanult tökéletesen olaszul, és rendszeresen tudósított egy olasz zenei lapot az amerikai zenei életről. Barátsága Einsteinnel, a feltaláló 1955-ben bekövetkezett haláláig megmaradt.

Források: Centropa Alapítvány

Peregrine White: Albert Einstein: The violinist

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp