Meghalt a treblinkai náci haláltábor utolsó túlélője

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Elhunyt Samuel Willenberg, a treblinkai náci haláltábor utolsó túlélője 93 éves korában, Izraelben múlt hét pénteken. Willenberg elmondása szerint szemei kék színének és “nem-zsidó kinézetének” köszönhette, hogy sikerült Varsóba visszajutnia, ahol csatlakozott az ellenálláshoz. Egyes becslések szerint mintegy 875 ezer lengyel és európai zsidót öltek meg az 1942. július 23-án megnyitott, Varsótól mintegy száz kilométerre létesített egykori treblinkai haláltáborban.

Míg más megsemmisítő táborokban a foglyok egy részét kényszermunkára kötelezték, mielőtt meggyilkolták volna őket, Treblinkában szinte azonnal a gázkamrákba terelték az oda szállított embereket. A haláltábort csupán 67 fogoly élte túl, köztük Willenberg.

Samuel Willenberg és édesanyja
Samuel Willenberg és édesanyja

Willenberg túlélését részben annak köszönhette, hogy a táborba kerülésekor húsz éves volt, és elég erős ahhoz, hogy a nácik ne gyilkolják meg azonnal, hanem néhány sorstársával karbantartói munkára fogják.

A haláltáborban 1943 augusztusában lázadás tört ki, miután a foglyok egy csoportja ellopott pár fegyvert és felgyújtották a tábort. Treblinkából százak próbáltak akkor elmenekülni, de többségükkel a nácik fegyverei végeztek még azelőtt, hogy eljutottak volna a környékbeli erdőbe.

Willenbergben elevenen élt az emlék, ahogy lábon lőtték miközben a szögesdrótokon fennakadt holttesteken átmászott a tábor kerítésén, majd nem törődve halott barátainak látványával, futott ahogyan csak bírt.

Sok zsidó embert, aki a táborból megszökött, lengyel falusiak fogtak el és vittek vissza Treblinkába. Willenberg elmondta, hogy szemei kék színének és “nem zsidó kinézetének” köszönhette, hogy sikerült Varsóba visszajutnia, ahol csatlakozott az ellenálláshoz.

Samuel Willenberg
Samuel Willenberg

A háború után a holokauszt-túlélő Izraelbe költözött, ahol földmérőként dolgozott a lakásügyi minisztériumban.

Életének későbbi szakaszában szobrászkodni kezdett, bronz alkotásaiban a népirtás alatt megélteket ábrázolta. Szobrai egyebek közt zsidókat ábrázoltak egy vonatperonon, egy apát, aki leveszi fiának cipőjét a gázkamra előtt, egy leborotvált fejű fiatal lányt, és holttesteket pakoló foglyokat.

Két életet élek, egyet itt és most, és egy másikat arról, ami ott történt

− mondta a holokauszt-túlélő.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp