“Röhrig Gézával mindketten a hit felé fordultunk”

Pajor Tamás mindkét ágon zsidó családból származik, fiatalon a Neurotic nevű kultzenekar frontembere volt, majd súlyos kábítószerfüggés után megtért, és a Hit Gyülekezetének lett tagja. Vezeti az Amen zenekart, amely a szórakoztatás mellett az örök értékekre, az ember drámai felelősségére is fel kívánja hívni a figyelmet. Nemrég platinalemezes lett.

Számítottál arra, hogy valaha platinalemezt kapsz? Az olyan idegen Pajor Tamástól.

Az útnak a végén, amin elindultam, nem a platinalemez állt, hanem a vasrács, de a börtön is kinézett, vagy akár a temető. Egyébként meg akkor még a vasfüggöny is létezett. Nem gondoltam, hogy valaha díjakat, vagy platinalemezt kapok, de közben a világ is kicserélődött. Ma az a szó, hogy főáramú – noha szerintem ez ma sem illik kulturális értelemben rám vagy az Amen zenekarra – nem azt jelenti, mint 1973-ban mondjuk a Neoton Família frontembereként venni át platinalemezt.

Annak idején elég kevesen voltak Neurotic-koncerteken. Most meg pár napja nyolcezer ember előtt adtatok Amen-koncertet, fellépett Röhrig Géza, szóval mintha többen lennének kíváncsiak rád.

Az akkori underground világ méreteihez képest nem voltak kevesen, bár igazából később, a megtérésünk után terjedt el a zenénk. Az Ament viszont huszonhét éve kezdtük, és ennyi idő, úgy tűnik, kellett ahhoz, hogy elérjen nagyobb tömeget. Amin nem csodálkozom. A rossz ügyre – arra, ami káros az emberre, a személyiségére, a jellemfejlődésére, az élete kimenetelére, a családalapításra – a korszakban, melyben élünk, mindig több a vevő. A jó nehezebben hatol át a falon. Van ennek pár kultúrtörténeti bizonyítéka. Például erről szól a Faust. Ha a gonosszal kötött paktum a felemelkedés ára, azt nem szabad kifizetni. Amikor a kábítószer és a bulikultúra hamis prófétájaként kamatoztattam a tehetségemet, könnyebben jutottam el nagy tömeghez. Az Amen viszont a szórakoztatás mellett az örök értékekre, az ember drámai felelősségére is fel kívánja hívni a figyelmet. Persze ezt néha viccesen, néha maróan, ironikusan, néha lírikusan teszi.

http://www.youtube.com/watch?v=lwVjPZog6UU

Röhrig Gézával hosszú idő után azért találtatok ismét egymásra, mert mindketten elég határozottan tértetek meg az alternatív önpusztításból?

Valóban van párhuzam, és ez tényleg lehet egyik oka, hogy harminc év után nagyjából ugyanonnan tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol akkor abbahagytuk. A személyiségfejlődésünk is eléggé párhuzamosnak tűnik. Mindketten a hit felé fordultunk, ő progresszívan közelíti meg a judaizmust, ahogy én is a kereszténység eredeti formája felé igyekszem. Erről is beszélgettünk az elmúlt hónapokban. Nagyon örülök újjászületett barátságunknak.

Az idő múlásával egyre markánsabban mondasz véleményt a közéletről. Tüntettél a Horthy szobor ellen.

Hát ez nem is kérdés. Az őseimet az a rendszer először kirabolta, aztán deportálta és megsemmisítette. Már csak vér szerint is kötelességem tiltakozni a Horthy kultusz ellen, de ezt egyben szívből és erkölcsi alapon is teszem. Nem vagyok történész, de szerintem egy ország első számú vezetője mindenkor felelős azért, ami az országában történik. Horthy kormányzósága alatt több mint négyszázezer vidéki zsidót deportáltak és semmisítettek meg. Tudom, hogy valamilyen nem tisztázott motivációból Horthynak is köszönhető, hogy végül a budapestieket nem rakták vonatra, de a több mint négyszázezer ettől még az ő számlájára írható.

A te családodat is kiirtották?

Mindkét ágon zsidó családból származom. Pár éve láttam anyámnál egy fényképet a család egyik ágáról. A fotón szereplők többsége odaveszett. Az egyik nagyapám Ukrajnában halt meg munkaszolgálatosként, annak ellenére, hogy a család lefizette a keretlegényeket, akik elfogadták a pénzt, aztán megölték a nagyapámat. A másik nagyapám Mauthausenből jött vissza, de olyan súlyos állapotban, hogy nem tudott leszállni a vonatról, ami kivitte Ukrajnába, és sosem tért vissza. A családomnak szép vagyona volt, a zömét az akkori fasiszta magyar állam rabolta el, a maradékot utóbb a kommunisták államosították. Érhető, hogy nem lettem a diktatúrák elkötelezett támogatója.

Mit mondott az anyukád, amikor elé álltál, hogy akkor én zsidó fiú létemre holnaptól keresztény közösségben élek? Kérdezhetem úgy is: a zsidóságod nem ütközik néha a kereszténységeddel?

Édesanyám ekkorra már átment annyi traumán velem kapcsolatban, hogy bármilyen rehabilitációs útnak örült. Később aztán, látva a bennem végbemenő változás mélységét, a gyülekezet filoszemitizmusát és a messiási hit ószövetségi alapjait, ő maga is közelebb került Jézushoz. Meggyőződésem, hogy a két hit egymástól elválaszthatatlan. Nagyrészt hamis ideológiák, történelmi tévelygések vertek éket közéjük, és persze igaz, hogy egy ponton már kezdetben is elágazott a két tábor, a Messiás személyének megítélésében. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy Jézus követői az első időszakban szinte kivétel nélkül zsidók voltak. Tehát itt nem zsidó-keresztény, hanem zsidó-zsidó konfliktusról volt szó, miként erre már számos korábbi példa is volt. Többek között erről is szólnak a próféták, az írások, de ez az egész a történelem egyik legbonyolultabb és érzelmileg legterheltebb témája.

A teljes cikk itt olvasható.