Egy zsidó-muszlim románcból született meg India egyik legnagyobb gyógyszeripari vállalata

India egyik legjelentősebb gyógyszeripari vállalatának elnöke egy indiai muszlim és egy litván zsidó gyermekeként látta meg a napvilágot Vilniusban. Yusuf Hamied családjának egy részét a holokauszt során gyilkolták meg, ő maga viszont milliók életét segít megmenteni azzal, hogy alacsony áron értékesít életmentő gyógyszereket. 1992-ben Yusuf K. Hamiedet, Mumbai legjelentősebb üzletemberét a Times of India, mint muszlim vezető személyiséget a városban zajló zavargásokról szerette volna megkérdezni. „Miért nem, mint indiai zsidót kérdeznek? Mert a vezetéknevem Hamied? Az anyám zsidó volt” – válaszolta Yusuf, akinek anyai nagyszülei a holokauszt során pusztultak el.

Yusuf K. Hamied India egyik legnagyobb gyógyszeripari vállalatának az elnöke, egy indiai muszlim kémikus és egy litván zsidó kommunista gyermeke, aki egyesíti magában édesapja tudományos ismereteit, üzleti érzékét és hazafiasságát, valamint az édesanyja érzékenységét a kevésbé szerencsések iránt. Hamied azzal vádolja a nyugati gyógyszergyárakat, hogy „három milliárd embert túszként tartanak fogva azzal, hogy monopolhelyzetüket kihasználva magasan tartják a gyógyszerek árát”. Ezért Hamied annak szenteli az életét, hogy életmentő és olcsó generikus (az eredetivel azonos hatóanyagot tartalmazó) gyógyszereket gyártson a szegényebb országok lakói számára.

Yusuf édesapja Khwaja Abdul (K.A.) Hamied részt vett Mahatma Gandhi függetlenségi mozgalmában. Amikor Gandhi a kormányzati oktatási intézmények bojkottálására szólított fel, akkor K.A. Hamied is sztrájkot szervezett a Muir Central College nevű iskolában, ahol tanárként dolgozott. Miután a sztrájk szervezése miatt távoznia kellett munkahelyéről, az iszlám nacionalista vezetők által alapított Jamia Millia Islamia Egyetem kémiatanára lett, ahol barátságot kötött a későbbi indai elnökkel Zakir Hussainnal. Hussain és K.A. Hamied ezután együtt mentek Németországba, hogy ott folytassák posztgraduális tanulmányaikat.

Így történt, hogy 1925-ben, németországi tanulmányai alatt K.A. Hamied egy hajókiránduláson megismerkedett a Vilniusban született Luba Derczanskával, aki szintén egyetemi tanulmányai miatt tartózkodott Berlinben. Kapcsolatuk már az első találkozástól kezdve virágzónak ígérkezett, 1928-ban össze is házasodtak Berlin egyetlen mecsetében. Egy év múlva pedig megismételték az esküvőt, ezúttal azonban már a vilniusi Choral zsinagógában volt a szertartás. Szerencséjükre mindkettőjük szülei nyitottak és befogadóak voltak, és ugyanolyan melegséggel fogadták K.A. Hamiedet Luba szülei Vilniusban, mint ahogy K.A. szülei fogadták Lubát, amikor Indiába érkezett. Yusuf Vilniusban, szülei holokauszt előtti utolsó ottlétekor született, egy hónapra rá tértek vissza vele Mumbaiba.

K.A. Hamied mindig is muszlim indiainak tartotta magát, aki erősen hitt abban, hogy a muszlimok és a hinduk egy nemzetet alkothatnak. A testvéreivel ellentétben nem költözött Pakisztánba, ugyanis azt remélte, hogy Indiában lehetséges a hinduk és a muszlimok közötti megbékélés.

K.A. mindig is lelkesen szorgalmazta a zsidók és a muszlimok közötti partnerséget is. Szerette felhozni az iszlám Spanyolországot példának, ahol zsidók és muszlimok egyesülve teremtették meg az „aranykornak” nevezett időszakot. Nasszer egyiptomi elnöktől pedig azt kérte számon, hogy miért fogad el segítséget a „vallástalan” kommunistáktól a zsidók elleni harchoz, amikor a zsidók sokkal közelebb állnak az iszlámhoz. Szerinte a palesztinoknak és az izraelieknek ki kell kerülniük az oroszok és a nyugati hatalmak hatásköréből, és együttesen, a régi barátságra és szövetségre alapozva kellene egy új, közös jövőt teremteniük.

A holokauszt K.A.-t és Lubát személyesen is érintette. A nácik 1941-ben megszállták Vilniust, és Luba idős szülei már nem tudtak elmenekülni, hiába próbált K.A. vízumot szerezni a számukra, az csak két héttel a szülők meggyilkolása után érkezett meg. Amikor Yusuf Hamied 2008-ban szülővárosába, Vilniusba látogatott, elment a ponaryi erdőbe is, ahol a németek 100 ezer embert, többségükben zsidókat mészároltak le. Yusuf a holokauszt tanulságai ellenére sosem érezte magát zsidóként fenyegetve, ám az erőszakos mumbai muszlimellenes lázongások miatt sokszor inkább azért kellett aggódnia, hogy az indiai muszlimok nehogy az európai zsidók sorsára jussanak.

Néhány Indiában eltöltött év után K.A. Hamied sikeres üzletemberré vált, és 1935-ben megalapította a Chemical, Industrial and Pharmaceutical (CIPLA) elnevezésű céget, amely azóta India egyik legjelentősebb gyógyszeripari vállalata lett. K.A. azon a véleményen volt, hogy a szabadalmi jog alatt álló gyógyszerek gyártását engedélyezni kell más gyógyszeripari cégeknek is, hogy ne alakuljon ki monopólium és az ebből származó magas árképzés. Yusuf később ugyanezt az álláspontot vitte tovább, amikor felvette a harcot a méregdrága AIDS-gyógyszerek szabadalmi jogát birtoklók ellen. Az eredeti gyógyszerek visszamodellezésével sikerült egy, a HIV és az AIDS ellen hatásos koktélt készíteni, és ezt az eredeti ár töredékéért értékesíteni. Ezzel Yusuf milliók életét segített megmenteni.

Talán a saját nagyszülei és a többi hatmillió zsidó meggyilkolását szem előtt tartva nevezte Yusuf a gyógyszeripart „globális sorozatgyilkosoknak” és a „halál vámszedőinek”. Látta ugyanis, hogy a fejlődő világban mennyire nehéz hozzájutni az életmentő gyógyszerekhez, azok magas árfekvése miatt. Yusuf Hamied szerint ez nem más, mint az „egészségügy szelektív népirtása”, amelyet a nagy gyógyszeripari cégek hajtanak végre a nagyobb profit érdekében.