Vajon képes-e az egyén egyedül betartani a Tóra minden szavát? Vajon szükség van-e rá, hogy erre törekedjen vagy valami többre? Az egyéni felelősség vagy a közösség iránti elkötelezettség a fontosabb?
„Ez a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: szedjetek belőle, mindenki fogyasztása szerint, fejenként egy ómert, lelkeitek száma szerint, a sátrakban lévők számára vegyetek” (16.16.). A manna fogyasztásáról szóló vers egyike azon két versnek, amely a teljes héber ábécét tartalmazza.
Ennek a mondatnak a tanulságát a következőképpen összegzi Rábénu Jákob Ben Áser: „Azt tanítja, hogy aki megtartja a Tóra minden betűjét, annak Isten biztosítja, hogy különösebb erőfeszítés nélkül legyen párnószéja, mint ahogy egykor őseink hozzájuthattak a mannához”.
Mesterünk kijelentése igaz, nagy szerencse, hogy van olyan olvasata, amit mi is könnyebben érthetünk: senki nem tartja meg a Tóra minden betűjét, mert ha bárki megtartaná, akkor a megélhetése “manna-szerűen” hullana a kezébe. Ez nem feltétlenül az egyén hibája, talán inkább arról van szó, hogy a feladatot a zsidó nép kapta, együtt kell gondoskodnunk a Tóra “minden betűjének” megtartásáról. Nem az egyén felelőssége csökken, hanem a közösség iránti elkötelezettsége kell ezáltal erősödjön.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
