Kinszki Imre jóval több volt, mint amatőr fényképész, ma kora egyik kiemelkedő tehetségű művészeként tartjuk számon. Fényképei, amelyeket lánya, a tízéves Judit mentett meg a gettóban, a modern fotóművészet remekművei közé tartoznak. A háború derékba törte Imre még csak bimbódzó művészi karrierjét. Az alábbi kisfilmet a Centropa Alapítvány jóvoltából tesszük közzé.
Kinszki Imre jó úton volt ahhoz, hogy Magyarország egyik nagy modern fotóművésze legyen, de a történelem közbe szólt. Nem tért vissza a háborúból. A külföldi szakirodalom magasan jegyzi művészetét, Brassaïval, André Kertésszel és Moholy-Nagy Lászlóval együtt emlékezik meg róla. A Centropa Alapítvány lányával, Kinszki Judittal készített életinterjú alapján forgatta a művészről szóló kisfilmjét. (Kinszki Imre munkáiból összeállított kiállítás Párizs után jelenleg Moszkvában, Szentpéterváron, és a világ további pontjain látható a Balassi Intézet szervezésében.)
„Egész életemben arra vártam, hogy valakinek mesélhessek az édesapámról. Nagyon fiatal voltam, amikor elvették őt tőlem, és a mai napig akkor érzem őt igazán közel magamhoz, ha mesélhetek róla”, nyilatkozta Kinszki Judit.
A művelt fiú és a csóri lány – részlet az interjúból
“Azt hiszem, a szüleim úgy ismerkedtek meg, hogy az anyukám oda került, ahol az apukám dolgozott, a GYOSZ-hoz, azon belül a Textilgyárosok Egyesületéhez. Apukámmal egy szobában voltak, anyukám keményen dolgozott, rengeteg túlórát, mindent vállalt. Apukám kezdett kis papírrepülőgépeket dobálni az anyám asztalára, és őt nagyon idegesítette, és rászólt, hogy kis hülye kölyök, de apám csak dobálta. Az egyik repülőgépen az volt, hogy szeretne vele találkozni.
A Farkasréti temetőbe adott neki randevút – ez jellemző volt apámra. Apám abszolút gátlásos kis fiatalember, megérkeztek a temetőbe, apám leült egy padra, letette a kalapját maga mellé, nehogy anyám odaüljön. Akkor anyám leült a másik sarokba, s elkezdtek a tudományról beszélgetni. Apám otthon bejelentette, hogy el akarja venni Gárdonyi Ilonát, amire állati nagy botrány lett, hogy egy művelt, öt nyelven beszélő fiú miért akar elvenni egy olyan csóri lányt. Az apám családja mintha több generációval előbb asszimilálódott volna, egészen más légkörben, másképp éltek, mint anyámék. Apám beleszületett egy olyan családba, ahol természetes volt, hogy beszéltek németül meg angolul meg franciául, anyám meg egész életében nem tudott még németül sem megtanulni. S mindig szemrehányást tett az anyukájának, akinek még majdnem hogy anyanyelve volt a német, de annyira akartak asszimilálódni, hogy eszébe nem jutott megtanítani őt németül.
Összeült a családi tanács, és megbeszélték, hogy az a megoldás, hogy el kell küldeni a munkahelyről anyámat. Úgyhogy Ottó bácsi behívta, és mondta, hogy nagyon meg vannak elégedve a munkájával, de sajnos létszámleépítés van. Anyám rögtön tudta, hogy miről van szó, azt mondja, aláírom, hogy nem akarok hozzámenni az Imréhez feleségül, van nekem elég bajom. Nagyon dühös volt, ezt a jó állását nagyon szerette.
Persze rögtön el tudott helyezkedni máshol, de apám csak nem kopott le. Már másnap ott várta, ment utána. Anyám nem volt szerelmes, de apám kitartó volt, anyám húgai meg ott ugráltak a nyakában, hogy zsidó családban addig, míg a legidősebb lány nem ment férjhez, nem mehetnek ők sem. Hát azt mondja, hozzámegy. Aztán nagyon-nagyon megszerette anyukám. Nem is lehetett apámat nem szeretni. Annyira drága, melegszívű, kedves, szerény ember volt.”
http://www.youtube.com/watch?time_continue=242&v=YTwGkiM2YBg
A Centropáról
A Centropa 15 országban készített életút-interjúkat és folytatott archiváló munkát majdnem 10 évig. Ennek eredményeképpen létrejött az első olyan online adatbázis, amelyben egyszerre hozzáférhetők és kutathatók zsidó családok élettörténetei és a hozzájuk tartozó családi fényképek.
A Centropa nemzetközi internetes adatbázisában 1500 életút-interjú, 22 000 fénykép és számos egyéb dokumentum kereshető szabadon. Magyar nyelven 220 interjú készült, melyekhez közel 5000 régi fényképet és dokumentumot digitalizált és tett hozzáférhetővé honlapján, a www.centropa.hu-n.
Magyarországi munkánk során 1910–1935 között született magyarországi és határon túli magyar ajkú zsidókkal készítettünk életút-interjúkat. Háború előtti életükről, rokonaikról, háborús élményeikről, a háború utáni újrakezdésről, a szocializmus évtizedeiben szerzett tapasztalataikról és arról kérdeztük őket, hogyan alakult sorsuk 1989 után.
A Centropa adatbázisára épülő oktatási anyagok és módszertan összeházasítja az új technológiák adta lehetőségeket a régi történetekkel. Élmény alapú oktatási programokat dolgoznak ki, elősegítve, hogy a 20. század történelmi eseményeit a 21. század eszközeivel juttathassák el a pedagógusok a fiatalokhoz.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
