A rabbi, aki kihirdette a független Magyarországot

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Lőw Lipót egy kis morvaországi településen született, mégis a magyar nyelv és kultúra elkötelezett híveként és terjesztőjeként az egyik legnagyobb hazafivá, a magyar zsidóság reformkori szellemi vezetői közé emelkedett. Bár a szabadságharc leverése után letartóztatták, halálakor Ferenc József is részvétét nyilvánította.

A magyar függetlenséget 1849. június 3-án vasárnap egy rabbi hirdette ki Veszprémben. A várost nem sokkal korábban foglalták vissza a császári csapatoktól a honvédek, a Habsburg-ház áprilisi trónfosztását megkésve, mégis ünnepélyes keretek között akarták kihirdetni a vármegyei hatóságok. Egy nagy tekintélyű szónokot kértek fel az ünnepi beszédre, akinek hazafias meggyőződése köztudott volt, s maga is részt vett a honvédő háborúban: a 38 éves Lőw Lipót rabbit.

Lőw Lipót
Lőw Lipót

A vármegyei vezetők a helyszín és az időpont kiválasztásával ráadásul mindjárt két vallás híveinek is feladták a leckét: a keresztényeknek életükben először a zsinagógába kellett menniük, a zsidóknak pedig az ő társaságukban, ráadásul vasárnap kellett meghallgatniuk rabbijukat. Ám ezen csak a legkonzervatívabbak botránkoztak meg mindkét oldalon, a hazafiúi lelkesedés aznap minden szokást felülírt.

Amikor Lőw Lipót a szószékre lépett, a megyei hatóságok képviselői, majd a város keresztény polgárai tiszteletük jeleként levették előtte a kalapjukat. A rabbijuk iránti megbecsülés e jelére a zsinagógában lévő zsidók is egymás után vették le fejfedőiket, ami minden más alkalommal hallatlan szentségtörésnek számított volna. A szónok, aki néhány évvel korábban még egyetlen szót sem tudott magyarul, egy veszprémi borbélymester szerint „oly tiszta magyarsággal adá elő dicső szónoklatát, mintha legnagyobb magyar faj lett volna”. Az ünnepélyes beszéd hatására a tehetősebb keresztények és zsidók egyaránt jelentős összegeket áldoztak „a haza oltárára”.

A hazafias rabbi beszédét egy honvédkapitány személyesen vitte el Görgey Artúr főparancsnoknak, aki elhatározta, hogy tábori főrabbinak kéri fel Lőw Lipótot. Erre már nem került sor. A szabadságharc néhány hónap múlva elbukott, Lőw rabbit pedig felségárulás vádjával börtönbe vetették. Szabadulása után is a magyar zsidóság legfontosabb szellemi vezetője maradt, nevéhez fűződik a magyar prédikációk általánossá tétele a zsinagógákban, valamint az első magyar nyelvű zsidó folyóirat létrehozása, de részt vállalt könyvtár és múzeum alapításában is.

A legendabéli gólemet készítő prágai csodarabbi kései leszármazottja egy cseh falucskában, a morvaországi Černá Horán született 1811-ben. A faluban az övék volt az egyetlen zsidó család, így a kis Leipold Loew (Júda Leib Löw) jiddis anyanyelve és a héber szertartásnyelv mellett hamar megtanult csehül és németül is. Apja rabbinak szánta, s ennek megfelelően már 13 évesen elhagyta a szülői házat, s több morvaországi jesivában tanulmányozta a Tórát és a Talmudot. Vándorútja során 18 évesen Kismartonba is eljutott, itt találkozott először a magyar nyelvvel.

Mivel csak vallási iskolákba járt, ahhoz, hogy egyetemre kerüljön, el kellett végeznie egy hagyományos középiskolát is. Túlkoros lévén nem akarta elölről végigjárni az osztályokat, ezért 1835 és 1841 között egyszerre végezte el a pozsonyi evangélikus líceumot, a bécsi katolikus főiskola tanítói tanfolyamát és a bécsi egyetemet, sőt a pesti egyetemen ógörög órákat is felvett. Pozsonyban a latin nyelv, a keresztény vallástan és a természettudományi ismeretek mellett magyar nyelvet is tanult. Ezzel pedig felkeltette a pozsonyi ortodox zsidó közösség haragját, akik a hagyományok elárulóját látták a fiatal rabbiban.

1840-ben a magyar országgyűlés elhárította az akadályokat a zsidók szabad betelepülése elől. Az ifjú rabbi hamarosan már magyaros formában, Lőw Lipótként használta a nevét, és új hazájának Magyarországot választotta. 1841-ben elfogadta a nagykanizsai hitközség meghívását. Új állomáshelyén helyettes rabbiként rendkívüli szorgalommal tanulta a magyar nyelvet, minden napját hajnali 3-kor, nyelvleckékkel kezdte. Ezt olyan komolyan vette, hogy érkezése után három évvel már magyarul prédikált, és a hitközség iskolájában is bevezette a magyar nyelv oktatását.

A cikk folytatása itt található.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp