Izraeli termékcímkézés: „az Európai Unió egy álomvilágban él”

Az nem megoldás, hogy csak az izraeli félre gyakorol nyomást az Európai Unió, a Palesztin Nemzeti Hatósággal szemben is hasonlóképpen kellene eljárni. Érthetetlen, hogy amikor a palesztin oktatásban gyerekeket zsidók meggyilkolására buzdítanak, akkor az EU miért nem emel szót ez ellen, teszi fel a kérdést Ilan Shagiv, a Hasomer Hacair vezetője az izraeli termékek megjelöléséről szóló Európai Uniós döntés kapcsán. Alább a Kibic Szövetség szervezeteinek néhány vezetőjét kérdeztük. Az Európai Bizottság nemrég úgy döntött, hogy a szerintük Izrael által megszállt területekről, így Ciszjordániából, a Golán-fensíkról vagy éppen Kelet-Jeruzsálemből származó izraeli termékeket másféleképpen kell megjelölni. A döntés ellen Izrael már tiltakozott, szerintük az EU döntésével kettős mércét alkalmaz. A napokban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is irracionálisnak nevezte a döntést, és kijelentette, hogy Magyarország nem tartja szükségesnek a megszállt területekről érkező termékek megjelölését.

A Kibic Szövetség szervezeteinek néhány vezetőjét ezúttal arról kérdeztük, hogy ők mit gondolnak az EU döntéséről, és hogy a termékmegjelöléssel történő nyomásgyakorlás milyen hatással lehet az izraeli-palesztin konfliktusra?

Ilan Sagiv (Hasomer Hacair): A megszállt területek egyáltalán nem szolgálják a cionizmus eszméjét, és veszélyeztetik a zsidó többség helyzetét, amely viszont létkérdés Izrael számára. Ezért is lenne fontos a palesztin területeket fizikailag és gazdaságilag is elválasztani Izraeltől. Ennek ellenére ma még sok olyan izraeli vállalkozás működik palesztin területeken, amelyek zömében palesztinokat foglalkoztatnak. Ha az EU-s nyomás hatására ezek a vállalkozások bezárni kényszerülnek, ezek a munkások az utcára kerülnek, és a szélsőséges iszlám csoportok könnyedén behálózhatják őket.

Az nem megoldás, hogy csak az izraeli félre gyakorol nyomást az Európai Unió, a Palesztin Nemzeti Hatósággal szemben is hasonlóképpen kellene eljárni. Érthetetlen, hogy amikor a palesztin oktatásban gyerekeket zsidók meggyilkolására buzdítanak, akkor az EU miért nem emel szót ez ellen. Amíg nincs mindkét félre egyenlő arányú nyomásgyakorlás, addig nem tartom helyesnek az egyoldalú, kollektív termékbojkott elrendelését. Ez ugyanis csak mélyítené a két fél közötti ellentétet, ráadásul működő vállalkozásokat tenne tönkre, amelyekben sikeres izraeli-palesztin együttműködés folyik.

Borgula András (Gólem Színház): Az Európai Unió egy álomvilágban él, amikor a palesztin terültekről származó izraeli termékek megjelölését szorgalmazza. Az izraeli-palesztin konfliktus magától a címkézéstől ugyanis nem fog megoldódni. Az EU-nak az Egyesült Államokkal közösen kellene minél hamarabb megoldást találnia a közel-keleti helyzetre. Ellenkező esetben egyre mélyebbre süllyedünk majd abba a mocsárba, amelyet egyesek terrornak, szent harcnak vagy éppen felszabadító háborúnak neveznek.

Vered Glickman (Izraeli Kulturális Intézet): Ennek a döntésnek jogi, gazdasági és politikai oldala is van. A jog oldaláról nézve az EU döntése szembemegy az unió azon alapelvével, amely szerint nem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni. Mivel a termékek megjelölése ilyen módon kizárólag Izraelt érinti – más hasonló konfliktusban részt vevő országokat, pl. Törökországot vagy Marokkót nem –, ezért felmerül a gyanú a döntés jogosságát illetően.

Gazdasági szempontból a döntésnek valószínűleg nem lesz komoly hatása. Az izraeli export nagyjából két százaléka származik palesztin területekről, annak is a nagy része olyan ipari termék, amellyel a fogyasztók nem találkoznak az áruházak polcain. Azok a vállalkozások viszont bajba kerülhetnek, amelyek megjelölt termékei egyenesen az áruházakba kerülnek. Ha ezek a vállalkozások bezárnak, sok palesztin munkás vesztheti el az állását, vagyis nem csak az izraeliek károsodhatnak a termékmegjelölés nyomán.

Az viszont elvitathatatlan, hogy az EU döntésével a BDS mozgalom komoly eredményt ért el, egyrészt a döntés súlya, másrészt pedig a médiavisszhangja miatt. Mindez azonban valószínűleg nem fogja visszaültetni a feleket a tárgyalóasztalhoz, és csak azokat fogja megerősíteni, akik nem a politikai megoldásban látják a konfliktus kezelését.