Izraeli terrorhullám: Az a legrosszabb, hogy nem látni a végét

Izraelben az elmúlt hónapban 75 merényletet hajtottak végre palesztin terroristák, ebből 55 késelős támadás volt. A merényletsorozat miatt az izraeliek sokkal elővigyázatosabban kénytelenek élni, kevésbé érzik magukat biztonságban, nem mernek kimenni az utcára, felszállni egy buszra, és ezzel a terrorakciók részben már el is érték a céljukat. Az erőszakhullámnak még senki sem látja a végét. Két palesztin férfi megpróbált leszúrni egy izraeli katonát egy ciszjordániai útellenőrző pont közelében – olvasható az MTI hétfői tudósításában. Az egyik támadót lelőtték, a másikat pedig elfogták. A katonák közül senki sem sérült meg. Az elmúlt bő egy hónapban szinte mindennapossá váltak Izraelben az ehhez hasonló terrortámadások. Vannak, akik szerint megkezdődött a harmadik intifáda, azaz palesztin felkelés, mások ezt tagadják azzal érvelve, hogy nincs az akciók mögött szoros összefüggés.

Ortodox nők késelős támadás kivédését gyakorolják
Ortodox nők késelős támadás kivédését gyakorolják

A jelenlegi merényletsorozat azonban lényeges pontokon eltér mind a 15 évvel ezelőtt kezdődött erőszakhullámtól, mind pedig az egy évvel ezelőtti rakétatámadások során kialakult helyzettől. „A mostani terror sokkal rosszabb, mint a tavaly nyári hadműveletek bombázásai” – mondja a Tel-Avivban élő Kristóf Juli. „Akkor csak pukkanásokat és a légvédelmi szirénákat hallottunk, és Izraelben alig voltak civil áldozatok. Most viszont az a félelmetes, hogy minden kiszámíthatatlan, nem tudni, kiből lesz elkövető és ki lesz az áldozat.” A tűzharcok során eddig már 10 izraeli és legalább 68 palesztin vesztette életét.

Jehosua Rácz rabbi, vállalkozó 1996 óta lakik Jeruzsálemben, ahol átélte a második intifádát a 2000-es évek elején. Szerinte a második intifáda erőszakcselekményeihez képest a mostani merényletsorozat sokkal kisebb mértékű. „Akkor buszok robbantak fel, és az arabok sokkal egységesebben léptek fel a zsidókkal szemben” – meséli Rácz. „Több palesztin is dolgozik a vállalkozásomban, ők például elítélik a mostani terrorakciókat, szerintük ugyanis ezen mind a két fél csak veszíteni fog.” Kristóf Juli azt a különbséget emeli ki a korábbi intifádák és a jelenlegi merényletek között, hogy az előző két erőszakhullám idején a terrorcselekmények szervezettek voltak, ezért az izraeli biztonsági erők könnyebben meg tudták azokat akadályozni.

Október elején több magyarországi zsidó szervezet demonstrációt szervezett, hogy ezzel fejezze ki szolidaritását Izraellel. „A terror egy lélektani fegyver, az emberek nem érzik magukat biztonságban, nem mernek kimenni az utcára, felszállni egy buszra. Arról szól, hogy állandó rettegésben tartsák a lakosságot” – magyarázza Csillik Dávid, a budapesti demonstráció egyik szervezőjének, a Mazsihisz Ifjúsági Csoportjának elnöke. Együttérzését fejezi ki az áldozatok családjával a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség is, Rozgonyi Dóra a hitközség vezetőségi tagja hangsúlyozza, hogy ezzel együtt mindenképpen tartózkodni kell a gyűlölet további szításától.

Demonstráció Izrael mellett
Demonstráció Izrael mellett

Az élet Izraelben ettől még nem állt meg. Joshua Rácz szerint Jeruzsálemben minden a megszokott kerékvágásban zajlik, csak az emberek óvatosabbak valamivel. „Én például nem engedem, hogy a gyerekeim egyedül buszra szálljanak, vagy amikor a városon kívül akad dolgom, próbálom elkerülni az arab településeket” – mondja. „Az emberek inkább csoportosan próbálnak közlekedni.”

Kristóf Juli szerint azért érezhető némi pánikhangulat: „Az országban már nem lehet gázspray-t kapni, teljesen kifogytak a boltok. Annak ellenére, hogy csak kevesen gondolnak bele, hogy mihez kezdenek egy kis flakonnal, ha valaki késsel rohan feléjük.”

Az izraeli hadsereg hírszerzésének parancsnoka egy frissen kiadott jelentésben arra hívja fel a figyelmet, hogy a palesztinok azért hajtják végre a merényleteket, mert elkeseredettek, és úgy gondolják, nincs vesztenivalójuk. „Nem csak a palesztinok, de lassan az izraeliek is elvesztik a reményt, hogy itt valaha béke lesz és normalizálódni fognak a viszonyok” – mondja Kristóf Juli. A jelenlegi helyzetben mindenki azt érzi a legrosszabbnak, hogy nem lehet tudni, mikor és hogyan érhet véget. Joshua Rácz úgy gondolja, hogy csak valamilyen nagyobb esemény vethetne véget a mostani erőszakhullámnak: „Az első intifádának az oslói békemegállapodás, a másodiknak pedig Jasszer Arafat halála vetett véget. Nem hiszem, hogy a közeljövőben ilyen mértékű esemény bekövetkezne.”

Csillik Dávid azon a véleményen van, hogy ez a palesztinok felelőssége kéne, hogy legyen: „a palesztin hatóságok inkább a merényletek folytatására buzdítanak, mint hogy a megbékélésre törekednének. Izrael is tehetne valamit, például a telepek körüli viszályok rendezésével, de ezzel együtt inkább a palesztinok térfelén pattog a labda.” Rozgonyi Dóra az egymás szélesebb körű megismerésében látja a jelenlegi „megfagyott” helyzetből a kivezető utat. „Izraelben a zsidóság reform ágához tartozó szervezetek már hosszú ideje a békés együttélésért dolgoznak. Több szervezetben zsidók és arabok közreműködésével foglalkoznak oktatással, városfejlesztéssel és a két nép kölcsönös megismerésével.”

Egy gázai divatáruház bejárata
Egy gázai divatáruház bejárata

A cikk írása alatt palesztin támadók három izraelit késeltek meg a Tel-Aviv közelében található Rison LeZion városában, majd valamivel később egy újabb késelős merénylet történt a tengerparti Netanjában. Kristóf Juli szerint „az embernek egy ilyen helyzetben rémálmai vannak – és igenis fél az utcán”. „És nem csak én, az újonnan érkezett érzek így. Most mindenki fél.”

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp