“Egy kicsit közéleti, kicsit szókimondó, de nagyon is mai ez a zene”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

“Amikor elkezdtem popzenei szövegeket írni, kifejezetten távoltartottam magam a “már-vár-nyár-rám” és a “még-szép-kép” rímpároktól, és sokszor inkább háromszor annyit dolgoztam egy-egy dallal, de úgy döntöttem, hogy szavakat keresek…” Interjú Lombos El Marcival.

Az új klipedben, a Popipari paripában nagyon ismerős a főszereplő, hol találkoztál először Huzella Julival?

Először Balogh Balázzsal, a klip rendezőjével, és a Voodoopest arculatfelelősével hozott össze a sors… Akkoriban még csak kóstolgattuk egymás agymenéseit, és nem tudtam, hogy ki az ő párja. Aztán megnéztem a Mamelosn-t, ahol meg Huzella Julit láttam Ráhel szerepében, és dobtam egy hátast. Akkoriban még nem raktam össze a képet.

Amikor a lemezborítónkat csinálta Balázs, vagyis folyt a tényleges munka, már nagyokat dumáltunk és röhögtünk. Szerintem tök egyértelmű volt, hogy mi majd dolgozunk együtt a jövőben. Jött is magától minden: az Áfatartozás klipben ő volt a főszereplő – az adóellenőr -, és még fel sem kaptam a fejem, már belekezdtünk Huzella Júlia zongora-ének estjének készítésébe.

Jelenet az Áfatartozás c. klipből-Huzella Júlia
Jelenet az Áfatartozás c. klipből-Huzella Júlia

Ha már a Gólemnél tartunk, dolgoztál a Zs-kaetgória c. produkcióban. Mesélj erről a kapcsolatról!

Hadd kezdjem azzal, hogy amikor először találkoztam Borgula Andrással, ő is és én is egy költöztető cég segédmunkásaként kerestük a kenyérrevalót. Ő akkoriban jött haza Izraelből, én pedig előtte nem sokkal döntöttem úgy, hogy tényleg csak a zenével szeretnék foglalkozni és nem keresek “b-verziót”, hogy sikereket érjek el. Az elején rettentő szegény voltam, volt hogy alapvető élelmiszereket nem tudtam megvásárolni, így olyan munkákat is kellett vállalnom, amivel pénzt is tudtam keresni. Ez a cég ilyen volt: 12 órát cipeltem a dögnehéz bútorokat. Szóval ilyen helyzetben, egy antik komóddal egyensúlyozva ismerkedtünk meg Andrissal… értettük egymást, mert pontosan tudtuk, hogy nem innen megyünk nyugdíjba, de értékeltük azt, hogy most, per pillanat ez van. És közben az is kiderült, hogy szegről-végről rokonságban is vagyunk: vagyis az ő édesanyja és az én nagybátyám unokatestvérek.

Hozzáteszem, hogy a kezdő lökést is Andris adta meg azzal kapcsolatban, hogy menjek ki Izraelbe, így fél évet élhettem Jeruzsálemben.

A Zs-kategóriának pedig zenei vezetője voltam, de két dalnak a szövegét is – a Maceszgombócot és a Hajtós gádzsik dalát – én írtam, valamint a dalszerzésben is aktívan részt vettem Juhász Attila barátommal. Imádtam csinálni, és nem csak azért, mert izgalmas az elképzelés, hanem azért is mert az emberek egytől egyig – de tényleg, a produkciós asszisztenstől a színészeken keresztül a rendezőig – roppant mód inspiráltak.

Próbákkal együtt legalább 8-szor néztem meg az elejétől a végéig a darabot, de minden alkalommal úgy ültem (és ülök) neki, ahogy egy gyerek érzi magát a cirkuszban.

Lombos El Marci
Lombos El Marci

Nem muszáj színházba mennünk ahhoz, hogy a te dalaiddal találkozzunk. Nemrég megjent a Voodoopest című smooth jazz albumotok, és sorozatosan készülnek hozzá a klipek is, amikről már egy kicsit beszéltünk. Kikkel dolgoztál ezen a lemezen és hogyan fogadja a közönség? Egyáltalán hol lehet veletek találkozni?

Formációnknak – a Lombos El Marci & a Juhász Attila Jazz Septetnek – állandó klubja az Orfeum. Sokáig kerestük azt a szórakozóhelyet, amelyik befogad és tenyerén hordoz egy 8 fős zenekart, ahol van kapacitás a közönség nagy részét leültetni, és közben igényes és elegáns – mert hogy a jazz is az, amit Juhász Attila és a csapat játszik. Ők abszolút vevők voltak ránk és a Voodoopest koncepciójára. Egy kicsit közéleti, kicsit szókimondó, de nagyon is mai zene.

Az ötletünk egyébként az volt, hogy készüljön egy mai poplemez, de a klasszikus 30-as, 40-es évek hangzásával – vagyis minden akusztikus. Jazz gitár, nagybőgő, zongora (nem szintetizátor), ahogy a nagykönyvben meg van írva a swing. Aztán tovább színesítettük az anyagot ilyen-olyan hangszerekkel, és ha kitaláltunk valamit, annak tényleg utánamentünk. Olyan muzsikusokat kerestünk meg, akikkel zeneileg és emberileg egyaránt megértjük egymást, így Zsoldos Béla (vibrafon), Koós-Hutas Áron (trombita), Bolyki Balázs (mint énekes és mint a Bolyki Soul & Gospel vezetője), Lukács Peta (torzított gitár) stb., minden hangja és a velük eltöltött órák ajándéknak bizonyultak.

Szerintem könnyedén felismerhető egy dalban, ha te írtad a szövegét. Mitől lesz egy szám Lombos el Marcis?

Attól, hogy Lombos El Marci hétköznapjairól szólnak. De tényleg. Nem szépítek a szövegeimben, ami nem azt jelenti, hogy ordenáré. Egyszerűen annyi, hogy ha szerintem fontos beszélnem a hazai zenei életről, arról, hogy bárki belecsúszhat egy kisebb adótartozásba (amit persze ki kell egyenlíteni), vagy éppen arról, hogy tök ciki, ha elveszítesz egy olyan pendrive-ot, ami tele van olyan képekkel, amin éppen a kedveseddel vagy együtt félreérthetetlen és nagyon is magánéleti helyzetekben.

Amikor elkezdtem popzenei szövegeket írni, kifejezetten távoltartottam magam a “már-vár-nyár-rám” és a “még-szép-kép” rímpároktól, és sokszor inkább háromszor annyit dolgoztam egy-egy dallal, de úgy döntöttem, hogy szavakat keresek… Mondják, hogy a szupermarketekben megy a harc azokért a polcokért, amik szem előtt vannak. Én úgy gondolom, hogy ha szöveget írok, az alsó és a felső polcról is szívesen választok. 

Beszéljünk a jövőről is. Lemezkóstoló, lakáskoncert, mit lehet tudni ezekről? Milyen meglepetéssel készültök még?

Azon felül, hogy nekikezdtem az új lemezanyagnak?! Hát rendszeresen koncertezünk. Amellett, hogy nyolcan színpadra állunk, kitaláltunk néhány izgalmas formátumot. Kisebb felállással érjük el az embereket, mégsem vagyunk konkurenciái saját magunknak.

A Lemezkóstoló egy közösségi lemezehallgatás Garai Judit dramaturg segítségével. Közben trióban adunk elő dalokat a lemezről, és sok vicces sztori hangzik el. Egy ilyen estén szóba kerülnek Samantha Fox testrészei, Piri Béla barátom színészi karrierje, egy randa, szőrös szörnyeteg, és az, ahogy megbeszéltük Juhász Attilával, hogy “annyi rossz lemezt írtunk már… csináljunk egy jót is” – ez persze csak vicc, de tényleg elhangzott.

A Lakáskoncert során négyen vagyunk, és csak lakásokban adunk elő, közvetlen hangnemben egy szabad repertoárt. Finom borokkal, sajtokkal és magvakkal. Ínyenceknek! Ezt persze nem hirdetjük! Abszolút V.I.P.!

De az Orfeumban november 18-án mindenkit szeretettel látunk!

Lombos El Marci & a Juhász Attila J.Q. – Popipari Paripa

https://www.youtube.com/watch?v=LsdGef7Y-_g

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp