Szükséges némi politikai realitásérzék

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Miért vásárolnak egy egyházhoz kötődő befektetők veszteséges ellenzéki orgánumokat? Folyik-e háború a magyar zsidó közösség képviseletéért? Hogyan hat a menekültválság az antiszemitizmusra? Beszélgetés Köves Slomóval, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőjével, az óbudai zsinagóga rabbijával.

Hogy került Lévai Anikó meg az ő saját termesztésű babja az EMIH sóletfesztiváljára?

– Közös barátunk hívott fel az ötlettel, hogy elhozná a miniszterelnök feleségét.

Meglepő ajánlkozás, nem?

– Nem. Azt mondtam, hogy jó ötlet, szeretettel várjuk.

Ennyi?

– Igen.

Pedig Lévai Anikó jelenléte erősítheti azt a vélekedést, miszerint az EMIH megpróbál egyeduralkodó zsidó szervezetté válni, és a kormány ebben a törekvésében segíti is – a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ellenében.

– A kérdés logikáját nem pontosan értem, de érdemes  rögzíteni: az EMIH-nek egyetlen célja van, mégpedig a zsidó szellemi örökség évezredes értékeinek képviselete, megismertetése és pozitív közösségi élményekkel való párosítása. Az EMIH nem tart igényt arra, hogy a százezres magyar zsidóság kizárólagos szószólója, képviselője legyen. Erre egyetlen zsidó szervezetnek sincs felhatalmazása.

Köves Slomó
Köves Slomó

Mégis, sok jele van annak, hogy az EMIH és a Mazsihisz egymással harcol.

– Ez a nyilvánosságban egy jól csengő konstrukció, aminek az élei jóval lekerekítettebbek. Hadiállapotról szó nincs. A szellemi verseny azonban elemi érdeke a zsidó közösségnek is, hiszen ez még ebben a közegben is megtermékenyítő. A magyar zsidóság történelmi sokszínűsége mellett érvelünk sok éve. Voltak, akik szerették volna a vitáinkat valamiféle javak elosztása körüli torzsalkodásként értelmezni, holott ezekben a kérdésekben is csak a méltányosság elveiről szólt a diskurzus a hitközségek között. Így például, hogy az államosított egyházi ingatlanok fejében nyújtott kárpótlásban minden zsidó egyház arányosan részesüljön.

És ahhoz az elmélethez mit szól, hogy most csökken a idehaza és Nyugat-Európában az antiszemitizmus a társadalmakban, mivel most épp a menekülteket utálja az átlagember?

– Ezt önmagában nem találom megnyugtatónak. Sőt feltételezem, hogy egy ilyen típusú kulturális és úgy általában társadalmi feszültség fennállásának idején, hosszú távon a zsidók még teherré is válhatnak az európai társadalmak számára. Azokra a benyomásokra alapozom ezt a feltételezést, amit a francia barátaimtól hallok.

Egy friss Medián-kutatás mégis azt mutatja, hogy míg a menekültekkel kapcsolatos negatív érzelmek erősödtek, a zsidók elleni ellenszenv – ugyan hibahatáron belül, de – enyhült.

– Ha – ne adj’ Isten – a zsidók itthon is huzamosabb  ideig céltáblái lennének fenyegető eseményeknek, azaz, ha netán itthon is megjelenne az iszlám fundamentalista terror, akkor itthon is romlana a helyzet – mint Franciaországban. Most épp a menekültek a társadalmi gyanakvás célpontjai, de amikor az iszlám közösség kitermeli azokat a szélsőséges csoportokat, melyeknek első számú célpontjai a zsidók, akkor az elvárható szolidaritás helyett a többségi társadalom inkább teherként tekint a zsidókra.

Akkor a menekültkérdéssel kapcsolatban Ferenc pápa vagy Orbán Viktor véleményét osztja: befogadni kell vagy elutasítani, kerítést húzni?

– Nehéz egy egyházi és egy reálpolitikai vezetőt egy kontextusban értelmezni – a két ember nem azonos dimenzióban beszél. Az igét hirdető ember feladata, hogy a legalapvetőbb emberi és isteni morális igazságoknak ad hangot. A reálpolitikus pedig a saját impériuma és az általa vezetett állam számára alkot cselekvési stratégiát, amelyet morális útmutatásnak tekinteni mindenképp fatális tévedés.

A teljes cikk itt olvasható.

  •  

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp