Napi Tóra: minden nemzedéknek olyan vezetője lesz, mint amilyet érdemel

Noéval kapcsolatban gyakran felmerül a „relatív cádik” fogalma, kérdés, hogy csupán kora alacsony erkölcsi színvonalának köszönhetően érdemelte ki a cádik jelzőt, vagy inkább különösen nagy teljesítmény az övé, mert a legnehezebb időkben is képes volt igaz ember maradni? A héten az Özönvízről, illetve annak túlélőiről, Noéról és családjáról olvasunk. Egy lehetséges magyarázat a kataklizma kiváltó okáról: “megtelt a föld erőszakossággal általuk; azért íme én megrontom őket a földdel együtt”(6:13).

Az erőszakosság (hámász) kifejezést a zsidó hagyomány szerint a lopás bűnére alkalmazza a Tóra. A Talmudban (Szanhedrin 108a) olvasható Rabbi Johanán kijelentése: „Nézd meg jól, hogy mekkora a lopás ereje (a vétek negatív hatása)! Az Özönvíz nemzedéke áthágott minden parancsot, mégsem kapták meg ítéletüket, míg el nem kezdtek lopni”. Máshol a Talmud (Szanhedrin 57a) részletesen szól a nemzedék vétkeiről, cifra lista.

A nagy túlélőről, Noéról a Tóra azt írja: “Noé igazságos, tökéletes férfiú volt nemzedékében, Istennel járt Noé” (6.9). Noéval kapcsolatban gyakran felmerül a „relatív cádik” fogalma, kérdés, hogy csupán kora alacsony erkölcsi színvonalának köszönhetően érdemelte ki a cádik jelzőt, vagy inkább különösen nagy teljesítmény az övé, mert a legnehezebb időkben is képes volt igaz ember maradni?

“Noé igaz ember, tökéletes férfiú volt nemzedékében, Istennel járt Noé” (6.9). Rási megjegyzi: “Ábrahám Isten előtt járt (17:1), vagyis Noé olyan igaz volt, aki támogatásra szorult, míg Ábrahám önmaga erejére támaszkodva járt az igaz úton”. Majd hozzáteszi: “vannak mestereink között, akik ezt dicsőségére magyarázzák: igaz emberek nemzedékében mennyivel nagyobb cádik lett volna! De vannak, akik szégyenére magyarázzák: nemzedékében igaz volt, de ha Ábrahám nemzedékében élt volna, nem számított volna senkinek”. Sokan azt vetik a szemére, hogy bár százhúsz (120!) esztendőt kapott Istentől a bárka építésére, mégsem használta ki elég jól az időt. Igaz ugyan, hogy megépítette az emberiség túlélésének zálogát jelentő bárkát, de egyáltalán nem volt hatékony nemzedéke megtérítésének tekintetében, sőt ami nagyobb bajnak tűnik, nem is imádkozott értük. Ez igaz – egyben komoly kritika alapja – lehet. De van egy nem is olyan apró bökkenő: ha a Tóra valakiről azt állítja, hogy igaz ember, akkor milyen alapon feltételezheti bárki is, hogy cádik volta nem érvényesülne minden nemzedékben?

A válaszok közül ki kell emelni azt, amelyik úgy véli, hogy a kommentárban idézett magyarázat nem mástól, mint Noétól származik. Ezek szerint veleszületett szerénysége késztette arra a cádikot, hogy önkritikát gyakorolva megemlékezzen a saját, illetve kiváló utódja (Ábrahám) idejének általános erkölcsi színvonala között tátongó minőségi különbségről. A másik feltételezés kevesebb humorérzékről, de nagy emberismeretről tanúskodik. Kiindulópontja szerint Rási azért hozza a Noéra nézve negatív kritikát, mert erkölcsi tanítást kíván adni, melynek lényege, hogy „nincs menekvés a láson hárá (rágalmazás) elől”. Ebből pedig az következik, hogy ha valakiről a Tóra állítja, hogy jámbor és cádik, és ennek dacára némelyek arra vetemednek, hogy ezt kétségbe vonják, akkor a szöveg tanulmányozóinak meg kell érteni, hogy „nem mindig szükséges ügyet vetni a teremtmények locsogására”.

A kuzmíri Rabbi Jehezkél szerint a láson hárá (rágalmazás) segíthet bizonyos esetekben. Véleménye szerint, ha egy tórai kijelentés, amely azt közli egy emberről, hogy „igazságos, tökéletes férfiú” sem képes csöndre inteni a kritikusokat, akkor abból láthatjuk, hogy ha egy emberről mindenki csak jót mond, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az illető cselekedetei álságosak, és nem az igazmondás élharcosa. Hiszen ha őszintén vállalná véleményét, akkor „jóakarói” is szép számmal lennének”. Esetleg kiindulhatnánk abból, hogy a Tóra az emberiség születésének hajnalán meg akarta tanítani: minden nemzedéknek olyan vezetője lesz, mint amilyet érdemel. Azaz nem Noé volt “relatív cádik” hanem – legjobb esetben – minden vezető az lehet.