Terror Jeruzsálemben – ma és 1929-ben

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Az 1929-es korabeli tudósításokat olvasgatva borzongató a hasonlóság nem csak a terror mértéke és a módszerek kegyetlensége, de a külvilág cinikus reakciói között is.

„Szeptember 5-e óta kereken hetven zsidót sebesítettek meg késszúrással, puskagolyóval vagy revolverrel. A megsebesüléseknek körülbelül tizedrésze halállal végződött. E rajtaütések (…) Jeruzsálemben koncentrálódtak. (…) Ezeket az állandó támadásokat, amelyeknek legnagyobb része világos nappal, gyakran a legélénkebb utcákon zajlott le, ugyanolyan brutalitással, mint gyávasággal követték el. Sokszor gyermekekre is rátámadnak, nem egyszer az arab sofőrök készakarva felhajtanak a gyalogjáróra, hogy egy zsidó gyermeket vagy egy arra haladó járókelőt elüssenek, másszor arab férfiak szúrnak hátba az utcán gyermekeket és aztán tovább futnak.”

Ez nem a tegnapi hír, hanem nyolcvanhat évvel ezelőtti: 1929 decemberében írta a palesztinai helyzetről Wolfgang von Weisl, a Neue Freie Presse tudósítója, aki maga is megsebesült az az év augusztusában Hebronban, Jeruzsálemben, Cfáton, Jafón, Haifán, Huldában és Ber Tuvjában végigsöprő pogromsorozatban, melynek során 133 ott élő zsidó vesztette életét. A kegyetlen mészárlásokat a már akko is terrorizmusnak definiált támadássorozat követte, melynek során naponta érték támadások a zsidó települések lakóit, számos további áldozatot követelve. A korabeli tudósításokat olvasgatva borzongató a hasonlóság nem csak a terror mértéke és a módszerek kegyetlensége, de a külvilág cinikus reakciói között is.

A zsidó közösségek világszerte felemelték szavukat a mészárlás ellen, és próbáltak segíteni a jisuv lakóin segélyekkel, pénzadományokkal, az Agudasz Jiszróél kezdeményezésére pedig az ortodox közösségek szeptember negyedikén világszerte közös böjtnapot tartottak.

A magyar zsidóság képviselői szimbolikus helyszínen, a régi Képviselőház Bródy Sándor utcai épületében tiltakoztak a történtek miatt. Az elnöki emelvényen a korabeli magyarországi zsidó társdalom vezetői személyiségeit láthatjuk, balról jobbra: Friedmann Ignác kormányfőtanácsos, a Pro Palesztina Szövetség újjáépítési osztályának, a Keren Hajeszodnak az elnöke, neves műgyűjtő. Mellette Fischer Gyula, a Dohány utcai zsinagóga egyik rabbija, majd Székely Ferenc bankár, udvari tanácsos, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, Osztern Lipót, a Magyar Cionista Szövetség elnöke, Kiss Arnold budai vezető főrabbi, Török Lajos egyetemi tanár és Strausz Adolf, a Cionista Szövetség díszelnöke.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp