„Nem szeretem, amikor egy kisebbséget démonizálnak”

Langer Ármin rabbinak tanul Berlinben, eközben a város muszlimok lakta Neukölln negyedében él, és szervezi a Salaam-Shalom Initiative muzulmán-zsidó baráti közösséget. Idézi a német rendőrség adatait, amely szerint az antiszemita atrocitások csupán 5 százalékát követik el muzulmánok Németországban, és az ország azon részein, ahol sok muszlim él, sokkal kisebb az iszlamofóbok aránya, mert az együttélés csökkenti az előítéleteket. Hogy látod, Németországban inkább zárványokban élnek a muzulmán vallású kisebbségek, vagy sikerül az ő aktív részvételükkel integrálni őket a társadalomba?

Azt le kell szögezni, hogy nincs egységes muszlim közösség, mint ahogy egységes európai kultúra sem létezik. Vegyük például a nők helyzetét, hiszen ez az egyik legfőbb vád az iszlám ellen, hogy a nőket elnyomják. Az öt legnagyobb muszlim többségű országból négynek van, vagy már volt női kormányfője. Ugyanakkor az Öböl-menti arab államokban vitathatatlanul nem illetik meg a nőket egyenlő jogok a férfiakkal. De vegyünk egy másik kérdést, míg Iránban halálbüntetés jár a homoszexuális nemi aktusért, addig egy 2015-ös, németországi kutatás szerint az itt élő muszlimok 60 %-a támogatja a melegházasságot. Ez olyan arány, amely magasabb, mint amilyen mértékben a bajor kormányzópárt szavazói támogatják ezt az ügyet.

Rendben. Akkor fogalmazzunk úgy, hogyha olyan kultúrájú országból kellene muszlimokat integrálni, ahol nincs meg ez a fajta toleráns gondolkodásmód, akkor milyen politikát alkalmaz Németország?

Amit fontosnak tartanék, hogy a nem német származású németeket illetve bevándorlókat is rávegyük arra, hogy aktívan részt vegyenek a társadalmi folyamatokban, a politikában. Erre Németországban nagyon sok szervezet szakosodik, akik alulról szerveződve próbálják aktivizálni a bevándorlókat és leszármazottaikat. Ezek a szervezetek workshopokat tartanak mecsetekben és muszlim közösségi házakban, például Berlinben van egy program, amely az antiszemitizmust tematizálja.

Van-e visszajelzés arra nézve, hogy ezek a programok mennyire sikeresek?

Amit gyakran emlegetnek, hogy a muszlimok között többen hajlamosak antiszemita bűncselekményekre. Holott a rendőrségi adatok azt mutatják, hogy ez az arány nem magasabb, mint a nem muszlimok között Németországban. Az antiszemita bűncselekmények 95 %-át neonácik követik el, és nem muszlimok.

Egy tavalyi cikkedben arról írtál, hogy Németországban sem jó a muzulmán közösségek helyzete. Sok az előítélet, nem nyitott a közeg. Ehhez képest szerinted minek köszönhető, hogy Németország támogatja leginkább a menekültek befogadását?

A muszlimokkal szemben nem lettek nyitottabbak a németek, ugyanakkor mostanában azt hangsúlyozzák itt Németországban, hogy anyagilag hosszú távon megéri az országnak a sok menekült befogadása.

Mekkora a szakadék az állam nyitottsága és a hétköznapi emberek előítéletei között?

A legnagyobb probléma, hogy az országban az iszlám egyházként nincsen elismerve. Így csak magánadományokból vagy külföldről tudnak támogatást szerezni, mert nem szedhetnek úgynevezett egyházi adót. Ezen kívül például a muszlim vallás képviselői nem vehetnek részt az állami média tanácsaiban, holott itt minden fontos egyház képviselteti magát, és ők befolyásolják a műsorokat az állami csatornákon. Ez a helyzet részben az előítéleteknek is köszönhető, részben pedig annak, hogy sok különböző muszlim szervezet van Németországban, amelyek maguk között sem tudnak megegyezni. Szerintem beletelik még néhány évbe, amíg a németek eldöntik, hogy az iszlám Németországhoz tartozik-e vagy sem.

A társadalom mekkora része iszlamofób, illetve elképzelhető-e, hogy egy politikus iszlamofób kijelentéseket tegyen Németországban?

Egy 2015-ös felmérés szerint a német lakosság 50 %-a úgy véli, hogy az iszlám nem tartozik Németországhoz. A Pegida mozgalom megerősödésekor lehetett látni, hogy mely politikusok szimpatizálnak a mozgalommal vagy mentegetik azt. Róluk tudható, hogy hajlanak az iszlamofóbiára. Ezzel szemben Angela Merkel az idei újévi beszédében azt mondta, hogy aki tolerálja a Pegidát, annak nincs szíve.

Csökkenti az iszlamofóbiát, ha különböző kultúrák együtt élnek vagy pedig növeli?

Fontos megnézni, hogy melyik városokban volt erős a Pegida mozgalom. Drezdából indult, ahol a muszlim lakosság aránya 0,2 százalék. Sok kelet-németországi városban erős volt még a szervezet, de ezeken a helyeken is alig élnek muszlimok. Azokon a területeken, ahol a magasabb a muszlim populáció aránya, például Észak-Rajna–Vesztfália tartományban vagy Berlinben, esélye sem volt a Pegidának.

Hogyan működik a zsidó-muszlim együttélés, illetve a csoport, a Salaam-Schalom Initiative, amelyet szervezel, miként tud ebben segítséget nyújtani?

Csoportunk elsősorban egy muszlim és zsidó fiatalok által működtetett aktivista közösség Berlin, Neukölln nevezetű negyedében, ahol a legnagyobb a muszlim lakosság aránya az országban, és ahol én is lakom. A tagjaink intenzíven kiállnak amellett, hogy jól érzik magukat zsidóként is ebben a negyedben: Nincs még egy olyan csoport Berlinben, és valószínűleg egész Németországban, amelynek ennyi zsidó aktivistája van, mint nekünk. Több, mint 140 tagunknak harmada zsidó, harmada muszlim, harmada pedig „barátok.”

Mivel foglalkoztok pontosan?

Flashmobokat és beszélgetéseket rendezünk meghívott vendégekkel, illetve most csinálunk egy kampányt egy törvény ellen, amely megtiltja, hogy vallási szimbólumokat viselő emberek Berlinben állami hivatalokat töltsenek be.

Elsősorban zsidóként vagy emberként fontos a számodra, hogy kiállj a vallásközi párbeszéd mellett?

Itt lakom ebben a „No-go-Area”-ban, amit nagyon szeretek. Azt viszont nem szeretem, amikor egy kisebbséget démonizálnak. Ez ellen harcolni zsidóként és emberként is morális kötelességem. 100 évvel ezelőtt még mi voltunk azok, akiket a többségi társadalmi parazitaként bélyegzett meg: ma ezek a muszlimok és a menekültek. Mi ismerjük az elnyomottok lelkét, mert mi is elnyomottak voltunk. Ahogy az USA-ban a zsidó közösség motorja volt az 50-es és 60-as években a fekete amerikai közösség diszkriminációja elleni küzdelemnek, úgy kéne ma az európai zsidó közösségnek a muszlim kisebbséget és a menekülteket segítenie.

Azért nagy mértékben nehezíti az európai zsidók szolidaritását a muszlimokkal a palesztin-izraeli konfliktus. Ha csak a legfrissebb jeruzsálemi eseményeket nézzük, nehéz együtt érezni azokkal, akik például a Közel-Keleten adott esetben hidegvérrel ölnek zsidókat, még akkor is, ha tudjuk, a másik oldalon is követnek el hibákat. Tehát más a viszonya a muszlimokhoz az európai zsidóknak és más volt a feketékhez Amerikában.

A Salaam-Schalom Initiative éppen 2014 nyarán erősödött meg, amikor Izrael legutolsó háborúja zajlott Gáza ellen. Mi tudtunk alternatívát a gyűlöletre mutatni. Miközben Berlin utcáin egyes pro-palesztin tüntetéseken antiszemita skandálások hangzottak el, egyes jobboldali médiacsatornák pedig rasszista motivációból az antiszemitizmust mint muszlim sajátosságot prezentálták, mi egy flashmobot szerveztünk az antiszemitizmus és az iszlamofóbia ellen. Az akció hatása a német közéletben akkora volt, hogy pár hét alatt az önkénteseink száma megduplázódott, másnap pedig a köztársasági elnök egy órás beszélgetésre fogadott bennünket a palotájában. Mi nem hagyjuk, hogy a közösségeinket egymás ellen kijátsszák. A több mint 150 aktivistánk és a több ezer támogatónk megálljt mondanak annak, hogy a zsidó és palesztin nacionalisták konfliktusát Ázsiából Európába importáljuk. Mi berliniek, németországiak, európaiak vagyunk, nem két egymással szemben álló front katonái.

Szerinted mi az oka, hogy épp a muzulmánokkal szemben van ekkora félelem és előítélet Európában?

Elsősorban az ismeretek hiánya miatt. A muszlim közösségek az utóbbi években megnövekedtek, és a félismeretek miatt ez bizonytalanságot okoz az emberek körében.

Mennyire jelenti a tolerancia Németországban azt, hogy megpróbálják elfedni a különböző kultúrák közötti különbségeket, vagy inkább arra törekednek, hogy megismerjék egymás szokásait, és megpróbálják ezeket egymáshoz igazítani?

Vannak törekvések arra, hogy elfedjék a különbségeket, például az előbb említett berlini törvény is ilyen. De az is érvényesül, hogy kifejezzék az emberek önmagukat és kultúrájukat. Mi azért dolgozunk, hogy ez az utóbbi legyen a fő irányvonal.

Szerinted mit lehet tenni az iszlamofóbia ellen?

Hatékonynak tartom azokat a módszereket, amelyeket a Haver és az Uccu Alapítvány folytat. Hasznos lenne egy olyan programot kiépíteni Magyarországon, amelynek során muszlim diákok beszélgetnek az iszlámról és a muszlim közösségekrol nem muszlim diákokkal.