„Igyekszem meggyőzni a kollégáimat”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Heisler Andrással, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökével a nagy változások reményéről, Köves Slomoról és a reformzsidókról, a menekültkérdésről, a megszólalás és a hallgatás idejéről beszélgettünk. Ön aránylag frissen újraválasztott vezető, úgyhogy aktuális a kérdés: mit tervez, hogy fog kinézni 4 év múlva, a ciklusa végén a MAZSIHISZ? Milyen lesz a kapcsolatuk a Köves Slomo-féle EMIH-hel, a reformzsidókkal, a kormánnyal stb?

Fontosnak tartom rögzíteni, a Mazsihisznek nem a diktátora, hanem elnöke vagyok. Ennek megfelelően ötleteimmel akkor tudok a nyilvánosság elé lépni, ha belső fórumainkon  már jóváhagytuk őket. Tisztában vagyok vele, komolyak az elvárások, sokan gondolják, szervezetünknek változásokra van szüksége. Nyitottan fogadjuk a kezdeményezéseket, de tudjuk magunkról, hogy egy nehezen mozdítható, mamut-szervezet vagyunk.  Gazdálkodásunk átláthatóságát illetően azonban markáns változások történtek, s ha ezt a 4 éves ciklust végigcsináljuk, akkor tovább erősítjük a transzparenciát – ezt ünnepélyesen megígérhetem. Már jelenleg is sok területen megerősítettük a belső ellenőrzést. Átalakítottuk a Zsidó Kulturális Fesztivál működését, a Dohány utcai beléptető-rendszert, a korábbi,  részben jogos kifogásokat szervezeti-szabályozási eszközökkel igyekszünk orvosolni. Korábban valóban nem volt kellően átlátható több szolgáltatásunk működése, de azok a folyosói pletykák, melyek napi 1 millió forint ellopásáról szóltak, a fantázia szülöttei. Közben elindult a budapesti zsinagógai körzetek delegálási szabályainak megváltoztatása is annak érdekében,  hogy a jövőben jobban érvényesülhessen a választói akarat..

Ami a vallási aktivitást illeti, ebben is lesz előrelépés, ha nem is forradalmi. A fiatal és kevésbé fiatal rabbik közösségépítő aktivitásának, kreativitásának a jövőben nagyobb teret fogunk adni.

Heisler András
Heisler András

Akkor térjünk rá Köves Slomoékra.

A lubavicsi mozgalom – ahová az EMIH vezető rabbija is tartozik – más országokban is a minél nagyobb önállóságra törekszik. Tevékenységüket másképpen szervezik, máshogyan pozícionálják szervezetüket, mások a tradícióik. Egy jelentős, a világban gyorsan terjeszkedő nemzetközi szervezet helyi csoportjaként nagy aktivitással működnek. Ezt nekünk tudomásul kell venni, a tisztességes versenyt vállalni kell velük. Az alkalmanként fellángoló ellenségeskedést azonban abba kell hagyni, méghozzá közös akarattal. A mi dolgunk az, hogy 4 év alatt megkeressük és megtaláljuk a neológiai helyét a nemzetközi zsidó vallási térben. Ma a neológiát „unikálisnak” nevezzük, amire ugyan büszkék lehetünk, de valójában fontosabb lenne valamiféle viszonyulást kialakítani a jelentős nemzetközi zsidó vallási irányzatokhoz. El kell döntenünk, hogy a modern ortodoxia felé, vagy másik irányba, a megengedőbb konzervatív mozgalom felé toljuk a neológiát. Más reális utat ugyanis nem látok. De bárhogyan is alakul, nem szabadna feladnunk tradícióinkat és továbbra sem szeretnék női rabbit a Dohány utcában.

És az a szörnyűség is elképzelhetetlen volna, hogy egy lány és egy fiú együtt, nem elkülönítve hallgassa a férfi rabbi Tóra-magyarázatát a Dohány-utcában egyszer?

Elképzelni sok mindent lehet. Ami engem illet, lassan öregemberré válok, személyesen aligha tudnám megszokni.

Pár perce beszéltünk róla, hogy a magyar zsidók jelentős többsége simán autóba száll péntek este. Akkor miért épp a fiúk és a lányok elkülönítéséhez meg a rabbi neméhez kell ragaszkodni? Ha ilyenek az igények, miért kéne ennek a közösségnek a modern ortodoxia felé mennie?

A kérdés mindig a közösség identitása. Az egyének viselkedését pedig mindenkinek saját lelkiismeretével kell elszámolnia.

A reformközösségekkel mi lesz? Miért zárja ki őket a MAZSIHISZ?

Amikor nem voltam felelős pozícióban, javasoltam tagságukat a Mazsihiszben. Sok súlyos kritikát kaptam miatta, és 96%-ban elutasították ötletemet. Ma, elnökként nincs ekkora szabadságfokom, választott tisztségviselőként a közösségem véleményét kell képviselnem. A többség továbbra sem kívánja, hogy a reform zsidó szervezetek a MAZSIHISZ ernyője alá kerüljenek. Ezt nekem demokratikus vezetőként tudomásul kell vennem. Apró gesztusokat eddig is igyekeztem tenni a reformok felé, jelezni, hogy ők is a magyar zsidóság részei.   A Magyar Zsidó Örökség Közalapítványon és saját pályázati rendszerünkön keresztül is segítetjük működésüket. Félni azonban nincs okunk tőlük. A reformzsidóság támogatottsága Magyarországon  alacsonyi, de azt is tudjuk, Amerikában a reform mozgalom rendkívül erős, ezért is tartanám – már csak politikai okokból is fontosnak – a jó kapcsolatokat.

De miért ne erősödhetnének meg itthon is és miért volna baj a verseny? Nem lehet vonzó, hogy a nők egyenjogúak, az istentiszteletek pedig életközeliek és fiatalosak?

Az elmúlt 15 évben jött egy másik irányzat, amelynek egy agilis, jól képzett, fiatal, médiaérzékeny rabbija lett. Őt Köves Slomónak hívják. Mégis azt látjuk, az EMIH valóságos bázisa nem kiemelkedően nagy, és alig növekszik: bár sokan tanulnak ott, legalább annyian távoznak is onnan. Hangsúlyozom, nekünk nem kell félni senkitől, csak saját magunk tehetetlenségétől, hisz’ az itthon kevésbé honos irányzatokkal szemben majdnem 150 év előnyünk van beágyazottságban. Vonatkozik ez a reform és a lubavicsi mozgalomra egyaránt.

Továbbra sem számíthat arra egy reformzsidó holokauszt-túlélő, hogy a rabbija, aki történetesen nő, elbúcsúztathatja a Kozma utcában, mikor majd meghal?

A mostani rabbitestület ezt nem kívánja jóváhagyni.

Akkor most térjünk át más ügyekre. Két, zsidók által elkövetett izraeli vonatkozású terrorcselekmény – egy 16 éves lány meggyilkolása a jeruzsálemi melegfelvonuláson, és egy palesztin csecsemő, valamint az édesapja elevenen elégetése – kapcsán a hitközség az áldozatokkal szolidáris közleményt adott ki. A helyzet is „különleges”, de ez idáig nem volt szokás. Ezentúl aktív és indokolt esetben kritikus is lesz a MAZSIHISZ az izraeli helyzet kommentálásában?

Nemrég választottunk új országos főrabbit, Frőlich Róbertet, ő értesült erről először és kezdeményezte, hogy szólaljunk meg, amit természetesen támogattam. Megtettük. Általánosságban azonban úgy gondolom, Magyarországról csak óvatosan lehet megítélni Izrael döntéseit, hiszen ők és nem mi vagyunk kitéve folyamatosan a veszélyeknek, a háborús kockázatnak. A szörnyűséges bűntetteket leszámítva nem feladatunk napi szinten kommentálni Izrael politikáját, mindennapi életét. Szerintem a diaszpórai közösségek félreértik szerepüket, ha ezt teszik. Izraelt a diaszpórai zsidóságnak egész egyszerűen szeretnie kell.

És a menekültek nagyon is itteni ügye? Ezzel kapcsolatban van feladata a zsidó hitközségnek?

Többen kritizáltak bennünket – talán jogosan, hogy ebben a kérdésben sokáig nem szólaltunk meg markánsan. Egyszerűen tanácstalanok voltunk, ez volt az oka. Tanácstalanok ugyanúgy, ahogyan tanácstalannak tűnik ma szinte egész Európa. Egy biztos: az egyházaknak, így a zsidó felekezetnek is az a dolga, hogy az utcáinkon, tereinken, pályaudvarainkon vagy a határon meghúzódó rászorulóknak segítsen emberi életkörülményeket teremteni. A menekültpolitika egyéb vonatkozása nem tartozik a kompetenciánkba. Gyűjtöttünk és gyűjtünk, osztottunk és osztunk adományokat, amennyi csak erőnkből telik. Ha valaki éhes, annak enni adunk, ha fázik, betakarjuk.

Szociális kérdésekben általában tervez fellépni a MAZSIHISZ? Mondjuk, a kormány szegénységpolitikájával szemben? Vagy komolyabb, intenzívebb karitatív tevékenységet folytatna?

Nagyon fontos megtalálni a helyes arányokat. Meggyőződésem szerint nem kell minden ügyben megszólalnia a MAZSIHISZ-nek.. Szociális és erkölcsi kérdésekben persze nem jó, ha néma marad. Cselekednie a saját eszközeivel és saját, helyesen felmért hatáskörében kell.

Jöjjenek a botrányok. Amikor még ellenzékben volt, írt egy levelet a Budapesti Zsidó Hitközség elöljáróságának, amelyben „a korrupció melegágyának” nevezte, hogy a Kozma utcai temető igazgatója, Streit Sándor, miközben a fia résztulajdonában álló vállalkozás feltűnően aktív a temetőben, és sok gyászoló találja meg megbízásokkal. Streit ma is temetőigazgató.

Szeretem világossá tenni a véleményem, fontos, hogy mindenki úgy érezze, legalább házon belül nyugodtan el lehet mondani azt. Kérdését azonban ketté kell választani. A temető a Budapesti Zsidó Hitközség ügye – mondhatnám, de nem akarok kibújni a válasz alól. Annyi bizonyos, hogy Streit Sanyi alatt a temető működése nagyságrendeket javult. Azt a konstrukciót viszont, amelyet kérdésében felvázolt, továbbra is egészségtelennek tartom.

Mi következik ebből?

Mindezt elmondtam a BZSH vezetőségének. Ők hivatottak dönteni.

A debreceni hitközség a zsinagóga felújítására és egyéb építkezésekre a közelmúltban félmilliárd forintot költött és jellemzően nem nyílt pályázatokon, akár riválisok kizárásával, lényegében mindig egymáshoz is kapcsolódó cégek nyertek, amelyek nevét gyakran emlegetik együtt Kósa Lajoséval, az egykori polgármesterével. Horovitz Tamás elnök nem válaszol az üggyel kapcsolatos kérdésekre, még közérdekű adatokat sem szolgáltat.

A MAZSIHISZ taghitközségei egyházi jogállásukat rajtunk keresztül nyerik el, de önálló jogi személyek, önálló döntési-gazdálkodási jogkörökkel, nincs beleszólásunk működésükbe. Éppen a felmerült ügyek miatt azonban vizsgáljuk, milyen lehetőségeink vannak az ellenőrzésre, mert nem csak Debrecenben merültek fel vitatott elszámolási kérdések. Nos, egyféle, ellenőrző funkciót betölthetünk: megállapításokat tehetünk, felhívhatjuk a helyi közösség figyelmet a problémákra. Debrecen EU-s pénzeket nyert el, feléjük kell elszámolni. Ha az EU elfogadja az elszámolást és a helyi közösségnek sincs kifogása vezetőik ügykezelésével szemben, akkor azt nekünk is tudomásul kell venni, nem tehetünk mást. Hogy ez a szabályozás jó így…, az kérdéses. Fontosnak tartom a helyi autonómiát, de gyakran a központi pénzügyi-törvényességi kontrollra is szükség lehet. Beszélni fogunk erről a kérdésről vidéki taghitközségeink elnökeivel. Összességében azonban úgy látom, hogy a Mazsihiszen belüli elszámolási rendet és transzparenciát sok más – akár zsidó felekezet – irigyelheti.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp