Ha történelmi hasonlatot keresünk e mostani menekültáradat értelmezésére, megfelelőbbnek tűnik a holokauszt helyett a német kisebbség 1945 utáni kiűzetése Közép-Európa országaiból. Akkor is milliók váltak földönfutókká, akik személyes holmijukat cipelve igyekeztek Németországba. Közülük sokan váltak erőszak áldozatává, de döntő többségük megérkezett a kényszer adta új hazába. Ám a 20. századi történelemnek ez a drámája eltörpül egy még nagyobb tragédia, a Holokauszt mellett, előbbit csak a művelt elit tartja emlékezetében, a kollektív – főleg a vizuális – emlékezetben nincs jelen. Így a tévénézők és netezők százmilliói számára ez a hasonlat nehezen lenne értelmezhető.
Marad a Holokauszt, ami viszont ez esetben súlyosan félrevezető: a befogadó Németország felé igyekvő szír, afgán, stb. háborús menekültek sorsát a vágóhídra hurcolt zsidókéval összevetni – akár képek vagy utalások formájában – egyszerűen nem felel meg a tényeknek. A menekülteket közömbösen vagy idegenkedve szemlélő, ámde szakmailag korrekten kezelő (noha gyakran hibázó) magyar vagy cseh rendőrt az SS-ekhez hasonlítani ugyancsak súlyos torzítás.
Úgy tűnik azonban, a humanista Európa nem bír ettől a képtől szabadulni. Hiába emlékezteti magát a New York Times tudósítója, hogy itt nem népirtást zajlik, mégis visszatér a Holokauszt képzeteihez. Talán azért is, mert a képeken túl a számok is sokkolóak, meghaladják azt a mértéket, amit a közvélemény megrendülés nélkül képes tudomásul venni. Tízezer földönfutó beözönlése Münchenbe egyetlen hétvégén: ez már köznapi fogalmakkal nem értelmezhető, ez már a történelem súlyos drámáit idézi fel (valóban az is), így kell valami kapaszkodó.
Kertész Imre esszéiből is tudhatjuk, hogy 1945 után fokozatosan a Holokauszt lett az európai politikai kultúra fundamentuma. Erősen úgy tűnik, hogy a menekültek valóban nagyvonalú és nagylelkű befogadásának gesztusa is ebben a keretben nyer értelmet Németországban és azon kívül: ez a németség nagy próbatétele, egykori bűneinek jóvátétele, érettségi vizsgája a humanizmus iskolájában. A más kultúrájú és vallású, nincstelen menekültek százezreinek befogadása erre a pecsét. Tanúsítja, végleg és visszavonhatatlanul, hogy ezek a németek nem azok a németek többé. Ez a katarzis pillanata.
A teljes cikk itt olvasható.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
