Menekültkérdés: „Nyissuk meg ajtóinkat!”

A zsidó felvilágosodás és emancipáció eszméje arra tanít minket a tórai és talmudi hagyományokkal egyetemben, hogy nincs olyan helyzet, amikor zsidóként megengedhetnénk magunknak azt, hogy ne segítsünk az elesetteken. Ezért tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy mikor jönnek az őszi ünnepek, az eső és a rossz idő, legyen hajlékuk szerencsétlenebb sorsú embertársainknak.

Schönberger Ádám
Schönberger Ádám

Sokáig gondolkodtam az akibic.hu főszerkesztőjének felkérésén, amikor a menekültkérdésről kérdezte a véleményemet. Vajon mi újat és érdekeset írhatnék a menekültkérdésről? Aztán megláttam a hírt, miszerint a TV2 Mokka című műsorában (!) közölte a főpolgármester, hogy bezáratná az – egyébként saját maga által javasolt – menekülteknek fenntartott tranzitállomásokat a pályaudvarokon. Ha ez így lesz, akkor azt a minimális védettséget is – fürdési és többé-kevésbé kulturált étkezési lehetőséget, helyet ahova le lehet fektetni a babát vagy az idős nagymamát – elveszik szükségben lévő embertársainktól.

Olyan emberektől, akik nagyrészt népirtás elől menekülnek.

Ezért és emellett szeretném megkérni minden felelősen gondolkodó, a holokauszt traumáit a családban hordozó és a kisebbségi lét tapasztalatával rendelkező valamennyi zsidó intézményt működtető felelős személyt: most, hogy jön az ősz, engedjétek fedélhez jutni intézményeitekben a menekülteket!

Az emberi élet védelme, azaz a Pikuách Nefes a Tóra egyik legfőbb központi gondolata. Olyan gondolat, amely a legtöbb tórai és talmudi szabály felett áll, és amely érdekében adott esetben még a kötelezettségek legtöbbje is megszeghető. A Tóra is arra tanít minket, hogy szeressük a menekülteket és adjunk nekik kenyeret és ruhát.

A Talmudban több fejezet is foglalkozik a menekültekkel, de legyen most elég a magyar kormány jelenlegi szégyenletes intézkedéseire sajnos nagyon is rímelő Baba Batra(100a) traktátus, ahol azt fejtegetik a korabeli bölcsek, hogy a menekülteknek kijutó zónákhoz az utat meg kell szélesíteni, hogy könnyebben tudjanak eljutni az egyébként kötelezően kijelölendő menekültvároshoz.

A Tórát és a Talmudot, nagy részben menekültek írták. A próféták és a rabbik is legnagyobbrészt menekültek voltak. Azon Izrael Állam megszületéséig, amely maga is igen cudarul kezeli a menekülthelyzetet, a zsidó nép nagy része is menekültként tekintett önmagára. A zsidó felvilágosodás és emancipáció eszméje – mely végül egyrészt kénytelen volt belátni saját tragikus bukását, nagyrészben a társadalmi szolidaritás hiánya okán a Holokauszt borzalmaikor, másrészt képes volt nemzetállamot építeni pár évvel e borzalmak után, nagyrészt a világ többségének szolidaritásával – arra tanít minket a tórai és talmudi hagyományokkal egyetemben, hogy nincs olyan helyzet, amikor zsidóként megengedhetnénk magunknak azt, hogy tevőlegesen ne segítsünk az elesetteken, és most, ebben a különleges helyzetben, a menekülteken. Kenyérrel, ruhákkal és fedéllel.

Ezért, habár a legjobb talán a menekültek útjának kiszélesítése lenne – gondolok itt a „déli határzárnak” csúfolt, legújabb pengefalunk felszámolására –, tegyünk meg minden lehetséges és törvényes lépést a zsidó intézményrendszer keretein belül (és nyilván azon kívül is) annak érdekében, hogy mikor jönnek az őszi ünnepek, az eső és a rossz idő, legyen hajlékuk szerencsétlenebb sorsú embertársainknak.

Arra kérek mindenkit dolgozzon neológ, ortodox, reform, konzervatív vagy szekuláris zsidó intézményekben, tegyen meg minden tőle telhetőt, és nyissuk meg ajtóinkat!

 

Korábban a menekültkérdésről: Köves Slomó, Radnóti Zoltán, Darvas István rabbik és György Péter

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp