A Kabbalából vesz leckéket a modern idegtudomány

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A miszticizmus és az idegtudomány két külön világnak tűnhet, pedig elképzelhető, hogy egymásnak teremtettek. A régi kabbalisták elképesztő tapasztalatai ugyanis fontos tanulságokkal szolgálhatnak a modern idegtudomány számára.

Az utóbbi időben a kognitív idegtudósok az én, az elme és a tudatosság természetének megismerésével küzdenek, melyek korábban megfoghatatlanságuk miatt rendre kicsúsztak a tudomány kezei közül. A miszticizmus követőinek nem voltak ilyen problémáik, igaz a többek számára kétes diszciplína jóval hosszabb történelemmel rendelkezik. Egy évezreden át kísérleteztek az öntudat módosító technikákkal, köztük a testenkívüliség érzetével. Kamatoztathat a kognitív idegtudomány a miszticizmus tapasztalataiból? Fényt deríthetünk a tapasztalatok miértjeire?

Shahar Arzy neurológus és Moshe Idel, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, zsidó gondolkodó szerint mindkét kérdésre igen a válasz. A Kabbala: a misztikus tapasztalatok neurokognitív megközelítése című könyvükben megpróbálnak értelmet adni a zsidó miszticizmus egy formájának anélkül, hogy „tisztáznák ezeket a tapasztalatokat”, vagy a tapasztalatot neurokognitív sémára redukálnák”.

A szerzők teológiai, pszichoanalitikai, társadalmi vagy pszichopatológiai megközelítéseket alkalmazva elemzik a tapasztalatokat, és azt, hogy mit tettek a misztikusok, hogy elérjék azokat. Kutatásaik során az eksztatikus kabbalizmusra, a miszticizmus azon iskolájára összpontosítottak, ami az eksztatikus élményeket elérését fejti ki. Itt nem az eksztázis ma értelmezett képeire kell gondolni, hanem a konkrét gyökerekre, az ex-statis kifejezésre, vagyis a testen kívüli létre.

Sok ilyen eksztatikus epizód magába foglalhatja egy „második” fizikai test észlelését saját valós testünk közelében, azt az érzetet adva, hogy tudatunk felváltva használja valós fizikai testünket és a másolatot, vagy amikor elhagyva testünket felülről szemléljük azt. Bárki, aki némileg járatos a modern idegtudományban felismerheti a párhuzamokat az autoszkópiával, vagyis önmagunk látásával, a heutoszkópiával, az autoszkópia azon válfajával, ami során nem tudjuk lokalizálni magunkat, valamint a testenkívüli élménnyel. Ezeket a jelenségeket mind észlelték epilepsziával, vagy neurológiai sérülésekkel küzdő embereknél. Ugyancsak előidézhető ezeknek az élményeknek egy része az agy kulcsterületeinek stimulálásával, amivel teljesen egészséges embereknél is előidézhetők a jelenségek.

(A cikk folytatása itt található.)

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp