Jeruzsálem, az erőszak szent városa

1956 tavaszán egy idős hölgy olyan erősen elköhintette magát, hogy kiesett a műfogsora. A műfogsor pont az izraeliek uralta Nyugat-Jeruzsálem és a jordán fennhatóság alatt álló Kelet-Jeruzsálem között fekvő semleges szakaszra esett, ezért egy francia, egy izraeli és egy jordán tiszt együttes fellépése kellett ahhoz, hogy a hölgy visszakapja a fogsorát. Ez a történet kiválóan illusztrálja az első arab-izraeli háború következtében Jeruzsálemben kialakult abszurd helyzetet. És bár a két városrész 1967-ban egyesült, a Kelet-és Nyugat-Jeruzsálemet elválasztó fal lebontása korántsem hozta el a békét a szent városba.

A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás által is szent helyként tisztelt Jeruzsálem a 20. században – a korábbi évezredekhez hasonlóan – többször is gazdát cserélt. A település 1917-ben az Oszmán Birodalomtól került brit fennhatósága alá. A második világháború után a városban megszaporodtak az erőszakos cselekmények, és a meggyengült Brit Birodalom kezéből teljesen kicsúszott az irányítás. Végül az ENSZ-re bízták, hogy döntsön a terület további sorsáról. A világszervezet közgyűlése 1947. november 29-én fogadta el a Palesztina felosztásáról szóló, Jeruzsálemet corpus separatumnak nyilvánító, a várost nemzetközi igazgatás alá helyező határozatot.

Zsidók imádkoznak a Siratófalnál az 1920-as években
Zsidók imádkoznak a Siratófalnál az 1920-as években

A tervezet felkorbácsolta az indulatokat. Az arabok és zsidók közötti összecsapások már a határozat elfogadását követő napon megkezdődtek. Az ENSZ-küldöttség 1948. május elején érkezett meg Jeruzsálembe, hogy érvényt szerezzen a közgyűlési határozatnak, ám a harcoló felek ekkor már nem vettek róluk tudomást. David Ben-Guiron május 14-én bejelentette Izrael állam megalakulását, mire válaszul másnap – a britek távozásával egy időben – Egyiptom, Irak, Transzjordánia (1949-től Jordánia), Szíria és Libanon összehangolt támadást indítottak a fiatal zsidó állam ellen.

Jeruzsálemben heves harcok folytak az izraeli és transzjordániai csapatok között, de a várost egyik hadsereg sem tudta elfoglalni, így a felek már 1948. november végén tűzszüneti megállapodást kötöttek. Ezzel lényegében kialakult a várost közel két évtizeden át kettészelő határvonal. Kelet-Jeruzsálem az óvárossal együtt Transzjordánia (Jordánia), Nyugat-Jeruzsálem pedig Izrael fennhatósága alá került. Bár 1949 decemberében az ENSZ újabb határozatban szólította fel a feleket a város elhagyására a nemzetközi irányító testület felállítása érdekében, már nem volt visszaút. Az 50-es évek végére a világszervezet és a nyugati közvélemény is belátta: minden igyekezet hiábavaló.

Arab katonák Jeruzsálemben, 1948 májusában
Arab katonák Jeruzsálemben, 1948 májusában

A háború alatt mindkét városrész lakosságának etnikai összetétele jelentősen megváltozott. A jordán fennhatóság alatt álló óváros zsidó negyedének kétezer lakóját kitelepítették, és a Nyugat-Jeruzsálemben élő mintegy harmincezer arab is kénytelen volt elhagyni otthonát.

A határvonalat egy rosszul kihegyezett ceruzával rajzolták meg, így jöhetett létre a két városrész között fekvő semleges, romos terület, a senki földje. Aki a pár méter széles sáv közelébe merészkedett, az életét kockáztatta, a határt ugyanis jordániai orvlövészek felügyelték. Tony Kollek, az 1965-tól Jeruzsálem élén álló, magyar származású polgármester keserűen összegezte tapasztalatait: „Alig volt olyan hónap, hogy valakit nem öltek vagy sebesítettek meg a határon, vagy legalább ne dobták volna meg kővel. Amikor felpanaszoltuk az eseteket a jordániai hatóságoknál, bocsánatkérően csak annyit mondtak: ‘Az egyik katona megőrült.'”

Szögesdrótakadály a két városrészt elválasztó határon
Szögesdrótakadály a két városrészt elválasztó határon

A határ mentén betonfalak és szögesdrótok sorát húzták fel, és mindkét oldalra több ezer aknát telepítettek. Mindössze a keresztény papságnak, a diplomatáknak, és a szerencsésebb turistáknak volt lehetősége átjutni az egyetlen határátkelőn, az ún. Mandelbaum-kapun. Bár a fegyverszüneti egyezmény értelmében az izraeliek szabadon látogathatták volna a Siratófalat, Izraelnek pedig biztosítania kellett volna, hogy a Betlehembe vezető főutat használhassák a jordánok, egyik fél sem tartotta be a megállapodást.

(A cikk folytatása itt található.)

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp