Menekültkérdés: „Nehéz időben jó embernek lenni”

Körkérdés a menekültügyről. Ismerjük egyrészt az idegenek befogadásáról szóló tórai parancsot és az európai liberális értékrendet, másrészt viszont sok magyar zsidóban ott munkál a félelem a nyugat-európai zsidók ellen is elkövetett merényletek miatt. Vajon hosszú távon nem fordul-e ellenük is, ha most szolidárisak? Szerkesztőségünk érzékelte ezt a dilemmát, ezért megkérdeztük a zsidó közösség prominens szereplőit, milyen választ adnak a kétségekkel küszködőknek. Most Darvas István rabbi válaszát adjuk közre.

 

Darvas István rabbi
Darvas István rabbi

Mivel a Tóra kimondja, hogy szeretnünk kell az idegent, ezért egyértelműnek tűnik: támogassuk a menekültek befogadását! Törvényeinkből kiderül, hogy milyen elvárások fogalmazódtak meg a jövevényekkel szemben, és az is, hogy könyörülettel kell bánnunk velük, ezekkel az előírásokkal most nem foglalkoznék, viszont érdemes visszakanyarodni őseink egyiptomi megjelenéséhez. Ez fontos kiindulási alap, hiszen az idegeneket a Tóra indoklása szerint azért kell szeretnünk, mert őseink is idegenként éltek Egyiptom országában – egyáltalán nem mellékesen – hosszú ideig közmegbecsülésnek örvendve.

A rosszabb időszakról nem érdemes szólni, mert akár addig a – történelmi tényekkel is alátámasztható – következtetésig is eljuthatnánk, hogy senki se fogadjon be idegeneket, ha igazán szereti őket, mert előbb-utóbb rossz lesz mindenkinek, de a jobb időszakról nem árt. Elsősorban azért, mert befogadásuk letéteményese József volt, aki gyakorlatilag egymaga mentette meg az egyiptomi gazdaságot, de korántsem biztos, hogy ez elegendő indokot szolgáltatott volna testvérei letelepítéshez, ehhez ugyanis a személyes megbecsültségétől független indokra is szükség volt.

Érdekeltté kellett tenni a befogadónak vágyott felet, hogy befogadjon. A kulcsfigura József volt, aki ismerte az egyiptomi szokásokat is, ezért okos javaslattal állt elő: „Ha hívat titeket Fáraó és mondja: mi a foglalkozásotok? Akkor mondjátok: baromtenyésztő emberek voltak szolgáid ifjúságunktól kezdve egész mostanáig, mi is, atyáink is, azért, hogy lakjatok Gósen földjén, mert Egyiptomnak utálata minden juhpásztor” (1Mózes 46:33-34).

A terv működött: „És szólt Fáraó Józsefhez, mondván: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. Egyiptom országa előtted van, az ország legjavában telepítsd le atyádat és testvéreidet: lakjanak Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük derék emberek, hát tedd őket nyájfelügyelőkké azok felé, ami az enyém”. (uo. 47:5-6).

Mivel őseink sikeresen törtek be a kínálkozó piaci résbe, ezért letelepedhettek Egyiptomban. Mindkét fél számára gyümölcsöző időszak vette kezdetét, és ezt a tényt az sem írja felül, hogy a későbbiekben megváltozott a kép, hiszen örök időkre működő megoldások megálmodására nincs felhatalmazásunk.

A tórai elbeszélésnek (és a történelmi tapasztalatnak) e kérdésben legalább akkora szerep juthat, mint a háláhának, hiszen az utóbbi inkább azt fogalmazza meg, hogy mi a teendő, ha már megérkeztek a jövevények, viszont napjainkban inkább az a kérdés, hogy megérkezhetnek-e? A zsidó nép menekülésekkel tarkított történelme során csak akkor nyert bebocsátást idegen országba és élhetett hosszabb-rövidebb ideig békességben, ha a befogadóknak világos volt jó előre: érdekük fűződik a zsidók megjelenéséhez.

Mivel őseink életének békessége így is fájdalmasan törékenynek bizonyult szinte minden befogadást követően, ezért adódik a kérdés, hogy ha már a menekültek megérkezéshez sem fűződik semmilyen érdek, akkor milyenek lehetnek a kilátások? Mielőtt a logikus választ megadnánk e kérdésre, képzeljünk el egy olyan világot, ahol az életükért menekülő, kiszolgáltatott embereket félelemből, előrelátásból, tapasztalatnak vélt tapasztalatainkra támaszkodva hazazavarunk – vajon ott milyenek lehetnek a kilátások?

A Kinyilatkoztatást megelőzően a Talmud szerint Isten a zsidó nép fölé emelte a Szináj hegyet, mintegy biztatás gyanánt, hogy inkább fogadják el a Tórát. Sok mindentől megkíméltük volna magunkat a Tóra és a micvák igájának mellőzésével, apró szépséghiba, hogy régen nem léteznénk.

„Nehéz időben jó embernek lenni”

(A korábbi válaszok közül Köves Slomó rabbi válasza itt, Radnóti Zoltán rabbi válasza pedig itt található.)

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp