Menekültkérdés: „Tudom, hogy félve nem lehet élni”

Körkérdés a menekültügyről. Ismerjük egyrészt az idegenek befogadásáról szóló tórai parancsot és az európai liberális értékrendet, másrészt viszont sok magyar zsidóban ott munkál a félelem a nyugat-európai zsidók ellen is elkövetett merényletek miatt. Vajon hosszú távon nem fordul-e ellenük is, ha most szolidárisak? Szerkesztőségünk érzékelte ezt a dilemmát, ezért megkérdeztük a zsidó közösség prominens szereplőit, milyen választ adnak a kétségekkel küszködőknek. Most Radnóti Zoltán rabbi válaszát adjuk közre.  

Radnóti Zoltán rabbi
Radnóti Zoltán rabbi

A zsidó hagyomány (Tóra/ Ószövetség) Istennel kezdődik.
Ő teremtette az eget és a földet, majd a hatodik napon az embert.
És megpihent.
Teltek az évszázadok és a világ megkapta az alkotmányát. Két kőtáblán. Tíz parancsolatban.
Öt szólt Istenről és öt szólt az emberről. A Teremtő ekkor egymás mellé helyezte Önmagát és az embert.
És teltek az évszázadok és a világ megkapta Jesája (Ézsaiás, Izajás) prófétát. Ő a világgá kiáltotta (első fejezet):

„10. Halljátok az Örökkévaló igéjét …
11. Minek nekem áldozataitok sokasága, szól az Örökkévaló…
13. … nem tűrhetek jogtalanságot ünnepléssel.
15. ha sokat is imádkoztok, nem hallom: kezeitek vérrel telvék.
16. Mosakodjatok, tisztuljatok meg, távolítsátok el szemeim elől tetteitek rosszaságát, szűnjetek meg rosszat tenni!
17. Tanuljatok jót tenni, törekedjetek jogosságra, igazítsátok útba az erőszakost; szerezzetek jogot az árvának, vigyétek az özvegy ügyét.”

És teltek az évszázadok és a talmudi bölcs, Hillél már ezt tanította:
„ami számodra gyűlöletes, azt másnak ne tedd! Ez az egész Tóra, a többi csak ennek magyarázata.”

Egyértelműen látható, hogy a vallásos zsidó gondolatfejlődés – mondhatnók Isten aktuális szava – egyre inkább az emberek közötti kommunikációra helyezte a hangsúlyt. Ez lett a világ megmaradásának kulcsa.

Mi itt élünk Európában. Velünk él a liberális értékrend, amely befogad és integrál.
Sőt, a zsidó hagyomány szerint a Tóra parancsa számunkra szent:
„Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való volna, és szeressed őt mint önmagadat…”. (Mózes harmadik könyve).

Ám nem tudjuk és nem akarjuk (sic!) elfeledni a rossz tapasztalatokat. Toulouse, Párizs, Koppenhága és az európai zsidók ellen elkövetett merényleteket.

Magyarként és zsidóként keresem a választ, hogy milyen hatása lenne a hazai zsidóság helyzetére, ha az ország tömegesen befogadna muzulmán menekülteket. Ám tudom, erre a kérdésre lehetetlen a tökéletes választ megadni.

A kérdéssel kapcsolatban szeretnék leírni néhány gondolatot, melyeket a lelkiismeretem és az általam képviselt zsidó hagyomány diktál!

Első (a hit):
Bízzunk az emberben és az emberben található isteni lélekben, ami a teremtéstől fogva bennünk él.

Második: (a kapcsolat)
Vallásjogi tézisek világba kiáltása előtt meg kell ismerni a másikat, hiszen egy paragrafus sem ér annyit, mint a kommunikáció. Mielőtt teljes vállszélességgel odaállnánk a befogadó vagy az elutasító tábor mellé, valamilyen kapcsolatot ki kell alakítani a menekültekkel. El kellene néhány órát tölteni a bevándorlók társaságában.
Amit mindannyian tehetünk: adhatunk pelenkát, gyógyszert, vagy bármit, amire szükségük lehet.

Harmadik (a valóság):
Reálisnak kell lenni. Pontosan tudjuk, ez nem “új népvándorlás”, amiképpen a politikusok szeretik mantrázni. Ezek az emberek menekültek, akiknek egy része valós életveszélyben volt, másik része gazdasági megfontolásból vette Nyugat vagy Dél felé az irányt.
Joguk van hozzá, hogy emberként bánjunk velük, hogy tisztességes eljárás során kiderüljön, valóban jogosultak-e menekült státuszra. Ezt a lehetőséget mindenkinek meg kell adni!
A realitásra, az alázatra és az igazságérzetre kell ösztönözni minden, menekültekkel foglalkozó (szak)embert. Ha az érzelem túlságosan dominál, akkor az értelem bizony elveszhet, és ez itt emberi életekbe kerülhet.

Negyedik (a zsidó lélek):
Zsidó emberként reális lelki tusaként élem meg, hogy a szír menekültek között található 60-70 esztendős emberek nem oly rég, (például a jom kipuri háborúban) még izraeli katonákra lőttek a Golán-fennsíkon, és most hozzám (is) fordulnak segítségért.
Ám amikor a gyermekem kérdez tőlem, akkor csak egy üzenetem lehet a számára: nem ijesztgetem őt a menekült-mumusokkal. Sem őket, sem a barátaimat, akik a véleményemet kérik. Minden gondolkodó embernek tudnia kell, hogy ezzel csupán a társadalmi feszültségeket, az idegengyűlöletet, a rasszizmust és a megkülönböztetés igényét szítanák fel.

Ötödik (a menekülés):
Saját magunknak is el kell azon gondolkodni, vajon megértjük-e, hogy a menekültek ugyanolyan emberek, mint mi.
Én, mint szabad, européer azt kívánom nekik, hogy szorongás és félelem nélkül tudjanak élni.
Ennek része, hogy van néhány ország, ahol ezek a menekülő és bujkáló emberek nyugalomra lelhetnek.
Ahol nem végzik ki őket, ha nem megfelelő módon hisznek vagy nem megfelelő módon szeretnek.
Ahol tudnak enni adni a gyermeküknek, és meg tudják gyógyítani a beteg szüleiket.
Ahol esténként úgy hajtják nyugalomra a fejüket, hogy nem kell aggódniuk a puszta életükért.
Ahol reggelenként úgy ébrednek fel, hogy ők már nem üldözött emberek és már nem egy olyan országban élnek, ahol napról-napra súlyosan megsértik az alapvető emberi jogokat.

Hatodik (az őszinteség):
Végezetül hadd mondjam el: természetesen én is félek.
A menekültáradatban biztos vannak szélsőséges emberek, akik szándékosan épülnek be a szerencsétlenek közé. Sőt az is biztos, hogy még a másodgenerációs menekültek számára is probléma lesz a beilleszkedés, hiszen a franciaországi merényletsorozat is erről szólt.
Ám azt is tudom, hogy félve nem lehet élni, annak ellenére, hogy a rettegést a génjembe programozta az elmúlt két évezred.
Pontosan ezért és akkor kell embernek maradni, amikor sokan az embereket állatnak gondolják, és ráccsal kerítik el őket az „európai embertől”.

Hadd idézzek ide egy klasszikust: Ábrahám és Isten beszélgetését egy alapjaiban bűnös városról (közösségről):

„23. És odalépett Ábrahám és mondta: Vajon elpusztítod-e az igazat a gonosszal?
24. Talán van ötven igaz a városban, vajon akkor is elpusztítod-e és nem bocsátasz meg a helységnek az ötven igaz miatt, akik közepette vannak?
25. Távol legyen tőled, hogy cselekedj ilyen dolgot, hogy megöld az igazat a gonosszal…! Az egész föld bírája ne cselekednék igazságot?
26. És mondta az Örökkévaló: Ha találok Szodomában ötven igazat, úgy megbocsátok az egész helységnek miattuk…
31. És (Ábrahám) mondta: Kérlek Uram, talán találtatnak ott húszan? És Ő mondta: Nem pusztítom el a húsz miatt.
32. De (Ábrahám) mondta: Ne haragudjék az én Uram, hadd szóljak még ez egyszer; talán találtatnak ott tízen? És Ő mondta: Nem pusztítom el a tíz miatt.”
(Mózes első könyve 18. fejezet)

Összefoglalva:
A menekülttömeg nem egy homogén massza, hanem individuumok alkotta embercsoport, és mi is bármikor lehetünk ugyanolyanok, mint ők, akik ugyanúgy szeretnek és félnek, mint mi.

Ma már nem működhet az “ember embernek farkasa” mechanizmus.
A XXI. században – már nem elpusztítjuk a nálunk gyengébbet, hanem segítjük, már nem elüldözzük a másikat a házért, az ételéért vagy az asszonyáért, hanem segítünk neki, mert csak így hihetjük, hogy ha mi bajban leszünk, rajtunk is segít majd valaki.
Ezt hívja a héber nyelv „heszed”-nek, azaz tevőleges szeretetnek, ami életünk egyik legfontosabb szegmense..
A zsidó hagyomány szellemében az isteni szeretetet nem elsősorban Ő felé kell viszonoznunk, hanem  embertársaink felé, így ez mindenki számára érzékelhetőé válik. Így lett a zsidó gondolkodás egyik alapelve a következő: Isten azért gyakorol velünk szeretetet (heszed), hogy mi jót tehessünk embertársainkkal.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp