Az izraeli társadalmat erősen megosztja a palesztin állam kérdése

Izraelben nincs egyetértés abban, hogy milyen határok mentén, milyen feltételekkel, milyen körülmények között és egyáltalán miért is kéne egy palesztin államnak létrejönnie. Az izraeli lapokat és hírportálokat olvasva még a két zsidó, három vélemény mondás is kevésnek tűnik ebben a témában.

„Ha megválasztanak, nem jön létre palesztin állam” – mondta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök még a tavaszi választások hajrájában. Nem sokkal a megnyert választások után viszont már arról beszélt Federica Mogherinivel, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével, hogy az izraeli vezetés támogatja a két állami megoldást, azzal a feltétellel, hogy a palesztinok elismerik Izraelt. Az első kijelentés nyilvánvalóan a palesztin államot elutasító izraeliek szavazatait célozta meg, a második mondat pedig már a palesztin állam létrejöttét támogatókat volt hivatott megnyugtatni.

Ez a kettős beszéd egyáltalán nem véletlen, az izraeli társadalmat ugyanis erősen megosztja a független palesztin állam kérdése. A támogatókon és ellenzőkön kívül abban sincs igazán egyetértés, hogy milyen határok mentén, milyen feltételekkel, milyen körülmények között és egyáltalán miért is kéne egy palesztin államnak létrejönnie. Az izraeliek véleményét és a felmerült dilemmákat pedig híven tükrözik az újságokban és az internetes portálokon megjelenő írások, amelyekben izraeli újságírók, véleményformálók és egyetemi professzorok próbálják meggyőzni az ellentábort a palesztin állam fontosságáról, veszélyéről, vagy éppen mindkettőről egyszerre.

Uri Szavir, a Maariv nevű napilap publicistája például azon a véleményen van, hogy Izraelnek az az érdeke, hogy részt vegyen abban a nemzetközi folyamatban, amely előkészíti a palesztin állam létrejöttét. Ezzel ugyanis Izrael politikai, gazdasági és biztonsági előnyökre tehet szert, ellenkező esetben viszont Izrael számára kedvezőtlen feltételek mellett fog megalakulni a palesztin állam. Ugyanis mindenképpen meg fog alakulni, ez Szavir szerint már eldöntött tény. „Ahogy nekünk is járt egy ország, már jóval a létrejötte előtt, úgy jár a függetlenség a palesztinoknak is. Ők egy nemzet, saját kultúrával és nemzeti szimbólumokkal. Mára ez a szabadság kérdésévé vált. Azt kell megértenünk, hogy a saját szabadságunk nem maradhat fent a szomszédaink szabadsága nélkül” – írja Szavir.

Mahmud Abbasz és Benjamin Netanjahu
Mahmud Abbasz és Benjamin Netanjahu

Teljesen más véleményen van Mordechai Karpel újságíró, aki az Arutz 7 rádió internetes oldalán fejtette ki a palesztin állammal kapcsolatos nézeteit. Karpel szerint olyan, hogy palesztin nép nem létezik, így értelemszerűen államra sincs szüksége. Az izraeli (Karpel szerint Gáza és Ciszjordánia is Izrael része) arabokat pedig csak a cionizmus elleni gyűlöletük tartja össze. „Az olyan európai kifejezések, mint nép, nemzet vagy nemzetállam, teljesen idegenek az arab kultúra számára” – állítja Karpel. Szerinte az araboknak kizárólag az anyagi jólét, a megbecsülés és a büszkeség jelentenek meghatározó értéket, és mindezt a legjobban Izraelben érhetik el.

Daniel Abraham amerikai zsidó üzletember viszont pont attól óvná meg Izraelt, hogy továbbra is a fennhatósága alatt tartsa a palesztin területeket. Abraham, a Walla nevezetű hírportálon közölt cikke szerint mindenképpen szükséges egy palesztin állam létrejötte ahhoz, hogy Izrael zsidó állam maradhasson. Vagyis a palesztin állam megalakulása elsősorban Izrael érdeke. „Egyes számítások alapján 2020-ban a gázai övezetben, Ciszjordániában és Izraelben a zsidók kisebbségben lesznek, de Gáza nélkül is az izraeli fennhatóság alatt élő arab lakosság eléri majd a 44 százalékot. Ha ez bekövetkezik, az arab képviselők száma az izraeli parlament, a Kneszet felét teszi majd ki, és Izrael megszűnik zsidó államnak lenni” – írja Abraham, aki korábban több évig is Izraelben élt.

A két állami megoldás egyik vitatott pontját, a határok kérdését veszi elő Aluf Benn újságíró, a Haaretz című napilapban írt cikkében. A néhány évvel ezelőtt kiszivárgott palesztin diplomáciai iratok alapján a palesztinok több javaslatot is tettek a területrendezésre, azonban ezeket az izraeliek rendre elutasították. Benn a cikkében cáfolja azt a népszerű izraeli álláspontot, miszerint nincs tárgyalópartner a palesztin oldalon, és arra is  rámutat, hogy a jövőbeni palesztin állam létrejöttének egyik legfőbb akadályát a sűrűn lakott, mára kisebb városokká duzzadt zsidó telepek jelentik. Izrael ugyanis nem hajlandó kiüríteni a Jeruzsálem környéki nagyobb telepeket, a palesztinok azonban ragaszkodtak volna ehhez már a legutóbbi egyeztetések során is. „A palesztinok joggal mondhatják, hogy izraeli részről nincs tárgyalópartnerük. Tény – mondják majd – rajzoltunk térképeket, lemondtunk a menekültek visszatérésének jogáról, és nem kaptunk cserébe semmit.”

Egy másik újságíró, Ben-Dror Yemini szerint viszont pont az a palesztinok szerencséje, hogy Izraellel állnak szemben, és nem mondjuk Kínával vagy Törökországgal kell tárgyalniuk a függetlenségükről és saját államukról, mint a tibetieknek vagy éppen a kurdoknak. Yemini az nrg nevű hírportálon megjelenő írásában azon a véleményen van, hogy Kína és Törökország esetében  fel sem merülne a tárgyalás lehetősége, mert már csírájában fojtanának el minden önállósodási törekvést a világ hallgatása mellett. Yemini ezt írja: „A palesztinok, és nem a kurdok vagy a tibetiek azok, akik nemzetközi elismerésben részesülnek. Méghozzá azért, mert a nemzetközi közösség még a palesztinoknál is jobban szereti Izraelt gyűlölni. Ez most a divat”. Yemini szerint a kurdoknak és a tibetieknek még a palesztinok előtt járna egy független állam, azonban ma az erőt egy olyan nemzetközi közösség képviseli, amely csak Izraellel hajlandó szembeszállni.

 

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp