Izraelben nincs egyetértés abban, hogy milyen határok mentén, milyen feltételekkel, milyen körülmények között és egyáltalán miért is kéne egy palesztin államnak létrejönnie. Az izraeli lapokat és hírportálokat olvasva még a két zsidó, három vélemény mondás is kevésnek tűnik ebben a témában.
„Ha megválasztanak, nem jön létre palesztin állam” – mondta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök még a tavaszi választások hajrájában. Nem sokkal a megnyert választások után viszont már arról beszélt Federica Mogherinivel, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével, hogy az izraeli vezetés támogatja a két állami megoldást, azzal a feltétellel, hogy a palesztinok elismerik Izraelt. Az első kijelentés nyilvánvalóan a palesztin államot elutasító izraeliek szavazatait célozta meg, a második mondat pedig már a palesztin állam létrejöttét támogatókat volt hivatott megnyugtatni.
Ez a kettős beszéd egyáltalán nem véletlen, az izraeli társadalmat ugyanis erősen megosztja a független palesztin állam kérdése. A támogatókon és ellenzőkön kívül abban sincs igazán egyetértés, hogy milyen határok mentén, milyen feltételekkel, milyen körülmények között és egyáltalán miért is kéne egy palesztin államnak létrejönnie. Az izraeliek véleményét és a felmerült dilemmákat pedig híven tükrözik az újságokban és az internetes portálokon megjelenő írások, amelyekben izraeli újságírók, véleményformálók és egyetemi professzorok próbálják meggyőzni az ellentábort a palesztin állam fontosságáról, veszélyéről, vagy éppen mindkettőről egyszerre.
Uri Szavir, a Maariv nevű napilap publicistája például azon a véleményen van, hogy Izraelnek az az érdeke, hogy részt vegyen abban a nemzetközi folyamatban, amely előkészíti a palesztin állam létrejöttét. Ezzel ugyanis Izrael politikai, gazdasági és biztonsági előnyökre tehet szert, ellenkező esetben viszont Izrael számára kedvezőtlen feltételek mellett fog megalakulni a palesztin állam. Ugyanis mindenképpen meg fog alakulni, ez Szavir szerint már eldöntött tény. „Ahogy nekünk is járt egy ország, már jóval a létrejötte előtt, úgy jár a függetlenség a palesztinoknak is. Ők egy nemzet, saját kultúrával és nemzeti szimbólumokkal. Mára ez a szabadság kérdésévé vált. Azt kell megértenünk, hogy a saját szabadságunk nem maradhat fent a szomszédaink szabadsága nélkül” – írja Szavir.
Teljesen más véleményen van Mordechai Karpel újságíró, aki az Arutz 7 rádió internetes oldalán fejtette ki a palesztin állammal kapcsolatos nézeteit. Karpel szerint olyan, hogy palesztin nép nem létezik, így értelemszerűen államra sincs szüksége. Az izraeli (Karpel szerint Gáza és Ciszjordánia is Izrael része) arabokat pedig csak a cionizmus elleni gyűlöletük tartja össze. „Az olyan európai kifejezések, mint nép, nemzet vagy nemzetállam, teljesen idegenek az arab kultúra számára” – állítja Karpel. Szerinte az araboknak kizárólag az anyagi jólét, a megbecsülés és a büszkeség jelentenek meghatározó értéket, és mindezt a legjobban Izraelben érhetik el.
Daniel Abraham amerikai zsidó üzletember viszont pont attól óvná meg Izraelt, hogy továbbra is a fennhatósága alatt tartsa a palesztin területeket. Abraham, a Walla nevezetű hírportálon közölt cikke szerint mindenképpen szükséges egy palesztin állam létrejötte ahhoz, hogy Izrael zsidó állam maradhasson. Vagyis a palesztin állam megalakulása elsősorban Izrael érdeke. „Egyes számítások alapján 2020-ban a gázai övezetben, Ciszjordániában és Izraelben a zsidók kisebbségben lesznek, de Gáza nélkül is az izraeli fennhatóság alatt élő arab lakosság eléri majd a 44 százalékot. Ha ez bekövetkezik, az arab képviselők száma az izraeli parlament, a Kneszet felét teszi majd ki, és Izrael megszűnik zsidó államnak lenni” – írja Abraham, aki korábban több évig is Izraelben élt.
A két állami megoldás egyik vitatott pontját, a határok kérdését veszi elő Aluf Benn újságíró, a Haaretz című napilapban írt cikkében. A néhány évvel ezelőtt kiszivárgott palesztin diplomáciai iratok alapján a palesztinok több javaslatot is tettek a területrendezésre, azonban ezeket az izraeliek rendre elutasították. Benn a cikkében cáfolja azt a népszerű izraeli álláspontot, miszerint nincs tárgyalópartner a palesztin oldalon, és arra is rámutat, hogy a jövőbeni palesztin állam létrejöttének egyik legfőbb akadályát a sűrűn lakott, mára kisebb városokká duzzadt zsidó telepek jelentik. Izrael ugyanis nem hajlandó kiüríteni a Jeruzsálem környéki nagyobb telepeket, a palesztinok azonban ragaszkodtak volna ehhez már a legutóbbi egyeztetések során is. „A palesztinok joggal mondhatják, hogy izraeli részről nincs tárgyalópartnerük. Tény – mondják majd – rajzoltunk térképeket, lemondtunk a menekültek visszatérésének jogáról, és nem kaptunk cserébe semmit.”
Egy másik újságíró, Ben-Dror Yemini szerint viszont pont az a palesztinok szerencséje, hogy Izraellel állnak szemben, és nem mondjuk Kínával vagy Törökországgal kell tárgyalniuk a függetlenségükről és saját államukról, mint a tibetieknek vagy éppen a kurdoknak. Yemini az nrg nevű hírportálon megjelenő írásában azon a véleményen van, hogy Kína és Törökország esetében fel sem merülne a tárgyalás lehetősége, mert már csírájában fojtanának el minden önállósodási törekvést a világ hallgatása mellett. Yemini ezt írja: „A palesztinok, és nem a kurdok vagy a tibetiek azok, akik nemzetközi elismerésben részesülnek. Méghozzá azért, mert a nemzetközi közösség még a palesztinoknál is jobban szereti Izraelt gyűlölni. Ez most a divat”. Yemini szerint a kurdoknak és a tibetieknek még a palesztinok előtt járna egy független állam, azonban ma az erőt egy olyan nemzetközi közösség képviseli, amely csak Izraellel hajlandó szembeszállni.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!