Menekültkérdés: „Irgalmasak legyünk mindenkivel, aki segítségre szorul”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Körkérdés a menekültügyről. Ismerjük egyrészt az idegenek befogadásáról szóló tórai parancsot és az európai liberális értékrendet, másrészt viszont sok magyar zsidóban ott munkál a félelem a nyugat-európai zsidók ellen is elkövetett merényletek miatt. Vajon hosszú távon nem fordul-e ellenük is, ha most szolidárisak? Szerkesztőségünk érzékelte ezt a dilemmát, ezért megkérdeztük a zsidó közösség prominens szereplőit, milyen választ adnak a kétségekkel küszködőknek. Elsőként Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) rabbija válaszát adjuk közre.

Köves Slomó
Köves Slomó

Európai zsidóként nehéz erre a kérdésre kellő objektivitással válaszolni. Egyrészt mint zsidók, gazdag kollektív történelmi tapasztalataink vannak arról, milyen kiszolgáltatottságot jelent menekültnek, bevándorlónak, jövevénynek lenni, aztán ott van a Tóra, amely nem egyszer felhívja a figyelmünket az „idegenek” tiszteletére és befogadására. A másik oldalról viszont sajnos szomorú empirikus tudásunk van arról is, hogy a valódi mély integrációt nélkülöző közel-keleti bevándorlók illetve gyermekeik tömegei közül hogyan kerülnek ki a zsidó közösségek ellen (is) irányuló kegyetlen fundamentalista merénylők, és merényletek.

Nehéz egy ilyen dilemmára válaszolni. Ilyen helyzetben is érdemes „Izrael örök sziklájához”, a Tórához – és annak tradicionális kommentárjaihoz – nyúlnunk a válasz reményében.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a témában gyakran idézett bibliai vers –  „Szeressétek az idegent, mert idegenek voltatok Egyiptom országában (5Mózes 10:19.).  – a zsidó kommentárok szerint arra a nem-zsidónak született emberre vonatkozik, aki betér a zsidó közösségbe (Talmud, Bává möciá 59b).

Ugyanakkor létezik egy talmudi alapszabály (Sábát 63a.), amit ez esetben is alkalmaznunk kell. Eszerint még akkor is, ha egy bibliai versnek a mélyebb vizsgálatát követően a szószerinti értelemtől eltérő interpretációt találunk, mindig figyelembe kell venni az Írásnak az elsődleges, szó szerinti jelentését.

A fenti tórai parancsolatok szó szerinti értelmezéséről a következőt írja a barcelonai Áron háLévi rabbi (13. század közepe) Széfer Háhinuch című könyvében (431. micva). „…Ebből a különleges micvából azt is kell tanulni, hogy irgalmazni kell annak az embernek, aki egy olyan városban él, amely nem a szülővárosa, sem pedig az, ahol ősei családja lakik. Ne tekintsünk félre, amikor látjuk őt és nincs neki segítője. Ahogy látjuk, a Tóra megparancsolta, hogy irgalmasak legyünk mindenkivel, aki segítségre szorul. Ezekkel a tulajdonságokkal érdemesek leszünk arra, hogy az Örökkévaló is irgalmas legyen hozzánk és az égi áldás hulljon a fejünkre. Az Írás utal a parancsolat okára is, amikor azt mondja, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában«, ezzel emlékeztet minket, hogy mi már egyszer megégettük magunkat azzal a nagy fájdalommal, amit minden ember érez, aki idegenek között, egy ismeretlen országban találja magát. Amikor emlékezni fogunk arra a szívszorongató érzésre, amit ez okoz, és amit mi magunk is tapasztaltunk, amiből az Örökkévaló nagy szeretetével kiszabadított minket, akkor a mi irgalmunk is megerősödik minden ember iránt, aki hasonló helyzetben van”.

Emellett természetesen nem kell hosszan részleteznünk, milyen jelentősége van a zsidó vallás tanításai között a vendégszeretetnek. A hagyomány szerint Ábrahám ősapánk legfontosabb jellemzője volt az idegenekkel gyakorolt vendéglátás és kedvesség.

No, de az idegenekkel szembeni vendéglátás persze nem egyenlő a bevándorlók korlátlan befogadásával. Mi a helyzet azzal, ha munkát akarnak vállalni, és ezzel némileg szűkítik a helybéliek életterét. Nos a háláchá a következő választ adja erre a kérdésre:

Joszéf Káro rabbi (Spanyolország 1488–Zefat 1563) Sulchán áruchjában (uo. 156. fejezet) találunk korlátokat az idegenek munkavállalására vonatkozóan. Ebből tudjuk, hogy az idegenek a saját városukon kívül nem üzletelhetnek, mert azzal a helyiek megélhetését rontanák, ugyanakkor, „ha ugyanúgy vállalja az adófizetés terhét, akkor már nem lehet őt visszatartani” (5. paragrafus). Ehhez a Römá (uo.) még a következőt teszi hozzá: „ha azzal a szándékkal érkeznek, hogy letelepedjenek, és rendesen részt vállaljanak a közterhekből, mint a helyi lakosok, ehhez egyes vélemények szerint joguk van, mert minden embernek joga van ott lakni, ahol akar, hisz azok is, akik most ott laknak, valamikor oda érkeztek és elfoglalták azt a helyet.”

Mindemellett abban az esetben, ha felfedezünk az idegenek között olyanokat, akiről biztosan lehet tudni, hogy veszélyt jelentenek a város lakóira, akkor egyértelműen jogunk van elküldeni a veszélyt jelentőket és megakadályozni letelepedésüket a városban, ahogy Akiva rabbi tanította a Talmudban (Bává möciá 62a.):„A saját életed előbbre való, mint a felebarátodé”. Azonban nem ítélkezhetünk általánosító módon, és nem ítélhetünk el senkit, egyedül jelenlegi cselekedetei alapján.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp