A bevándorlás lehet az Európai Unió szakítópróbája

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A vándorlás az emberiség természetes létformája. Ennek ellenére a kormányzat azt kommunikálja, hogy egy arctalan tömeg ránk akar támadni, miközben életveszélyben lévő, szörnyűségeket megélt emberek kérnek menedéket. Az EU bevándorláspolitikája viszont a szolidaritáson alapul, és ha ezt megszegjük, akkor egyfajta önpusztítást végzünk. A Múzeumok Éjszakáján a bevándorlásról és a menekültpolitikáról rendezett kerekasztal-beszélgetésen jártunk.

A közönség kérdéseire adott válaszokból mindenekelőtt fontos adatokat tudtunk meg: 2014-ben világszerte 13,9 millió ember kényszerült elmenekülni az otthonából, napi átlagban annyian (mintegy 42 ezren), ahányan Magyarországra a teljes év alatt érkeztek. Hazánk tehát egynapi menekültáradatot fogott fel (Etiópia ennek a 470-szeresét). 11 millióan saját országuk egyik területéről menekültek a másikra. 1,7 millióan adtak be egyéni kérelmet, a többieket csoportosan ismerték el menekültként.

Míg minden korábbi esztendőben 400–500 ezer ember haza tudott térni, a megelőző 20 évben összesen 18,2 millióan, addig tavaly mindössze 126 ezren. 105 ezer szír került át Libanonba, majd onnan Németországba. 2014 végén, 2015 elején megközelítőleg 60 millió kényszervándor élt a világon, java részük a saját országán belül. A legfrissebb adatok szerint a hazájukat elhagyni kényszerülők folyamatosan emelkedő száma mintegy 20 millióra tehető, ezzel kell a világnak, illetve Európának szembenéznie. Az Európai Unió bevándorláspolitikája és a Dublini Rendelet arra szolgál, hogy kiegyensúlyozottan kezelje a legális migrációt és az illegális bevándorlást.

A legtöbb menekült Szíriából érkezik, ahol negyedik éve polgárháború zajlik, és az állami hadsereg irtózatos kegyetlenségeket követ el a lakosság sérelmére – ismertette a Helsinki Bizottságot képviselő Iván Júlia. A második legnagyobb populáció a tálibok elől immár húsz éve menekülő afgánoké. Szintén nagy számban vannak azok a palesztinok, akik elhagyják a Közel-Keleten működő tömeges menekülttáborokat. Ők főként Jordániából és Libanonból érkeznek. A híradásokban szerepelő földközi-tengeri hajótöröttek között sok a szomáliai és az eritreai diktatúra, illetve az Iszlám Állam terroristái elől menekülő. A szökés gyakran a főbelövés veszélyével jár, de a fenyegetettség ellenére is sokan döntenek úgy, hogy elhagyják az országukat. Fontos tudni, hogy ha van jól működő reguláris út, kevesebben választják az illegális határátlépést.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a kormány arctalanítani igyekszik a migráció problémáját. Azt kommunikálja, hogy egy arctalan tömeg ránk akar támadni, miközben életveszélyben lévő, szörnyűségeket megélt emberek, családok, kisgyerekek kérnek menedéket. A kormányszintre emelt idegenellenesség egy módszeresen felépített gyűlöletpropaganda része, amelynek a hajléktalanok és rokkantak kriminalizálása, a cigányok gettósítása volt az előzménye.

Szabó Attila, a Menedék Egyesület munkatársa szerint másként tekint a határsértőkre az, aki megismeri a személyes történetüket. A szakember – többek közt a röszkei határátkelőnél – sok menekülttel találkozott. Azok, akik mindenüket eladva meg tudnak fizetni egy embercsempészt, viszonylag rendezetten érkeznek a magyar határra, míg azok, akik gyalog kelnek át az egész Balkánon, a szó szoros és lelki értelmében is teljesen lerongyolódnak, mire ideérnek. Egyrészt az eredendő trauma miatt, ami miatt az otthonukból menekülniük kellett, másrészt az úton átélt megpróbáltatások miatt. A szakember hangsúlyozta: a menekültek döntő többsége a rossz bánásmód, a közhangulat, a kilátástalanság, a nyelvi nehézségek miatt olyannyira tovább akar menni innen, hogy veszélyként éli meg a visszatoloncolás lehetőségét.

Törökország fogadta be a legtöbb (1,6 és 2 millió közötti) szír menekülőt, annyit, mint amennyi az elmúlt két évben összesen érkezett Európába. Nagy Boldizsár nemzetközi jogász (CEU, ELTE) elmondta: Törökországban a menekültek nem táborokban élnek, hanem szabadon integrálódhatnak a társadalomba, és már 27 ezer vállalkozást hoztak létre. Rövid időn belül adófizetőkké váltak. Iván Júlia hozzátette: van mit eltanulnunk a törököktől. Nem Erdogan politikai rendszerét, hanem az átlagemberek természetes vendégszeretetét, ahogy segítik beilleszkedni a menekülteket, befogadják a gyerekeket az iskolába.

Kapronczay Stefánia, a TASZ munkatársa az alábbi kérdéseket vetette fel: Elfogadjuk-e a szabadság, egyenlőség, testvériség európai alapelvét? Hűek vagyunk-e hozzá? Képesek vagyunk-e felfogni, hogy ami az egyes országokban történik, nem marad a határokon belül? Hiába építünk kerítést. Joga van-e minden embernek szabadságban élni, és követelheti-e ezt? Az EU bevándorláspolitikája a szolidaritáson alapul. Ha ezt megszegjük, egyfajta önpusztítást végzünk.

Nagy Boldizsár úgy fogalmazott: az okos stratégia az, ha befogadjuk a menekülteket, mert nem tudhatjuk, mikor kerülünk fordított helyzetbe. Ezért kötötték a Genfi Egyezményt. Az elmúlt hetven évben spanyolok, franciák, németek, baltiak, olaszok, lengyelek, görögök, magyarok, csehek és szlovákok, románok, oroszok, moldávok, örmények, azeriek, grúzok, horvátok, bosnyákok, szerbek, albánok és más európai nemzetek fiai és lányai kényszerültek elhagyni a szülőföldjüket. Saját történelmünkből elég, ha csak a vészkorszakra vagy az 1956-os tömeges disszidálásra gondolunk.

Nagy szerint a szabad költözés joga nem a valóságtól elrugaszkodott fantázia szüleménye. A vándorlás az emberiség természetes létformája. Ezért hozták létre az Afriai Uniót is. Erre halad a világ. Hovatovább miért ne akarhatna valaki az év nagy részében esős és hűvös Brüsszel helyett mondjuk a ruandai Kigaliban élni, ahol sokkal kellemesebbek a földrajzi adottságok, például fűteni sem kell? Az 1960-as években még az is elképzelhetetlen volt, hogy egy portugál bevándorolhasson más európai országba. Most abban a történelmi pillanatban vagyunk, amikor kiderül: akar-e, tud-e az EU egységként működni a migráció tekintetben. Ez a szakítópróba.

  •  

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp