„Szégyellem, hogy ebben az országban ilyen törvények születtek”

„Kétszáz német nem tud deportálni több százezer magyar embert. Ez a magyar állam nélkül, megkeresztelt honfitársaink elfordulása vagy tevékeny részvétele nélkül nem történhetett volna meg”. Hardi Titusz atya, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója a hallgatás leplének szétszakításáról beszélt az első zsidótörvény megszavazásának 77. évfordulóján. 77 évvel ezelőtt május 30-án vezették be az első zsidótörvényt. A történelem a múlt és a jelen párbeszéde. Mélységes szégyen, hogy ez a kirekesztő törvény megszülethetett, és nem tiltakoztunk mi magyarok és keresztények. Ha azt mondom, hogy magyar vagyok, akkor közöm van ahhoz, ami ebben az országban megtörtént az elmúlt ezer évben, ha azt mondom, katolikus vagyok, akkor közöm ahhoz, ami az egyházban megtörtént ugyanezen időszakban.

Az országnak ma is vannak törvényei, amelyikről most nem tisztem nyilatkozni. Az Alaptörvény úgy kezdődik, hogy büszke vagyok. Igen, büszke vagyok 1956-ra, Szent István királyra, amikor intelmeiben azt mondja, hogy különös gonddal figyelni kell az országban lévő idegenekre, mert az egynyelvű és egyvallású nép az gyenge és ostoba. Viszont azt gondolom, hogy az Alaptörvényünk hiányos, mert ha elmondjuk azt, hogy mi az, amire büszkék vagyunk, akkor el kéne mondani azt is, mi az, amit szégyellünk. Szégyellem, hogy ebben az országban ilyen törvények születtek, hogy ilyen dolgok történhettek. És ezek nem lehetnek puszta mondatok a történelemkönyvben.

Kétszáz német nem tud deportálni hatszázezer magyar embert. Ez a magyar állam nélkül, megkeresztelt honfitársaink elfordulása vagy tevékeny részvétele nélkül nem történhetett volna meg. Ezt mélységesen szégyelljük és bánjuk. Ezek az emberek nem ismerték mesterüket, Jézust, aki azt mondja, szeresd felebarátodat, mert olyan, mint te. Amíg nem így tekintünk zsidó testvéreinkre, addig Jézus üzenetéből nem sokat értettünk meg.

Persze voltak, aki felemelték a szavukat, akik ellenálltak. Legyen az Apor Vilmos győri püspök, Kelemen Krizoszton pannonhalmi főapát, vagy Salkaházi Sára szociális testvér. Nekik vagyunk mi a szellemi örökösei, és ki kell mondanunk, ki az, akiktől elhatárolódunk, akiket szégyellünk, és akik miatt bocsánatot kérünk.

A teljes beszéd itt hallható.