„A segítségnyújtás belső igénnyé tehető”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Nemrég önkéntesekből álló csapat állította helyre az áprilisban megrongált gyöngyösi zsidó temetőt. Nemcsak budapesti zsidók, hanem sok helybeli is jött segíteni. Az esemény szervezője, a Joint Magyarország/MAZS Alapítvány önkéntes programjainak vezetője, Drelyó Ágnes szerint ha kis kortól arra nevelnénk a gyerekeket, hogy saját cselekedeteikkel jobbá tehetik a világot, akkor ez természetes lenne felnőttkorukra .

Drelyó Ágnes
Drelyó Ágnes

A temető, a rongáláson túl, egyébként is igen elhanyagolt állapotban volt, úgy tudom, emiatt egy nagyobb temetőrendezést  is véghezvittetek.

A rendbetétel alapvetően a rongálások miatt indult, de a több mint 150 éves temetőre, ami jelenleg is működik, bőven ráfért a takarítás. Főleg a neológ rész volt igazán elhanyagolt.

Kik vettek részt a munkálatokban? „Hozott anyagból” dolgoztatok, vagy esetleg sikerült másokat is mozgósítanotok?

Az akció legjobb része éppen az volt, hogy nem csak a pesti, zsidó közösségen belüli emberek jöttek el, hanem többek között helybéliek is, akik valamiért fontosnak érezték, hogy részt vegyenek ebben a segítő munkában.

önkéntesek a helyszínen
önkéntesek a helyszínen

Hogyan látod, miért fontos ma az embereknek az önkéntesség?

Az emberek szeretik magukat hatékonynak érezni, örömet okoz nekik, ha a szűk környezetükben változást érhetnek el. Ez a későbbiekben akár a tágabb társadalmi közegre is hatással lehet. Másrészt úgy látom, az emberekben kezd újjáéledni az érzékenység a rászorulók iránt, még ha anyagi segítséget legtöbbször nem is tudnak nyújtani nekik. Ráadásul az önkéntes munka sokkal megfoghatóbb a számukra, mint az adakozás, ahol nem feltétlenül tudják a pénz útját nyomon követni. Az önkéntesség építi a közösséget is, anélkül is meg tudja találni a szükséges erőforrásokat, hogy ehhez komolyabb anyagi javakat kellene mozgósítania.

Az előbb említett érzékenység rokonítható-e egyfajta hagyománykereséssel?

Én úgy látom, hogy igen. A mostani, harmadik generáció egyik fontos feladata, hogy visszataláljon a gyökereihez. Lényeges a számukra, hogy felkutassák a felmenőket, hogy tudjanak arról, hol vannak eltemetve. De érzékenységen azt is értem, hogy körülöttünk egyre több a kiszolgáltatott ember, amire alapvetően kétféleképpen lehet reagálni: vagy becsukjuk a szemünket vagy empatikusabbak leszünk.

Milyen korosztályból kerülnek ki általában az önkéntesek?

A mostani temetői munkára jelentkeztek ugyan fiatalok, sőt, néhány gyerek is, de többnyire az idősebb korosztály segített. A jó hír az, hogy a segítségnyújtás átalakítható belső igénnyé; az ezzel kapcsolatos kulcsfogalom továbbra is az érzékenyítés. Ha például létre tudnánk hozni egy olyan oktatási programot, amely nem az iskolától, hanem már a bölcsődétől kezdve arra szocializálná a gyerekeket, hogy egyéni cselekedetekkel hogyan lehet jobbá tenni a világot, akkor, mire felnőnek, mindez magától értetődő lenne a számukra, s nem pedig kényszer, azaz, nem éreznék magukat benne idegenül. Ez utóbbi a segítő tevékenység folytonosságának fenntartása szempontjából igen lényeges. A segítségnyújtás, az önkéntesség a zsidó vallásban egyébként a tikkun olám, a világ jobbá tételének gondolatában van jelen.

önkéntesek egy csoportja
önkéntesek egy csoportja

Milyen nehézségek merülhetnek fel egy önkéntes toborzás során? Kiket érdemes egyáltalán megszólítani?

Szerintem az embereket csakis úgy lehet megszólítani, ha a számukra is fontos az, amit kérünk tőlük. Egy önkéntes program, ennek megfelelően, akkor tud igazán jól működni, ha különböző témákban képes felmutatni alprojekteket, melyekben mindenki megtalálhatja azt az őt érdeklő tevékenységet, amelyhez, úgy érzi, kapcsolódni tud, gondolok itt például kórházlátogatási, vagy jelen esetben temetőrendezési programra, de ilyen lehet akár egy játszótér újrafestése is. Tehát a helyi igényeket, szükségleteket fel kell tudni mérni, és akkor segíteni fognak az emberek.

Az önkéntesség lényege, hogy a résztvevők munkája nem mérhető pénzben. Ám, ha jól sejtem, pénzbeli és egyéb anyagi segítségre is szükség van egy-egy ilyen akció során.

Persze, ez is fontos. Most például Gyöngyösön elsősorban ételre és szerszámokra volt szükségünk. Szerencsére érkezett segítség, hiszen egy pékség magára vállalta, hogy a két napos munka idejére ellátja péksüteménnyel az itt dolgozó 50-60 önkéntest, illetve használhattuk a helyi önkormányzat eszközeit is, vagyis tőlük nem anyagiakat kértünk, hanem konkrét pénzösszegben nem mérhető támogatást, illetve ellátást. Ehhez azonban bizonyos kapcsolati tőkére is szükség van, jó tudni ugyanis,  kitől és honnan érdemes segítséget kérni.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp