Múzeum = tárgyak + tudás, azaz a tárgyakat életre kelteni képes dolgozók

A múzeum fogalma mára elég sokrétű lett, de eredendően mégiscsak azért hozták létre ezeket az intézményeket, hogy gyűjteményeikkel és a tárgyakról szóló tudással leírja a világot, bemutassa, hogy egy-egy kultúra mit tart megőrzésre, bemutatkozásra érdemesnek.

A zsidó szertartási tárgyak művészettörténeti–kultúrtörténeti jelentőségét csak a tizenkilencedik század végén ismerte fel néhány úttörő gondolkodású tudós. Megközelítésük merőben új volt, hiszen a zsidó vallást a diaszpóra időszakában elsősorban az írás értelmezése és magyarázata jelentette, a kultúra vizuális és materiális elemei háttérbe szorultak. Budapesten 1909-ben alapították meg a Magyar Zsidó Múzeumot, melynek feladatául szabták, hogy mindent gyűjtsön, ami a zsidók múltjára és művészi törekvéseire vonatkozik. 1931-re, amikor a Múzeum beköltözhetett véglegesnek szánt otthonába, a Dohány utcai zsinagóga mellé épített kultúrpalotába, már több mint háromezer tárgy elhelyezéséről és magyarázatáról kellett gondoskodni. Elsősorban a magyarországi zsidóság történetének bemutatására törekedtek, s ehhez – legalább másolatban – összegyűjtötték mindazokat a dokumentumokat és képeket, melyek kirajzolták a hazai zsidó közösségek történetét.

A múzeum létrehozásában fontos szerepet játszó tudósokat munka közben, tárgyakkal körülvéve fényképezték le. A kép bal szélén Kohlbach Bertalan rabbi, néprajztudós, előtte az asztalon két alabárdos alakjával és I. Lipót portréjával díszített hanukai mécses, melyet 1912-13-ban vásároltak. Mellette Fabó Bertalan zenetörténész áll, kezében egy szombati függőmécsessel, tőle jobbra Weisz Miksa rabbi kéziratokat tanulmányoz. Mögöttük a közel két méter magas sárgaréz zsinagógai gyertyatartó áll, amelyet Winterberg Gyula udvari tanácsos, a Pesti Chevra Kadisa elnöke ajándékozott a múzeumnak.

Az „alapító atyákat” a múzeum elmúlt száz évében számosan követték, nekik köszönhetjük, hogy a tárgyak nem pusztán raktári kupacként, hanem értelmezésre, tanulásra alkalmas forrásokként is használhatóak. Mások mellett itt dolgozott Fürst Aladár, Naményi Ernő, Grünvald Fülöp, Vidor Zsuzsa, Benoschofsky Ilona, Porscht Frigyes, Turán Róbert – és életének egy szakaszában a most Cannes-ban sokszorosan kitüntetett Röhrig Géza is. Elődeinek és közös munkánknak felidézésével is gratulálunk egykori kollégánknak!

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp