Múzeum = tárgyak + tudás, azaz a tárgyakat életre kelteni képes dolgozók

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A múzeum fogalma mára elég sokrétű lett, de eredendően mégiscsak azért hozták létre ezeket az intézményeket, hogy gyűjteményeikkel és a tárgyakról szóló tudással leírja a világot, bemutassa, hogy egy-egy kultúra mit tart megőrzésre, bemutatkozásra érdemesnek.

A zsidó szertartási tárgyak művészettörténeti–kultúrtörténeti jelentőségét csak a tizenkilencedik század végén ismerte fel néhány úttörő gondolkodású tudós. Megközelítésük merőben új volt, hiszen a zsidó vallást a diaszpóra időszakában elsősorban az írás értelmezése és magyarázata jelentette, a kultúra vizuális és materiális elemei háttérbe szorultak. Budapesten 1909-ben alapították meg a Magyar Zsidó Múzeumot, melynek feladatául szabták, hogy mindent gyűjtsön, ami a zsidók múltjára és művészi törekvéseire vonatkozik. 1931-re, amikor a Múzeum beköltözhetett véglegesnek szánt otthonába, a Dohány utcai zsinagóga mellé épített kultúrpalotába, már több mint háromezer tárgy elhelyezéséről és magyarázatáról kellett gondoskodni. Elsősorban a magyarországi zsidóság történetének bemutatására törekedtek, s ehhez – legalább másolatban – összegyűjtötték mindazokat a dokumentumokat és képeket, melyek kirajzolták a hazai zsidó közösségek történetét.

A múzeum létrehozásában fontos szerepet játszó tudósokat munka közben, tárgyakkal körülvéve fényképezték le. A kép bal szélén Kohlbach Bertalan rabbi, néprajztudós, előtte az asztalon két alabárdos alakjával és I. Lipót portréjával díszített hanukai mécses, melyet 1912-13-ban vásároltak. Mellette Fabó Bertalan zenetörténész áll, kezében egy szombati függőmécsessel, tőle jobbra Weisz Miksa rabbi kéziratokat tanulmányoz. Mögöttük a közel két méter magas sárgaréz zsinagógai gyertyatartó áll, amelyet Winterberg Gyula udvari tanácsos, a Pesti Chevra Kadisa elnöke ajándékozott a múzeumnak.

Az „alapító atyákat” a múzeum elmúlt száz évében számosan követték, nekik köszönhetjük, hogy a tárgyak nem pusztán raktári kupacként, hanem értelmezésre, tanulásra alkalmas forrásokként is használhatóak. Mások mellett itt dolgozott Fürst Aladár, Naményi Ernő, Grünvald Fülöp, Vidor Zsuzsa, Benoschofsky Ilona, Porscht Frigyes, Turán Róbert – és életének egy szakaszában a most Cannes-ban sokszorosan kitüntetett Röhrig Géza is. Elődeinek és közös munkánknak felidézésével is gratulálunk egykori kollégánknak!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp