„A vallásos zsidó nők számára is fontos a munka és a tanulás”

Ledniczky Lívia történész szerint fontos, hogy a vallásos zsidó nők is tanuljanak, dolgozzanak, és egyáltalán önálló személyiségek legyenek. Ö maga sem tétlenkedik, többek között levéltárakban kutat, blogot ír és néha önkéntesként ipari mennyiségű ételt készít hajléktalanok számára. Legutóbb egy rosszul végződött OR-ZSE projektben dolgozott, de még ezután sem tett le arról, hogy tapasztalatait a magyar zsidóság érdekében hasznosítsa.

A barchesz tésztájának még kelnie kell, így elég időnk marad a beszélgetésre. Az asztalon, ahová leülünk rögtön szemet szúr a babilóniai Talmud és a Bava Kama, a Misna kárrendezésről szóló részének egy-egy példánya. „Egy fiú jár hozzánk tanulni, ezért maradtak a könyvek az asztalon” – szabadkozik Ledniczky Lívia, akihez éppen a szombat fogadásának előkészületei közben érkezünk. Szinte minden pénteken maga süti az ünnepi kalácsot, általában hármat, mert úgy a pénteki esti és a szombati áldáshoz is két egész barchesz marad. Ezután következik majd a péntek esti vacsora és a szombati ebéd összeállítása. A menü kóser és változatos, a tűzön rotyogó sólet itt ritkaságnak számít.

Ledniczky Lívia /Fotó: Hajmási Péter
Ledniczky Lívia /Fotó: Hajmási Péter

A zsidó vallás szerinti életmód azonban nem volt mindig ennyire magától értetődő. Református nagypapája nagyon meghatározó volt a család életében, miatta kezdett református gimnáziumba járni, ahol végül le is érettségizett. „Akkor még csak egy erős zsidó érdeklődés volt meg” – mondja Ledniczky Lívia –, „az egyetem alatt pedig valahogy mindig megnyertem a zsidósággal kapcsolatos témákat.” A történelem szakon így szép lassan sikerült feldolgoznia a zsidóság történetét, ezzel együtt érdeklődése is inkább a zsidó vallás irányába tolódott.

„Aztán lett egy kapcsolatom, amelyben a párom úgy döntött, hogy erősen a vallásos élet irányába mozdul” – meséli. Izraelbe költöztek, de az ultraortodox életmódra váltás túlságosan hirtelen történt. „Ijesztő volt számomra, hogy parókát hordjak és legyen tizenkét gyerekem.” A kapcsolatból végül nem lett paróka és tizenkét gyerek, mivel nem igazán sikerült dűlőre jutniuk ebben a kérdésben.

A babilóniai Talmud és a Bava Kama /Fotó: Hajmási Péter
A babilóniai Talmud és a Bava Kama /Fotó: Hajmási Péter

„Most viszont egymáshoz igazítjuk a zsidóságunkat” – jelenti ki jelenlegi kapcsolatáról. Míg párjának inkább a zsinagógába járás és zsidó tanulás a fontosabb, addig neki az otthoni szertartások a lényegesek. Mindezt azonban sikerült úgy összecsiszolniuk, hogy mindenki megélheti a maga zsidóságában azt, ami neki igazán fontos. Amivel viszont még nincs túlságosan megbékélve, az a nők szerepe a zsidóságon és a zsidó családon belül.

Eredetileg távol állt tőle a feminista vonal, egy nagyon hagyományos szerepeket képviselő családból érkezett, és eleinte bizony sokat kellett küzdeniük, hogy eldöntsék, kinek mi legyen a feladata a háztartásban. „Nekem kényelmesen adta volna magát, hogy egy vallásos zsidó nő otthon legyen, főzzön és a családi élet tisztasági törvényeit megtartsa. De most már azért hiányozna a tanulás” – magyarázza annak fontosságát, hogy „a nők is tanuljanak, dolgozzanak, és egyáltalán önálló személyiségek legyenek”.

Fotó: Hajmási Péter
Fotó: Hajmási Péter

Ledniczky Lívia nem is hozza az otthonülős zsidó nő szerepét, történelmet és művészettörténelmet tanult, és bár nagyon szereti, munkájában a történelemnek mindig csak valamelyik határterületét érintette. „Én az a történész vagyok, akinek mindig is hiányzott a matematika” – mesél a különböző tudományágak keveredésével kapcsolatos vonzalmáról. A diploma után levél- és irattári anyagok feldolgozásával kezdett foglalkozni, és részben ma is ezzel foglalkozik. „Jó érzés, hogy a jövő kutatói ezekből az anyagokból fognak majd dolgozni” – mondja levéltári munkájáról.

Közel egy éve a Közélet Iskolájában önkéntesként segíti a hallgatókat a lakhatási mozgalmak történetének tanulmányozásában. Az irattári anyagok feldolgozása és a tanácsadás mindig tartogat érdekességet a számára, legyen az 1920-as évek járványügyi jelentései, az 1956-os események későbbi hivatkozásai vagy éppen az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) könyvtárában két évvel ezelőtt feltárt, elképesztő mennyiségű könyv és folyóirat.

Fotó: Hajmási Péter
Fotó: Hajmási Péter

„Barátnőm, Bartha Anita hebraista mesélt nekem arról, hogy mekkora felfordulás van az OR-ZSE könyvtárának raktáraiban, és ezért nem tud hozzájutni bizonyos könyvekhez a tanulmányaihoz” – kezdi az OR-ZSE könyvtárának eddig ismeretlen anyagai feldolgozásának történetét, amely két évvel ezelőtt az egész hazai médiát bejárta. „Én meg pont ezzel foglalkozom, mondtam neki, a nagy kupac káoszból csinálok rendet.” Innen jött az ötlet, hogy rendbe tegyék az OR-ZSE raktáraiban felhalmozott könyveket és folyóiratokat. A feldolgozás során számtalan különlegesség előkerült, például a híres zsidó tudós, Zunz Lipót személyes iratai vagy Haim Abulafia rabbi 1608-ban kiadott műve. Másfél-két évig „szívták a port” az OR-ZSE raktáraiban mire majdnemhogy teljesen elkészültek a tömérdek anyag feldolgozásával. Sajnos azonban „emberi tényezők” miatt ezt nem sikerült teljes mértékben befejezni.

Közben a barchesz tésztája is megkelt, így a konyhában folytatjuk a beszélgetést. A masszából hamarosan fonott kalácsokra emlékeztető formák lesznek, amelyeket már csak tojással kell megkenni, és mehetnek is a sütőbe. Általában szezámmag vagy mák is kerül rájuk, azonban a költözködés közben ezek sajnos elkeveredtek. Amúgy, amikor egy kóser háztartást vezető zsidó család költözik, akkor „teljesen szét kell bombázni a konyhát” ahhoz, hogy a tejes és a húsos részeket megfelelően szétválasszák. Ebben a konyhában ugyan még nem történt meg az átalakítás, ennek ellenére amennyire csak lehet, próbálnak megfelelni a kóserség szabályainak. A kóser élelmiszerek beszerzése nem mindig egyszerű, de megoldható, bár néha előfordul, hogy a húst Bécsből hozzák.

Fotó: Hajmási Péter
Fotó: Hajmási Péter

A kóser ételeket ugyanis változatosan lehet elkészíteni, hiszen nagyjából bárminek lehet kóser változata, ehhez azonban igen sok receptre van szükség. Ezért született meg a Kóser de finom blog. „Bartha Anitával mindketten nagyon szeretünk főzni, és már korábban is cseréltünk recepteket. Mivel többször előfordult, hogy szükségünk lett volna bizonyos receptekre, de éppen nem voltak kéznél, ezért úgy döntöttünk, hogy felteszünk néhányat az internetre” – magyarázza Ledniczky Lívia a blog indításának okát.

Először tehát csak saját maguknak készítették a blogot, hogy könnyedén elérhessék egymás receptjeit, aztán kiderült, hogy ez több mindenkit érdekel. „A blog koncepciója az, hogy nagyon sok étel elkészíthető kóser változatban is. Nem csak sóletet eszünk, hanem például burgundi marhát vagy orosz leveseket is.” A jövőben bővítenék a blog merítését, az eddigi receptek és a hozzájuk kapcsolódó rövid történeteken túl kóser éttermekről, sachterekről vagy éppen a kóserfelügyeletet ellátó rabbikról is írnának.

Fotó: Hajmási Péter
Fotó: Hajmási Péter

„Már elkezdett mozgolódni a fejemben, hogy miben lehetne még segíteni” – kezdi sorolni a terveit jövőre nézve. Annak ellenére, hogy az OR-ZSE könyvtárában végzett munka után úgy gondolta, hogy többet soha nem venne részt zsidó intézmény projektjében, mégsem tett le arról, hogy tapasztalatait egyszer még hasznosítsa a magyar zsidóság. Ha nem is a Rabbiképzőben, akkor majd valahol máshol.

Jelenleg a levéltári tanácsadás mellett, projekt koordinálással és szervezetfejlesztéssel foglalkozik. „Van egy kis csapatom, amiben úgy alakult, hogy csak nők dolgoznak, kezdetben ez nem volt cél, de így alakult. Jelenleg már tudatosan szeretnék építeni egy csapatot, ahol az időbeosztás kifejezetten kedvező egyedülálló anyukáknak.” Ezen kívül még abban gondolkodik, hogy a századforduló és a két világháború közötti zsidó művészettel foglalkozna a jövőben. „Eddig mindig azt néztem, hogy mit kell csinálni, és nem azt, hogy mit szeretnék csinálni” – mondja, miközben kiveszi az elkészült kalácsokat a sütőből –, „de most végre szép dolgokkal is szeretnék foglalkozni.”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp