Meghalt korunk egyik utolsó polihisztora

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Jogász, történész és a földrajz-földtan művelője, sokan mint sikeres barlangkutatót, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat megszervezőjét és vezetőjét, a sokszoros életmentőt ismerték. A Bálint Ház Salom Klubjának professzora, Gyuri “bácsi”, vagyis Dr. Dénes György 2015.04.30-án, életének 92. évében elhunyt.

 

 Orosháza

Orosházán a zsidó elemi iskolába járt, azután tanulmányait az evangélikus gimnáziumban folytatta. Tanulmányi eredményei kitűnőek voltak, érettségije után továbbtanulása — a zsidók egyetemi tanulmányait korlátozó numerus clausus törvény miatt — mégis nehézségbe ütközött. Egy év veszteséggel, 1942-ben sikerült felvételt nyernie a pécsi egyetem jogi karára.

Dénes egy darabig munkaszolgálatos volt Mohácson, majd egy svájci menlevél segítségével sokáig Budapesten bujkált, de a nyilasok 1944 december elején elfogták, és a bergen-belseni koncentrációs tábor különleges részlegébe, az úgynevezett Sonderláger-ba kerültek, ahol nem folyt tervszerű tömegmészárlás. Ő túlélte Bergen-Belsent. 

 
Pécs

1945 szeptemberére már megerősödött és az egyetemre visszatérve folytathatta tanulmányait. A holokausztot túlélt, többségükben magukra maradt, családjukat vesztett zsidó diákok, egyetemisták és középiskolások számára a hitközség épületében rendeztek be diákotthont, itt volt a hazatért zsidó fiatalok központja. Dénes György igyekezett összefogni a zsidó fiatalokat, diákfiúkat meg lányokat, és újraélesztette a valaha Pahmer Mór tanító által megszervezett Ámosz zsidó cserkészcsapatot. Együtt járták a Mecsek hegyeit, völgyeit meg barlangjait is.

Újjászerveződött a hitközség is, elnökségébe a zsidó egyetemisták képviselőjeként Dénes Györgyöt is beválasztották, és Schweitzer József lett rövidesen a pécsi rabbi, és az is maradt hosszú évtizedekig. A fiatal rabbi hamar megtalálta az utat a Dénes György által összefogott Ámosz csapat fiataljaihoz, és utóbb közülük választotta társául Spitzer Ágnest, aki rövidesen rebecen lett. Innen datálódik Dénes György egy életen át tartó barátsága a rabbiházaspárral.


Szédereste Schweitzer Józseffel Pécsen
 

Budapest Tanulmányainak befejezése, diplomájának megszerzése után az ügyvéd-bírói vizsgához előírt gyakorló éveit unokabátyja ügyvédi irodájában, Marcaliban kezdte, azután Pestre kapott meghívást a Honvédelmi Minisztérium jogi főcsoportfőnökségére. Lelkesedéssel vetette magát a munkába, de amikor ott megkezdődtek a nagy tisztogatások, és koncepciós eljárások nyomán tábornokok sorát akasztották fel, úgy döntött, hogy más munkahely után néz. Röviddel utóbb a Közgazdasági Egyetem kikérte őt a minisztériumtól, és azután éveken át történelmet adott elő az egyetemen.

Ott ismerte meg és tanulta megbecsülni az akkor mellőzött Nagy Imre, volt földművelési minisztert, aki az egyetemen az agrár-gazdaságtan tanszékvezető professzora volt. Kedvező emberi kapcsolat alakult ki közöttük. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy amikor Rákosi Nagy Imre ellen fordult, őt is kikezdték az egyetemen cionista kapcsolatai ürügyén. Megvált az egyetemtől és vállalati jogtanácsosként helyezkedett el, de tanítványaival nem szakadt meg a kapcsolata.

1957 után életében ismét nehéz időszak következett. Mindent újra kellett kezdenie. Megértette, hogy egyetemen történelmet még jó ideig nem taníthat. Elhatározta, hogy a földtudományokból is diplomát szerez, és a társadalomtudományok műveléséből a természettudományos kutatásokra vált, de az előbbiektől soha el nem szakadva. Vállalati jogtanácsosként, miniszteri engedéllyel a szegedi egyetem természettudományi karán földrajz-földtan szakos egyéni levelező hallgató lett. E tanulmányait két év után budapesti egyetemen folytatta és ott is fejezte be. Azután a Budapesti Műszaki Egyetem híres professzora, Papp Ferenc meghívására ott az Ásvány- és Földtani Tanszék karszttal és vízföldtannal foglalkozó munkatársa lett.

A kutató

 
A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetben nyugdíjba vonulásáig nagyszabású terepi kutatások, karszthidrológiai és izotóp-hidrológiai kutatómunkák témavezetője volt, vendégprofesszorként több külföldi egyetemen is tartott előadásokat.

Sorra jelentek meg könyvei, tudományos publikációi. Kutatta és számos könyvben, tanulmányban publikálta szülővárosa, Orosháza történelmének egyes fejezeteit és földrajzi neveit. Fő kutatási területe mégis Észak-Borsod, a Bódva-völgy és legfőképpen a Gömör—Tornai-karszt, ahol kiemelten kutatta és földolgozta Aggtelek és a környező karsztvidék történelmét, földrajzát, vízrajzát, barlangjait és földrajzi neveit (nem véletlenül választották meg Aggtelek díszpolgárává). Kutatásai túlléptek az államhatárokon a Kárpátokig, és azon túl négy világrész több mint félszáz országát járta be kutatóútjai során.

 Amikor az egyetemen történelmet tanított, szabadidejében a hegyeket, barlangokat járta, azután amikor mint a földrajz-földtan és a vizek kutatója maga szabta „munkaköri feladataként” járta a hegyeket-völgyeket, akkor szabadidejét az Országos Levéltár középkori oklevelei közt töltötte. A történelem és a földrajz határterülete, a történeti földrajz és ennek a nyelvtudománnyal érintkező hármas határterülete, a történeti földrajzi nevek kutatása, terepi beazonosítása, meg a nevek eredetének és jelentésének megfejtése, értelmezése számára mindig nagyobb örömet szerzett, mint a kapott számos bel- és külföldi szakmai-tudományos elismerés és magas állami kitüntetés. A Földrajzi Nevek Etimológiai Szótára több mint tucatnyi szócikkében hivatkozik szófejtéseire, publikációira. A középkori oklevelekben szereplő földrajzi tulajdon- és köznevek kutatása — különösen a pest, a zomboly, a sziros és mások — alapján számos újabb adattal gazdagítva vázolta föl a Kárpát-medence több területének a magyar honfoglalás kori etnikai viszonyait, különösen a bolgár-szláv telepítések nyomait.

Kutatási eredményeit közreadó könyveinek, tanulmányainak és ismeretterjesztő műveinek száma megközelíti a háromszázat. De nemcsak egyetemeken oktatott és könyveket, tanulmányokat írt. Kutatási eredményeit, sokoldalú ismereteit igyekezett széles körben, minél több ember számára közreadni. Mint lebilincselő előadót sokfelé felkérték, így az elmúlt öt évtized-ben jóval több, mint kétezer ismeretterjesztő előadást tartott országszerte, de még határainkon túl is.
 

Évadzáró előadás 2007-ből a klubtagokkal, Bálint Ház

 
75. születésnapján a Földtani Intézet dísztermében tudóstársai és egykori tanítványai az ő tiszteletére rendezett tudományos konferenciával köszöntötték. A Magyar Földrajzi Társaság elnöke, Marosi Sándor akadémikus ott Dénes Györgyöt korunk egyik jelentős polihisztoraként köszöntötte, akinek munkássága számos tudományág oly széles területére terjed ki, hogy művelőjét nehéz lenne más jelzővel illetni.

Család

Életének központja a családja volt. Felesége, a Hódmezővásárhelyről származó és ízes ő-ző tájszólással beszélő Lustig Valéria (akit mindenki Dénes Csöpi néven ismer), kapcsolatuk kezdete óta férjének munkatársa is, terepi utatómunkáinak, de még több barlangfeltárásának is aktív résztvevője volt. Mint vegyész, a nagyobb kutatóexpedíciók laboratóriumában vállalt hasznos feladatot. A Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak alapítása óta tagja volt. Férjének legtöbb külföldi kutatóútján nemcsak gondviselő kísérője, de a fotodokumentálás felelőse is volt. Egy életet átívelő sikeres kutatómunkájához Dénes Györgynek felesége és családja biztosította a hátteret.
 

 
 
Az életmenet

Az 1970-es évek óta Dénes György számos alkalommal fölkereste Bergen-Belsen egykori náci koncentrációs táborának helyén létesített emlékhelyet.

A holokauszt 60. évfordulója alkalmából először a Lengyel Köztársaság elnökétől kapott meghívást az Auschwitzban tartott megemlékezésre, majd a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjától érkezett számára személyre szóló invitálás a Berlinben január 25-én rendezett ünnepségre. Mivel a két meghívás ütközött volna egymással, Dr. Horst Köhler német államelnök meghívta Dénest és a NÜB elnökségének másik tagját, hogy 27-én az ő elnöki különgépén, személyes vendégeiként, mint kíséretének tagjai repüljenek vele együtt Berlinből Krakkóba és együtt vegyenek részt Auschwitzban és Birkenauban is az emlékünnepségeken. Ezzel lehetővé vált, hogy január 25-én Berlinben is ott legyenek a Deutsches Theaterben megrendezett központi ünnepségen, ahol Schröder kancellár fogadta őket és ő volt az ünnepség első szónoka is. Utána Izrael állam elnöke, az orosz államelnök, az Egyesült Államok al-elnöke, a Zsidó Világkongresszus elnöke és sok más szónok emlékezett meg a Holokausztról.

 

Horst Kőhler német köztársasági elnökkel, Auschwitz, 2005
Később Dénes György a következőket mondta az utazásról: „Megértem azt, amit a lágerben álmomban sem tudtam volna elképzelni. Én, aki Hitler Németországának halálra szánt üldözöttje, embernek sem számító csontváz, eltaposni való féreg voltam csupán, nemcsak túléltem 60 évvel Hitlert és a holokausztot, de most a Német Szövetségi Köztársaság államelnökének vendégeként, az elnök különgépén repülhetek Auschwitzból Berlin felé, és Németország első embere, államfője, legfőbb méltósága megtiszteltetésnek tekinti, hogy kézfogását elfogadom. De ez már nem az a Németország. Es én ezt megértem, a sors elégtételt szolgáltatott. Ez valóban csoda!”

(részletek Deutsch Gábor Beszélgetés Dénes György professzorral c. munkájából, Mai Világunk újság, 2005)

 

 


 

A Német Szövetségi Köztársaság elnöke, Dr. Dénes György professzort, a német—magyar tudományos együttműködés, emlékezet-megőrzés és megbékélés területén végzett kiemelkedően értékes és eredményes munkásságáért a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Érdemkereszt a Szalagon rendjelével tüntette ki. A kitüntetést Dr. Matei Ion Hoffmann német nagykövet 2012. június 17-én ünnepélyes keretek között adta át rezidenciáján a kitüntetett hozzátartozói, barátai, munkatársai és a magyar Holocaust Közalapítvány vezetőinek jelenlétében.

HDKE híradása  |  A Német Nagykövetség Budapesten cikke

 

Tu BiSvát Verő Tamás rabbival a Salom klubban, 2013

 

Széder Raj Ferenc rabbival a Salom klubban, 2013

 

A Salom Klubban több mint egy évtizeden keresztül havi rendszerességgel tartott diavetítéses ismeretterjesztő előadást. A kép 2014. júniusában készült a professzor utolsó Bálint Házas előadásán.

 

Így bucsúzott tölünk Gyurka 2014. december 18-án Hanukakor:

2014. Hanuka ünnepség a Bálint Házban

 

2014. húszéves a Salom Klub, Bálint Ház (középen szürke zakóban Gyuribácsi)

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp