New York-i Zsidó Múzeum: vallási tradíciók és alkalmazkodás a túlélés kulcsa

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A hagyományok állandó megkérdőjelezése és reinterpretálása, a más kultúrákkal való interakció, illetve a történelmi események hatása, ez határozza meg leginkább a zsidó kultúrát a New York-i Zsidó Múzeum Kultúra és folytonosság: a zsidó utazás című állandó kiállítása szerint. A New York-i Jewish Museum állandó kiállítása jól artikulált, logikailag rendezett tárlat, amely valóban lehetőséget ad arra, hogy a látogató a bemutatott művészeti alkotásokon és egyéb tárgyakon keresztül felfedezze a zsidó kultúrát és történelmet. A kiállítás két alapvető kérdést jár körbe: hogyan tudott terjedni a judaizmus az évezredek során a gyakori bonyolult és tragikus körülmények ellenére is, illetve, hogy mi alkotja a zsidó identitás esszenciáját?

Mielőtt a látogató belépne a kiállításba, egy kisebb termen halad keresztül, amelyben négy hatalmas kőtábla keresztezi az útját. A táblák a judaizmus négy alapvető elemére utalnak, amelyek a kezdetektől fogva meghatározták e nép öntudatát: az Istennel kötött szerződésre, az Exodusra, a Háláchára, illetve a Szentföldre.

E nyitányt követően a kétszintes tárlat kronologikusan halad előre az antikvitástól kezdve egészen jelen korunkig, miközben a kurátorok a múzeum rendkívül változatos gyűjteményének közel 1200 darabját (melyek között képzőművészeti alkotások, archeológiai objektumok, rituális tárgyak, videók, fotók és egyéb médiumok is helyet kapnak) négy nagy tematikus egységbe szervezik. A Forging an Identity (Egy identitás kovácsolása) bemutatja az ókorban élt izraeliták mindennapjait, illetve azokat a folyamatokat, eseményeket, amelyek hatására kialakult a zsidó nép jellegzetes szokásaival, rítusaival, intézményeivel együtt. Az Interpreting a Tradition (Egy tradíció interpretálása), amely a múzeum negyedik szintjén kezdődik és a harmadikon folytatódik, a diaszpórában élő zsidó közösségek elevenségére és diverzitására mutat rá, arra, hogy a szétszóródó csoportok milyen módon asszimilálódtak, hogyan építették be a környezetükben élő “idegen” népek kultúráját a sajátjukba. A harmadik szekció, a Confronting Modernity (Szembesülve a modernitással), az 1800 és 1948 közötti eseményekre koncentrál és megmutatja, hogy a zsidóság élete miként alakult át ezek hatására, majd a végső egység, a Realizing a Future: Contemporary Voices (Egy jövő megértése: kortárs hangok) a látogatót a jelenbe vezeti és megmutatja, hogy a zsidó identitás ma hogyan nyilvánulhat meg a művészetben és a mindennapokban. Mindegyik egységet négy kisebb kőtábla vezeti be, amelyek visszaidézik a kiállítás elején található nagyméretű installációt, így folytonosan emlékeztetik a látogatót a zsidó lét négy sarokpillérére.

A kiállítás a pontosság és neutralitás mellett az élményszerűségre is törekszik: mind a négy szekcióban a látogató olyan vitrinekkel, enteriőrökkel és installációkkal találkozik, amelyek segítségével átélhetővé válik számára a zsidóság mibenléte. A bevezető szekcióban például Salamon első templomának egy részét rekonstruálják a leírások alapján, illetve annak lerombolását is vizualizálják: a látogatónak egy kidőlt oszlopokkal alátámasztott, vörös színnel megvilágított átriumon kell keresztülhaladnia. De szintén ebben a blokkban találkozunk a Dura Europos zsinagóga rekonstrukciójával is, amelyhez az eredeti mozaikokat használták fel, és ahová a látogató be is léphet. Hasonlóan izgalmas a negyedik és a harmadik szintet összekötő lépcső kialakítása is, amely olyan hatást kelt, mintha a látogató egy valódi zsinagógába lépne be. De meg lehet még említeni a holokauszttal foglalkozó termet is, amelynek “ajtaja” egy hatágú csillagot formáz vagy a vele szemben elhelyezkedő korabeli kávéházat imitáló teret is, amely a zsidó közösséget és a modern kultúra emblematikus helyszínét idézi fel.

A kiállításon belül nagy hangsúly helyeződik az interaktivitásra is: a befogadó nem didaktikus szövegeken keresztül ismerkedik meg ezzel a gazdag és sokszínű kultúrával, hanem úgy, hogy saját maga állítja elő a tartalmat. Amikor például a kurátorok a Tóra-olvasás fontosságára hívják fel a figyelmet, akkor a falfeliratok halmozása helyett inkább tárgyakat (tóratekercseket, tóramutatókat, tórakoronákat, stb.) és fotókat mutatnak be, egy falra pedig felnagyítják a Talmud egy lapját, melyen keresztül különféle színekkel értelmezik a különféle részeket, majd néhány számítógép segítségével a látogató szabadon böngészheti a zsidók szent könyvét.

A kiállítás során a befogadó rengeteg tárgyat tekinthet meg, amelyeket dinamikus, interaktív kontextusban mutatnak be a kurátorok, miközben folyamatosan arra a három katalizátorra irányítják a figyelmet, amelyek alakították a zsidók azonosságtudatát: a hagyományok állandó megkérdőjelezése és reinterpretálása, a más kultúrákkal való interakció, illetve a történelmi események hatása, amelyek nagymértékben befolyásolták a zsidó életet. A Culture and Continuity: The Jewish Journey fő állítása, hogy a zsidók az idők során mindvégig képesek voltak megőrizni, fenntartani identitásukat, még a tragikus körülmények között is, illetve jól tudtak alkalmazkodni más népek hagyományaihoz. A tárlat kimondja, hogy a megmaradás, a túlélés mindig a tradíció átörökítésén, illetve a változó körülményekhez való alkalmazkodáson múlt.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp