Ómerszámlálás – hogy tudatosabban teljen az idő

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A mostani időszak az ómerszámlálás időszaka, amely sávuotig tart. A római hódítás időszakában ómer idején nagy pestisjárvány pusztított, ennek emlékére ez egy gyászidőszak a judaizmusban, amikor tilos a zene és a tánc, nem szokás házasodni, de még hajat vagy szakállat vágatni sem. Az ómer napjainak számontartására sokféle megoldás született, mint például ez a 19. századi kis pergamentekercs, ma pedig már okostelefonos appek segítik a tájékozódást.

Az idő múlását, a napok számolását sokféle módon segítjük, hogy ne csak teljen az idő, hanem tudatosan, hagyományainkat követve, azaz „történelemtudatosan” élhessünk.

A diaszporában, különféle naptári rendszerekben élő zsidó közösségeket összekötő egyik kapocs a közös naptár, a luáh, mely a zsidó időszámítást, az ünnepek és szokások rendjét tartalmazza. E naptár szerint a mostani időszak az ómerszámlálás időszaka. Peszah után hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig kell a napokat számolni, mígnem beköszönt a sávuot, a hetek ünnepe. A napok számolásának parancsa bibliai eredetű, s arra utal, hogy a Szentély korszakában peszah második napján kezdődött az árpa aratása és kévékbe rakása. Amíg állt a Szentély, minden nap felajánlottak ott egy bizonyos mennyiséget az aznapi aratásból.

A római hódítás időszakában ómer idején nagy pestisjárvány pusztított, s rabbi Akiva tanítványai körében is nagy pusztítást végzett. A pusztulás emlékére az ómerszámlálás időszaka gyászidőszak a judaizmusban, amikor tilos a zene és a tánc, nem szokás házasodni, de még hajat vagy szakállat vágatni sem.

Kivétel ez alól a számlálás 33. napja, „lag baomer” amikor mindez megengedett. Az ősi betakarítási ünnep a történelem során szakrális kiegészítést nyert: a Talmud szerint ezen a napon kapta Mózes a Szinájon a Tórát, azaz az írott és a szóbeli tant. Az ómer időszaka így összeköti a fizikai megszabadulás és a szabad néppé válás ünnepét, a peszahot a szakrális, parancsolatok szerint élő közösséggé válással. Bibliai megfogalmazásban: „Azért mondd Izrael fiainak: Én vagyok az Örökkévaló és én kivezetlek benneteket Egyiptomnak rabmunkái alól, megmentelek benneteket szolgálatukból, s megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy büntetésekkel. És veszlek benneteket magamnak népül, és pedig leszek Istenül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló a ti istenetek, aki kivezetett benneteket Egyiptomból.” Azaz: kivezetlek Egyiptomból, megváltalak a szolgaságból, megváltalak néppé, és kiválasztalak, szakrális népemmé teszlek.

Az ómerszámlálás vége sávuot, a Tóraadás ünnepe, amikor a nép törvényeket kapott és kötelessége lett az emlékezés a közös történelmi múltra, az egyiptomi szolgaságra és a kivonulásra – és persze minden másra, ami utána következett.

Réges régen, amikor még nem posztolta Zolirabbi a facebookon minden nap, hogy hol tartunk, és nem léteztek ehhez készített remek okostelefonos appek sem, az ómer napjainak számontartására sokféle megoldás született. Ismeretesek imakönyv alakú vagy falitáblán elkészített ómerszámlálók is, az itt bemutatott egy kis pergamentekercs, melyen mind a negyvenkilenc nap külön-külön kis virágos keretben jelzi, hogy melyik nap, azaz az ómerszámlálás hányadik napja van, és hagyományosan: hány hét és hány nap telt már el az időszakból. A szép kis 19. századi tárgyat 1912-ben vásárolta meg a Zsidó Múzeumot frissen alapító egyesület, amely akkor a múzeum 87. tárgya volt. A kis tekercs az állandó kiállításban mindig a negyvennegyedik és a negyvenhatodik napokat mutatja – hiszen a múzeumban az idő némiképp „megmerevedik”.

Ezért korszerűbben számoljunk inkább ezzel vagy ezzel.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp