„A sport akkor is menő, ha a zsidóság kapcsolódik hozzá”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Az 1906-ban alapított Vívó-és Atlétikai Club (VAC) 1989-ben Maccabi VAC néven alakult újjá. Jusztin Ádám, az egyesület elnöke szerint a sport lehet az első lépés ahhoz, hogy egy szekuláris zsidó családból származó fiatal visszataláljon a zsidósághoz. A 2015. július-augusztusában megrendezésre kerülő Maccabi Európa Játékokra Magyarországról 50-60 fős csapattal utazik majd a Maccabi VAC Berlinbe. Mi a jelentősége annak, hogy zsidóság és sport a Maccabi VAC-on belül összefonódik? Miért lehet fontos ez ma, 2014-ben egy olyasvalaki számára, aki sportolni akar, de történetesen zsidó felmenőkkel rendelkezik?

Jusztin Ádám.: Ez a szervezet valahogy úgy működik, mint egy kapu: a közösségformálás révén egyrészt megpróbálja integrálni a zsidóság aktív vagy kevésbé aktív tagjait, ezen felül pedig igyekszik más, nem zsidó közösségekkel is együttműködni. De ami a legfontosabb, és ezzel kapcsolatban a saját példámat említeném meg, hogyha más nem is, akkor a sport még mindig vonzóvá teheti a zsidó hagyományokat egy szekuláris családból érkező fiatal számára. Ha azt mondják neki, gyere le a zsinagógába, akkor vagy lemegy, vagy nem, de inkább az utóbbi a jellemző. Ezzel szemben a sport mindig menő, úgy is, ha zsidóság kapcsolódik hozzá. A mi elsődleges célunk pedig, hogy a sport révén nyújtsunk közösségi élményt. Ha pedig a sporton keresztül valaki már megtette az első lépést, akkor a zsinagóga vagy más közösségi program is vonzó lesz.

Jusztin Ádám
Jusztin Ádám

A Maccabi VAC cionista szellemiségű sportegyesület. Mit jelent ez pontosan?

J.Á.: Fontosnak tartjuk a zsidó hagyományokat, s mellette a közösségi elemet is, e kettőt nyíltan felvállaljuk. Emellett tagjai vagyunk a Maccabi Európai Szövetségnek, illetve a Maccabi Világszövetségnek is, ami szintén meghatározza a szemléletünket, de elsősorban az Izraelhez való kötődésben fejezhető ki legjobban.

A Dávid-csillagos mez a versenyeken, az arra fogékony ellenfelek számára akár provokációnak is tűnhet. Érte már a csapatot atrocitás?

J.Á.: Csak ritkán, általánosságban véve nem jellemző. Az pedig, ha néha elküldenek minket a francba, még belefér (nevet).

Hogyan jött az életébe a Maccabi VAC?

J. Á.: Már évek óta kosárlabdáztam, amikor az edzőm, Mezei Katalin, a rendszerváltás után nem sokkal azt javasolta, hogy vegyek részt a Maccabi játékokon. Ezután kezdtem el hasonló eseményekre, versenyekre járni, de csak később váltam az egyesület tagjává. Öt éve viszont azzal keresett meg a Maccabi VAC akkori elnöke, Horváth József, hogy szeretné, ha folytatnám, amit ő elkezdett.

Nem hoztak létre infrastruktúrát, nincsenek saját létesítményeik, a különböző szakosztályok pedig más-más helyen működnek. Eléggé sajátos egyesületről van szó.

J.Á.: Ez elsőre talán valóban furcsán hangzik, azonban tudni kell, hogy a VAC, amely 1906-ban, a zsidó közösség sportegyesületeként alakult, alapvetően ugyanezen elv szerint működött, és ez ma sincs másként. Különböző helyszíneken működtetett saját szakosztályokat, ahogyan mi is, azzal a különbséggel, hogy reménykedünk azért abban, lesz saját sportpályánk a jövőben.

Vannak ezzel kapcsolatos tárgyalások?

J. Á.: Igen, de erről most még nem beszélhetek.

Milyen más szervezetekkel működnek együtt?

J. Á.: Elsősorban zsidó iskolákkal, hiszen nekik tornatermük is van, és ez fontos szempont. Egyébként is igyekszünk a zsidó közösségen belül maradni, és ahol ezt meg tudjuk oldani, ott kvázi otthonra lelünk. A vízilabda szakosztályunk ezzel szemben már külső helyen bérel medencét, vagy ott a torna, amihez olyan felszerelések kellenek, melyek jelenleg nem állnak a rendelkezésünkre. Az ez iránt érdeklődő tagjaink egy partnerségi együttműködés révén a Postás Sportegyesületnél tudják ezt a sportágat űzni. Hasonló a viszonyunk az MTK-val is, kölcsönösen segítjük egymás sportolóit.

Milyen kölcsönös segítségről van szó?

J.Á.: Ha például valaki az MTK-tól szeretne részt venni a Maccabi Világjátékokon, és megfelel a részvételi szempontoknak akkor őt lehetőség szerint támogatjuk. Másfelől, mivel mi főként amatőr sporttal foglalkozunk, hozzájuk irányítjuk azokat, akik profi versenyzővé szeretnének válni.

Úgy tudom, a Maccabi VAC-nál bárki sportolhat, de a Világjátékokon csak a zsidó származású sportolók vehetnek részt, illetve azok, akik számára ezt a világszervezet engedélyezte. Okozott ez korábban bármifajta nézeteltérést?

J.Á.: A Maccabi VAC nyitott mindenki számára, viszont ez utóbbi feltételt, amely a mi kezünket is erősen köti, nem hallgatjuk el az újonnan érkezők elől. Azt gondolom, ezt el lehet fogadni, és idáig nem is adódott ebből probléma.

Mennyire volt tudatos a névválasztás az egyesület újjáéledésekor?

J.Á.: Igazából nem is volt kérdéses, hogy a szervezet ezt a nevet válassza, hisz világviszonylatban a legnagyobb zsidó szervezetről van szó. A Maccabi Világszövetségnek, amelybe az összes tagország egyesülete beletartozik, ma ötszázezer tagja van.

Lényeges szempont, hogy Magyarország is a tagja legyen? Jár ez valamiféle előnnyel?

J.Á.: Azon túl, hogy részesei vagyunk a nagy egésznek, az a legnagyobb előnye, hogy minden fontosabb eseményen ott lehetünk. Így a már említett Világjátékokon is, vagy 2015. július-augusztusában az Európa Játékokon Berlinben, ahová Magyarországról kizárólag a mi egyesületünk delegálhat sportolókat.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp