Megtalálhatták Jézus gyermekkori otthonát

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Elképzelhető, hogy a kutatók rábukkantak arra a házra, amely Jézus gyermekkori otthona volt. Mind a bizánci, mind a keresztes időkben Jézus gyermekkori otthonát (illetve Szent József ácsműhelyét) látták a templom alatti épületben.

A sziklás domboldalba vájt kőház körül még az 1880-as években názáreti nővérek utasítására végeztek ásatásokat. A dél-angliai Readingi Egyetem munkatársa, Ken Dark vezette kutatócsoport most az első századra datálta az épületet, s megállapította, hogy ez az a ház, amelyről a Jézus halála után évszázadokkal élt helyi lakosok meg voltak győződve, hogy a Megváltó gyermekkori otthona volt. A régészeti leletek alapján nem lehet megcáfolhatatlanul azt állítani, hogy Krisztus ebben a házban nevelkedett, azonban Dark szerint kizárni sem lehet.

Jézus feltételezett otthona Názáretben
Jézus feltételezett otthona Názáretben

A szakemberek megállapították, hogy évszázadokkal Jézus halálát követően, a bizánci korban (tehát még a hetedik századi arab hódítás előtt) mozaikokkal dekorálták az épület falait, s egy templomot építettek fölé, hogy megvédjék. A középkorra a Szent József-templom elég rossz állapotba került, a 12. században a keresztesek újították fel. A kutató szerint ez a legfőbb bizonyíték arra, hogy mind a bizánci, mind a keresztes időkben Jézus gyermekkori otthonát (illetve Szent József ácsműhelyét) látták a templom alatti épületben.

Egészen a közelmúltig az első századra datálható régészeti leletek csupán sírokból kerültek elő, azonban az elmúlt években két épületet is felfedeztek, amelyek bizonyíthatóan ebből az időszakból valók. Az 1880-as évek ásatásai után 1936-ban fordult a figyelem ismét az épület felé, amikor Henri Senès építészből lett jezsuita szerzetes érkezett a helyszínre, hogy alaposan feltérképezze az apácák munkálatai utáni állapotokat. Kutatását azonban nem publikálta, így e munka sokak számára ismeretlen maradt.

2006-ban fogtak ismét munkához az – ekkor már – hivatásos régészek, akiknek mindkét korábbi feltárásról készült beszámoló a rendelkezésükre állt. A szakembereknek végül sikerült rekonstruálni az épület változásait az első századtól egészen napjainkig.

Lakóházból szentély

A leletek között olyan tárgyakat találtak – például törött főzőedényeket, fonáshoz használt orsót, illetve egyéb, mészkőből készült edényeket -, amelyek arra engednek következtetni, hogy egy család élhetett itt az első században, vélik a régészek. Dark szerint a mészkőből készült tárgyak alapján biztosra lehet venni, hogy egy zsidó família élhetett az épületben, ugyanis a zsidók hite szerint a mészkő nem lehet tisztátalan.

A völgyre néző, domboldalba vájt házban több szoba is helyet kapott, azonban csak az a helyiség maradt meg teljes épségben, amely az udvarról nyílott. Itt még az eredeti, krétából készült padló is fennmaradt. Miután valamikor az első században elhagyták lakói, először tárolóként, majd temetkezési céllal használták fel. Később két sírt építettek az elhagyott ház mellé. Az épület, valamint a két sír fölé, illetve köré épített templom a nyolcadik századig volt használatban, a 13. században pedig porig égett. Az épületnek azonban nem esett baja.

A régészeti bizonyítékok mellett az Adomnàn, a skót Iona-szigeti kolostor apátja által 670 körül írott, Arculf frank püspök zarándoklatán alapuló szövege is alátámasztja az elméletet: „a templom egykoron ház volt, melyben az Úr a gyermekkorát töltötte”. Az épület melletti sírt a keresztesek Szent József végső nyughelyeként tisztelték, azonban nem valószínű, hogy Jézus nevelőapja itt nyugodott volna, ugyanis a sír jóval később épült.

Milyen volt akkoriban Názáret?

A rómaiak már az i. e. 1. században kiterjesztették hatalmukat Izraelre, azonban a régészeti bizonyítékok szerint Róma növekvő befolyása ellenére a Názáretben és környékén élők elutasították a romanizálódást. A városhoz közeli, Nahal Zippori nevű völgy északi részén, a római Sepphoris város közelében élők jóval fogékonyabbak voltak a római kultúrára, mint a délebbre található názáretiek.

„Mindez arra utal, hogy Názáret környékén szokatlanul erős volt a Róma-ellenes hangulat, valamint a zsidó identitás” – mondta Dark.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp