A „pesti zsidónegyed” kapuja: az Orczy-ház

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A magyarországi zsidóság sok évszázados történetét a kezdetektől napjainkig – a családi életet, a hitéletet, a kivételes személyiségeket és egyéni-közösségi tragédiáit – minden eddiginél teljesebben mutatja be Jalsovszky Katalin – Tomsics Emőke – Toronyi Zsuzsanna A magyarországi zsidóság képes története című könyve. Részlet a könyvből a híres Orczy-ház történetéről, amely valaha szálláshelyet adott a Pesten szerencsét próbáló zsidóknak.

A „pesti zsidónegyed” kapuja az Orczy-ház volt a Király utca és az Országút (e szakasza ma Károly körút) sarkán. Az Angol királyhoz címzett egykori fogadót 1795-ben vásárolta meg a báró Orczy család, és 1829-ben – az akkor már közel százéves házat – Zofahl Lõrinccel Pest legnagyobb méretû bérkaszárnyájává bõvíttette. Ez a takarékosan díszített, egyszerû épület lett a zsidók pesti megtelepedésének elsõ állomása, ide összpontosult kereskedelmi tevékenységük.

Orczy ház
Orczy ház

Története arra az idõre nyúlik vissza, amikor Pest szabad királyi városának még jogában állt falai közé nem beengedni a zsidókat, és csak a városfalakon kívül, egy-egy zsidókkal szemben toleráns, tõlük borsos bevételt remélõ földesúr birtokán telepedhettek meg. A hatalmas, háromudvaros, kétemeletes ház lakásainak, üzlet- és raktárhelyiségeinek, pincéinek bérbeadása a szóbeszéd szerint évtizedeken keresztül óránként egy aranyat jövedelmezett az Orczy családnak. A valóságban, egy 1817-es adat szerint, még többet. A városfalakon kívül, de a vásárterektõl pár percnyire fekvõ bérházban a 19. század húszas éveire már szinte egy egész kisváros alakult ki, ahol minden megtalálható volt, ami a zsidó élethez szükséges. Az épületkomplexumban negyvennyolc kisebb-nagyobb lakás volt, összesen 142 szobával, közel háromszáz lakóval. Neves lakói között találjuk Vámbéry Ármint és Kiss Józsefet is.

Számos bolt, raktár, mészárszék, fürdõ, két imaház, vendéglõ, kávéház, sõt még sírkõfaragó rnûhely is müködött a lakókkal, vásárlókkal, üzletelõkkel, ügyeiket intézõkkel mindig zsúfolt, keleti bazárként nyüzsgõ épületben. A szomszédságában álló Gyertyánffy-ház és a Szén (ma Deák) téren álló Marokkó- udvar szintén az egykori Pest legnagyobb, és többségükben zsidók által lakott bérházai voltak.

Az országúti oldalra nyílt az Orczy-ház legforgalmasabb intézménye, az 1825 körül alapított Orczy kávéház. “Milliárdok cseréltek itt gazdát” – mesélte egy régi vendég 1935-ben Móricz Zsigmondnak. Nagyban folyt a kereskedés a kávéház alacsony boltívei alatt, mûkõdõtt itt gabonatõzsde, bõrbörze, sõt itt adták-vették a házitanítókat is, ahogyan erre Vámbéry Ármin emlékezett: “Ebben a piszkos, a legkülönbözõbb dohánynemek füstjétõl illatos helyiségben, mely negyven év múltával is, mind a mai napig, sokat megõrzött régi képébõl. Tarka sokaságban tolongott egymás hátán a városi és falusi zsidóság, mely feketekávéját szürcsölte, vagy fülsiketítõ lármát csapott, ádáz taglejtésekkel beszélve és kiabálva egymással. Délután egy és négy óra között a legpokolibb volt a tolongás és a lárma a pedagógusoknak ezen börzéjén: ez volt az általános találkozás legfõbb ideje. Egy félreesõ padon ültek a facér tanítók, és szorongva lesték az ügynökök szeme járását, amikor kivált a tömegbõl, és a vevõvel, jobban mondva a jövendõbeli principálissal, megállt a pad elõtt, szemlét tartott a jelölteken, és az egyiket vagy másikat bemutatta az idegennek.”

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp