Argentína, a nagyjából egy évszázada folyamatosan összeomló ország elég jól hozzászokott már a politikai drámához, de ami vasárnap történt Buenos Airesben, az a sokat látott helyi közvéleményt is felrázta. Lakásában holtan találták Alberto Nisman ügyészt, akinek alig néhány órával később az argentin parlamentben kellett volna beszámolnia arról, hogy az ország kormánya hogy játszott össze az iráni vezetéssel egy nagyon mocskos ügyben.
A mocskos ügy 1994-re, Argentína történetének legpusztítóbb terrortámadásáig nyúlik vissza. Az év július 18-án egy 275 kiló robbanószert szállító mininbusz gyakorlatilag a levegőbe repítette a Buenos Aires-i Argentin-Izraeli Baráti Társaság (AMIA) székházát. Több százan megsérültek és 85-en meghaltak, majdnem háromszor annyi áldozat volt, mint egy két évvel korábbi, nagyon hasonló robbantásban, amelyet Izrael argentínai nagykövetsége ellen hajtottak végre.
Az 1992-es robbantást az Iszlám Dzsihád Szervezet nevű libanoni, a Hezbollahhoz és azon keresztül Iránhoz köthető siíta muszlim terroristacsoport vállalta magára, az AMIA elleni merényletet azonban senki. Az utóbbi húsz évben azonban minden komolyan vehető szakvélemény az utóbbiért is az irániakat és barátaikat tette felelőssé. Ennek ellenére az 1994-es merénylet elkövetőit soha nem vonták felelősségre Argentínában, az utóbbi két évtizedben folyamatosan zajló kisebb-nagyobb intenzitású nyomozások eredménytelenül zárultak.
2004-ben, a merénylet tíz éves évfordulóján 85 prominens argentin, köztük Jorge Mario Bergoglio érsek, a későbbi Ferenc pápa követelt igazságot a 85 áldozatnak, de ennek sem lett semmi eredménye. Ugyanebben az évben viszont Néstor Kirchner elnök egy nyomozócsoportot hozott létre, amelynek feladata az AMIA-robbantás feltárása lett, és amelynek élére egy régi családi ismerősét az egyébként zsidó származású ügyészt, Alberto Nismant ültette.
A 200 000 főnél is népesebb argentin zsidó közösség a világ hatodik legnagyobbja, amelynek túlnyomó többsége Buenos Airesben él, viszonylag könnyű célpontja volt a muszlim terroristáknak. Távol Izraeltől és a fokozottan védett nyugat-európai és észak-amerikai zsidó intézményektől jóval egyszerűbb volt két pusztító robbantást megszervezni és végrehajtani. Argentínában ráadásul népes arab diaszpóra is él, akik közt könnyen elvegyülhettek és akár segítőket is találhattak a Közel-Keletről érkező terroristák.
Az 1979-es iszlám forradalom után kiépülő iráni titkosszolgálat a kilencvenes évek elejére tudott annyira megerősödni, hogy ilyen kaliberű merényleteket is végre tudjon hajtani a világ távoli pontjain. Ez az izraeli titkosszolgálatokat is felkészületlenül érte, amelyek Latin-Amerikában bújkáló öreg nácik levadászásán kívül nem voltak igazán aktívak a kontinensen. Az irániak viszont Argentínát egyfajta előretolt helyőrségként használva Guyanától Nicaraguáig behálózták a nyugati féltekét.
A vizsgálattal megbízott Nisman azt hitte, hogy az argentin kormány végre tényleg szeretné lezárni az ügyet, és megbüntetni 85 állampolgárának gyilkosát. 2006-ban az ő munkájának is volt köszönhető, hogy az Interpol az argentin kormány kérésére megnevezett hat embert, akiket a merénylet kitervelésével és kivitelezésével vádolt. Volt köztük Hezbollah-vezér és Irán Buenos Aires-i nagykövetségének egykori munkatársa is.
2007-ben azonban Néstor Kirchnert felesége követte az elnöki székben. Cristina Fernández de Kirchner harcosan demagóg “antiimperializmusa” pedig az egyre rosszabb helyzetben lévő argentin gazdasági helyzettel párosulva azt eredményezte, hogy az ország kormányának nem állt érdekében potenciális szövetségesekkel, pláne olajban úszó potenciális szövetségesekkel összevesznie.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
