A Síp utcai díszterem, mely a mai napig a hitközségi döntések helyszíne, mindig kifejezi azt az ideológiát, melyhez a közösség önként vagy kényszerből alkalmazkodik. Az 1950-es években a kommunista “szentháromság”, Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás arcképe dekorálta a dísztermet. Ebben az időben a Magyar Izraeliták Országos Képviselete központként fogta össze valamennyi zsidó hitközséget. Vezetése alatt a zsidó társadalmi és hitélet folyamatosan sorvadt, minimális szintre zsugorodott.
Minden közösség életében vannak olyan szimbolikus terek, melyekhez hétköznapi vagy sorsfordító események sokasága kapcsolódik, s ezért ezekben a terekben bemutatható a közösség története is. Egyik ilyen terünk az 1874-ben, a korszak politikai reprezentációjához használt neogótikus stílusában berendezett Síp utcai díszterem, mely a mai napig a hitközségi döntések helyszíne.
A tér berendezése persze mindig kifejezi azt az ideológiát, melyhez a közösség önként vagy kényszerből alkalmazkodik. A ma bemutatott képünk az 1950. február 20-án megrendezett Országos Gyűlés alkalmával készült. Akkor, amikor a megszilárduló sztalinista diktatúra frontális támadást indított az egyházak, köztük a zsidó hitfelekezetek ellen is.
Az Országos Gyűlést a neológ hitközségeket összefogó Magyar Izraeliták Országos Irodája Síp utcai központjának dísztermében tartották. A gyűlés idejére a pulpitus mögötti fal dekorációját átalakították: a két szélső panelben két 19. századi hitközségi elnök, Steiner Sáje Wolf és Wahrmann Mór portréja helyére tóraszekrény függönyöket akasztottak, és díszítésként a Dohány utcai zsinagóga nagy ezüst hanukai menóráját is közszemlére tették. A középső panelben Ferenc József portréja helyére a kommunista “szentháromság”, Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás arcképe került.
Az Izraelita Országos Gyűlés 234 küldöttje a politika nyomásának engedve megtárgyalta és elfogadta azt a szabályzatot, amely a három vallási irányzat – az ortodox, a neológ és a status quo ante – országos szervezeteit egyetlen közös, államilag ellenőrizhető ernyőszervezetbe egyesítette. A gyűlésen elfogadott „A magyar izraelita vallásfelekezet egységes szervezetéről szóló szabályzat” a rendszerváltásig meghatározta a zsidó közösségek létfeltételeit. Életbe lépésével lényegében az ortodox és a status quo irányzat beolvadt a neológ szervezetbe és megszűnt a hitközségek autonómiája. Az ekkor létrehozott Magyar Izraeliták Országos Képviselete, a MIOK központként fogta össze valamennyi zsidó hitközséget. Vezetése alatt a zsidó társadalmi és hitélet folyamatosan sorvadt, minimális szintre zsugorodott: míg a háború után 258 zsidó hitközség alakult újjá az országban, az 1950-es években ezeknek csupán egynegyede működött. Az állampárt eszközeként szolgáló MIOK vezetőit az Állami Egyházügyi Hivatal a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának egyetértésével nevezte ki. A zsidó vallási élet fenntartására más módot nem kínáló korszakban a MIOK döntött a szűkös források elosztásáról, a zsidóság megmaradt javainak sorsáról, az elnéptelenedett zsinagógák eladásáról, a rabbik elhelyezéséről, de még a kóser ellátás megszervezéséről is. A MIOK kezelésébe kerültek a korábban egyesületi, alapítványi fenntartásban működő szociális intézmények.
A fényképen az államot képviselő Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter köszöntőjét mondja, tőle balra Kahán Frankl Samu, az Ortodox Központi Iroda elnöke, jobbra Stöckler Lajos, a Magyar Izraeliták Országos Irodája elnöke és Munkácsi Ernő, a MIOI titkára ül. Munkácsi Ernő nem sokkal a gyűlés után fiatalon elhunyt. Kahán Frankl Samu, aki csupán fenyegetés hatására írta alá az egyesítési okmányt, neve mellé héberül felírta, hogy mindez erőszak hatására történt és aláírása semmis. Nem sokkal a történtek után kivándorolt Izraelbe. A hatalmat készséggel kiszolgáló Stöckler Lajost 1953-ban az antiszemita orvos per előkészületei során letartóztatták. Több zsidó vezetővel együtt került börtönbe, ahonnan csak Sztálin halálát követően szabadultak ki. A képet tartalmazó fényképalbumot Stöckler letartóztatásakor lefoglalta a politikai rendőrség, s csak 2000-ben adták vissza a Magyar Zsidó Levéltárnak.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
