Leg-leg-leg – legrégibb

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A zsidósággal és a múzeumokkal kapcsolatban is az egyik első, ami eszünkbe jut, hogy réges-régi, ősöktől örökölt dolgokkal kapcsolatos. Így éreztek elődeink is, ezért a réges-régi, ősöktől örökölt tárgyakkal erősítették a közösség történelmi legitimációját.

A világon fennmaradt (második) legrégebbi tóradísze, egy rimonpár
A világon fennmaradt (második) legrégebbi tóradísze, egy rimonpár

Kevesen tudják, hogy a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár őrzi a világon fennmaradt (második) legrégebbi tóradíszét, egy rimonpárt. A rimon héberül gránátalmát jelent, ami ősi szimbóluma a termékenységnek, gazdagságnak, s átvitt értelemben a Tórának is. A tóratekercs legrégebben kialakult díszei a tekercset tartó fa rudak végére helyezett, eredetileg valóban a gyümölcs formájára emlékeztető rimonpárok, melyek létére írott források már a 11. században utalnak, de tárgyi emlékünk csak jóval későbbről van – ezek egyike a múzeum állandó kiállításában is láthatóak és 1602-ből származnak. A rimonpár jellegzetes tárgya az oszmán–török rézművességnek, s feltehetően a szefárd zsidó kultúrkör terméke.

A gömbök felső részén vésett donátorfelirat olvasható: „Cvi Hers, Dávid fia, 362 (1602) a kis időszámítás szerint.” A Cvi Hirs jellegzetes askenáz név, melyben a héber Cvi (szarvas) nevet német megfelelőjével (Hirsch) kombinálták. A tóradísz feltehetően olyan területen volt használatban, ahol a két nagy zsidó kultúrkör, a szefárd és az askenáz érintkezett, illetve ahol mindkettővel kapcsolatban álltak. Cvi Hirs neve feltehetően csak a minta teljes elkészítése és a gömböket a vésés idejére kitöltő szurok eltávolítása után kerülhetett a gömbökre; ezért lehet, hogy a betűformákban elég sok, a vésés nehézségeire visszavezethető hiba van.

A rimonpár szárán látható felirat szerint a rimonpár a „szefárd hitközség, Pest” tulajdonában volt. Ez a felirat jóval későbbi, mint a másik, és Pest város névírási gyakorlatának ismeretében legkorábban a 18. század végén kerülhetett a tárgyra – de a legvalószínűbb mégis az, hogy a réges-régi tárgyat csak közvetlenül azelőtt látták el ezzel a felirattal, hogy Oser Albert, a pesti szefárd közösség vezetője a frissen megnyílt Zsidó Múzeumnak ajándékozta 1917-ben éppen azért, hogy közössége emlékét „beleírja a történelembe” – azaz a pesti zsidók emléktárának szánt múzeumba.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp