Georg Mordechai Langer és Franz Kafka barátságának alapja mindkettőjüknek a héber nyelv iránt érzett szeretete volt, de míg Kafka csak világi jellegű dolgokkal foglalkozott, addig Langer kaftánban és széles karimájú kalapban járkált föl-alá Prága-szerte. A történészek pedig Langer életében és munkásságában a homoszexualitás és a judaizmus összebékítésére tett első modern kísérletet látják.
Georg Mordechai Langer időről időre valamiféle furcsa mellékszereplőként bukkan föl Franz Kafka, az író életében. Kafka egyik életrajzírója szerint Langer „középkori zsidó misztikus, aki tévedésből egy másik évszázadba született”. Valaki más „ortodox fanatikusnak” nevezi. Langer érdeklődési köre azonban túlterjedt a valláson. Termékeny szerzőként különböző témájú könyveket, tanulmányokat és cikkeket írt cseh, német és héber nyelven. Versei és antológiái jelentek meg, és mélyen ismerte a haszid írásokat és a kabbalisztikus irodalmat. Kiváló hébertudása lehetővé tette, hogy jövedelmét a fiatal prágai cionistáknak adott nyelvórákból egészítse ki.
Kafkához hasonlóan Langer is asszimilált, németül beszélő középosztálybeli családból származott; és éppúgy, mint Kafka, ő is élénken érdeklődött minden zsidó dolog iránt. Azonban Kafka csak világi jellegű dolgokkal foglalkozott: eljárt egy lengyel jiddis színház előadásaira és haszid történeteket olvasott, de zsinagógába ritkán tette be a lábát. Langer ezzel szemben szokatlan módon már 19 évesen elhagyta kényelmes polgári otthonát, és Prágából Galícia keleti felébe ment, ahol a belzi rebbe tanítványának állt.
Amikor hónapokkal később hazatért, vörös szakálla és pajesza volt, és családja legnagyobb megdöbbenésére kaftánban és széles karimájú kalapban járkált föl-alá Prága-szerte. Röviddel az I. világháború kitörése után besorozták az osztrák hadseregbe, ahol hamarosan fogdába került, mivel megtagadta a vallási gyakorlatával ellenkező parancsok teljesítését. Miután „elméjében zavarodottnak” ítélték, elbocsátották a sereg kötelékéből. Visszatért Belzbe, ahol a Tóra, a Talmud és a Kabbala tanulmányozásával töltötte a háború éveit.
Langert abból az előszóból ismerhetjük meg, amelyet Elana Wolff írt Langer Pijutim v’siré j’didot (Szerelmes versek és dalok) című kötetének fordításához. A kötetet férjével, Menachem Wolffal közösen adták ki.
A Pijutim v’siré j’didot egy 16 versből álló héber nyelvű ciklus, amelynek darabjai például „A jóképű legény” és „Társamhoz” című versek. A művek homoerotikus képi világa arra utal, hogy Langer meleg lehetett – ezt Kafka életrajzírói nem említik. Ennek a kihagyásnak nem is lenne különösebb jelentősége, ha Langer szexualitása nem lenne elidegeníthetetlen része művészetének és filozófiájának. Az, hogy Langer versein át fölfedte, hogy meleg, Wolff szavaival élve „az önkifejezés vakmerősége”. Ha a korra gondolunk, amelyben Langer élt, ez aligha túlzás.
Wolff úgy véli, Langer erős belső késztetést érzett, hogy értelmet adjon szexuális orientációjának „annak fényében, hogy szilárdan elkötelezte magát a tórai judaizmus mellett, az pedig tiltja az azonos neműekkel folytatott kapcsolatot.” Shaun Jacob Halper történész ezt a feltételezést veszi szemügyre disszertációjában, amelynek címe „Mordechai Langer (1894-1943): a modern zsidó homoszexuális emberkép megjelenése”. Langer életében és munkásságában Halper a homoszexualitás és a judaizmus összebékítésére tett első modern kísérletet látja.
Megvilágítja, milyen módon hozza szintézisbe Langer a pszichoanalízist, a misztikus szövegeket és az esztétikát, hogy az azonos neműek iránt érzett vonzalmat „a judaizmus keretei közé illeszthetőnek” írhassa le; és történelmi kontextusba helyezi Langer törekvését. Megmagyarázza például: Langer, azzal, hogy szembement a kor hangsúlyozottan maszkulin és nacionalista német homoszexuális irányzatával, egy szabadabb szellemű zsidó áramlatot tudott meghatározni. Langer költészetén át valósította meg az „előbújást”. Költeményeinek tartalma vakmerő, stílusuk azonban hagyományos.
Kafka elsöprő szenvedéllyel viszonyult a nyelvhez, és Langerrel való barátságának alapja mindkettőjüknek a héber nyelv iránt érzett szeretete volt. 1917 tavaszán Kafka elhatározta, hogy modern hébert fog tanulni. Megvásárolta Moses Rath Héber nyelvtan és szöveggyűjtemény című munkáját, a kor legismertebb tankönyvét, és elkezdte átrágni magát a leckéken. 1918 őszén Langerhez fordult, hogy adjon neki magánórákat. Langerre mély benyomást tett tanítványa gyors előrehaladása; későbbi írásában Kafka hébertudását „folyékonynak” nevezte.
Langer szerint Kafka nem volt cionista, de „mélységesen irigyelte azokat, akik beteljesítették a cionizmus nagy horderejű elveit… az Izrael földjére való betelepülés elvét.” Langertől tudjuk, hogy Kafkát különösen megragadta egy újság beszámolója, amely egy fiatalembernek Izrael sivatagán át tett fárasztó utazásáról szólt. „Nem volt biztató leírás” – írja Langer – „csupa kimerültség, szomjúság és verejték. És mégis: mintegy éppen a rossznak, a taszítónak e leírása hatott Kafkára. … Mert ő nem akárki volt…”
Forrás: tabletmag.com
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
