A főzés tíz parancsolatja: 10. Ismerd fel a korlátaidat! – Vaníliás kifli

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

„Egyetlen szakács se tud mindent a szakmájáról. Sajnos ebben az anyám se volt kivétel, pedig tőle nem ezt vártuk. Meglepő módon abban nem volt jó, amit nem szeretett, illetve nem ismert, nem ismerhetett, de mentségére legyen mondva, hogy nem is próbálkozott velük. Ami nem ment, azt nem erőltette, mint mostanság sok nagyravágyó háziasszony…” Részlet Dés Mihály gasztronómiai anyaregényéből plusz egy vaníliás kifli recept.

„Az ő korlátait is a szociális körülményei, meg az előítéletei jelölték ki. Magyarán: a szegénység és a puritán neveltetés. A válságos 20-as, 30-as évek nincstelensége, a háború és az utána következő időszak ínsége, az 50-es évek áruhiánya, a 60-as évek szűkössége… Csoda, hogy nem volt járatos a pecsenyesütés, a grillezés, a nyárson forgatás tudományában? Szerintem 60 éves kora előtt még csak látni se látott bélszint.[…]

[…]Szakácsművészetének legfájdalmasabb hiánya azonban nem a Walt-Disney mesehősök konyhai feldolgozásának elszabotálása volt, hanem a halételekben való szívbemarkoló járatlansága. Ki nem állhatta a halat (egyedül apám örökké tartó rácpontyait propagálta ernyesztő lelkesedéssel), de ebben sincs semmi meglepő. Amíg ki nem költöztem Spanyolországba, nagyjából én is úgy tudtam, hogy a halétel azzal azonos, amihez – tisztelet a Fő utcai Horgásztanya, meg néhány vidéki halászcsárda (Szeged, Paks) kivételének – a hazai vendéglátóipar szoktatott: taknyosan mócsingos ponty, gyanús kompozíciójú halászlé, aminek égető csípőssége a zavaros tartalmat hivatott elfödni, ízletes, de idegesítően szálkás keszeg, szikkadt hekk, tejszínben vagy tejfölben, valamint a saját zsírjában fuldokló harcsadarabok, panírozott pisztráng – persze halastóból…[…]

Igenám, de mint Marxtól tudjuk, a lét határozza meg a tudatot, különösképpen a gasztronómiai tudatot. Mikor anyám először járt kint nálam Barcelonában, csak megkóstoltattam vele a talán a legkevésbé halszerűnek számító merluzát (magyarán tőkehalat) – sima mirelit merlúzát, ott az is nagyon megbízható: amikor fölengedett, serpenyőben, kis olívaolajon megsütjük mindkét oldalát, aztán szervírozásnál rálöttyintünk egy apróra vágott nyers fokhagymából és petrezselyemből álló olívaolaj öntetet – és mit tesz Isten, ízlett neki. Utána már jöhetett a hivatalos nevén aranydurbicsként ismert, de a vendéglőkben olaszosan oradának hirdetett dorada, persze azt már sütőben és szeletelt hagymával, sok citrommal, kis fehér borral – mármint az olajon és petrezselymen kívül, és csodák csodája, azt is falta rendesen… De a randa, undorító férgeknek értelmezett tengeri herkentyűket még csak megkóstoltatni se sikerült vele.

Hát ennyit a korlátokról, amelyeknek bölcs felismerése természetesen nem arra szolgál, hogy elfogadjuk, hanem hogy feszegessük őket. Gondoljanak az én öthónapos bravúromra a járóka rácsával, amit – mivel hiába rázogattam – kénytelen voltam átugrani. Anyám is átlépte a határokat, csak éppen mindig biztos talajon állva, lépésről lépésre haladva.”

 Vaníliás kifli

Anyám: A porcukrot akkor kell rászórni, amikor még forró a sütemény. Mert van, aki forrón szereti…
Én: A Nagymari speciel nem rászórja, hanem a forró sütiket mártogatja a cukorba. Meg ő negyedkiló liszttel és 20 deka margarinnal csinálja.
Anyám: Biztos úgy is finom. Azt mondják, a Mari jól főz…

Fotó: mitfozzunkma.hu

Fotó: mitfozzunkma.hu

Hozzávalók

30 dkg sima liszt • 10 dkg darált dió vagy mandula, esetleg kókuszreszelék • 5 dkg cukor • 1 zacskó vaníliás cukor • 15 dkg margarin • ½ dl tejföl

Elkészítés

Összegyúrom az alapanyagokat, ceruza vastagságú hengereket formálok belőle, amelyeket aztán hüvelykujj nagyságú (kb. 6 cm-es) darabokra vágok, majd egy fürge mozdulattal kissé belapítva kiflivé formálok.

Előmelegített, 180 fokos sütőben, kikent tepsiben 10-15 percig sütöm. Nem várom meg, míg megpirul, hanem már akkor kiveszem, amikor még egy picit puha a teteje. Megkeményedik az. Ha később csinálom, száraz lesz. Késsel, vagy süteménylapáttal veszem ki a kifliket, amelyeket – még forrón – kétféleképpen cukrozhatok meg: megszórom a vaníliás porcukorral, vagy fejjel lefelé belerakom egy porcukros tálba és otthagyom 1-2 percig, hagy szívja meg magát. Ebből az adagból két sütőlapra futja.

Dés Mihály: 77 pesti recept, gasztronómiai anyaregény
Kiadó: CORVINA KIADÓ KFT
Oldalak száma: 216
ISBN: 9789631361988
Kiadás éve: 2014
Illusztráció: DÉS MARCI RAJZAIVAL

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp