FALUDI MÁRTÁRA ÖNKÉNTES TÁRSAI EMLÉKEZNEK

2014. november 7-én, 64 éves korában elhunyt Faludi Márta, „Az Élet Menete” Alapítvány egyik első önkéntese. Összeállításunkban Önkéntes társai emlékeznek rá.

„Amikor először voltam önkéntesként egy koncerten a Zsinagógában, Márti párjának osztottak be. Nagyon figyelt rám, rengeteget segített, hogy egy kicsit belerázódjak. Felejthetetlen este volt, s nem felejtem el Márti segítő figyelmét sem.” (Paksiné Péteri Júlia)

VeresPannitól 2
VeresPannitól 2

” Drága Márta!
A betegséged során egyszer tudtam erőt venni magamon és személyesen bemenni hozzád, a Szeretetkórházba, ahol mind két nagymamám a kezemben halt meg.
Ennek ellenére a jó I-en, és több önkéntes társad a tanúm, hogy a háttérből, mindenben megpróbáltam neked segíteni, de sajnos ez most nem sikerült!!!
Kérlek, Márta, ne haragudj! Ezt most nem tudtam megoldani!
Biztosan tudod és látod most már onnan fentről, hogy milyen nagyon sokan szerettünk, és mennyire hiányzol a csapatunkból, és mennyire kellene, hogy segíts nekünk a jövő héten az emlékévet lezáró rendezvényünk lebonyolításában az Urániában.
Kérlek, szoríts nekünk fentről, és próbálj onnan is segíteni, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy elterveztük!
Legyen Neked könnyű a föld, és nyugodjon meg a lelked kérlek!!!” (Gordon Gábor, Az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának elnöke)

„Nekem ő volt a szociális munkásom, illetve majd két évig az Eötvös klubba is együtt jártunk. És nem utolsó sorban az ő segítségével léptem be az önkéntesekhez.” (Szende Györgyi)

„A 2000-es évek elejétől álltam Mártival kapcsolatban. Sok embert – öreg, 80-as, 90-es éveikben járó félénk, jámbor vagy éppen szerencsétlen sorsa miatt olykor megbántott-agresszív túlélőt kísértem hozzá személyesen. Más volt telefonban – s más volt ott, a “tetthelyen”.
A vonal végén tárgyilagos, gyors, akkurátus, időnként bizony pikírt – hisz’ az idő pénz 🙂 – személyesen bármeddig mosolyogva, mindent szinte szájba rágva magyarázott, soha nem nézte az órát, aki leült mellé, az megkapott minden, de minden segedelmet… A személyes találkozásokkor mindig az együttérzés és a humor dominált együtt mindabban, amit mondott, tett.
Az élet véges, ennyi volt. Nagy kár. (Gündisch Móni)

„Kedves Barátaim! Őszintén sajnálom szegény Mártit, Én a 130. Zsoltárral kívánok minden kedves önkéntes társamnak vigasztalódást és természetesen Márti hozzátartozóinak.” (Horváth Sándor)
„Ami nekem elsőre eszembe jut: szarkasztikus humora, szókimondása, tisztessége, önzetlensége, segíteni, tenni akarása és nagyon szerette a munkáját, a “kis öregeket”, a holocaust még élő tanúit.” (F.Veronika)

„Nekem a Pozsonyi Piknikhez kapcsolódik egy nagyon tartalmasan eltöltött délután. Együtt “szórólapoztunk” a “bejáratnál. Rengeteg ember jött és jöttek olyanok sokan, akik a Márti nyakába borultak, ölelgették idős emberek és mondtak egy-egy nagyon kedves szót, vagy mondatot. Mindig elmondta, hogy ki volt az itt elhaladott, és mesélt arról, hogy a “pártfogoltjaival” éppen színházban volt vagy egy nagyon szép előadásra, kirándulásra ment velük. Jókat beszélgettünk, tanultam Tőle sokat. Minden találkozásunk egy élmény volt, nagyon szerettem vele beszélgetni. Igazi jó ember volt. (Nagyné Egyed Katalin)

„ Márti volt a tereptanárom amíg a Rabbiképzőbe jártam szociális munkás szakra. Második nap mondta: Eleget ültél a fenekeden, lehet menni a terepre, végül is tereptanár vagyok nem szobatanár. És akkor elindultam a kliensekhez. Csengetés. Kaputelefon.
– Jó napot kívánok, a hitközségből jöttem.
Nagy csend a másik oldalon. Majd letették a kaputelefont. Kicsit elmélkedtem, azt nem mondhatom Mártinak, nem tudtam bemenni a házba, mert olyan nincs.
– Jó napot kívánok, Faludi Márta küldött.
– Miért nem ezt mondta az előbb!!! Harmadik emelet, működik a lift. Ennyire ismerték és szerették Mártit a kliensek.
Azért sem írom le múlt időben, mert Ő itt van a szívünkben.” (Prinner Gábor)

„Mártival én is sokszor dolgoztam. Mesélte, hogy Csepelen éppen mi van. Szarvason is voltam vele, amikor idős embereket vitt le megmutatni a szarvasi tábort. Szüleimnek ő intézte évek óta a gyógyszerellátást, mivel ők Holokauszt túlélők.” (Mayer Ágnes)

„Mártáról az első gondolatom az ,hogy az első Élet Menetés dzsekimet Tőle kaptam meg. Önkéntességünk kezdetén Strasshofba mentünk Kálmánnal. Vonattal mentünk reggel, kicsit hűvös volt,és mi pólóban mentünk ki a vonathoz. Pár önkéntes még kijött az indulásnál segíteni, de nem volt dzsekink. Márta azonnal levette magáról a dzsekit,és odaadta nekem…. Márta volt az első,aki azt éreztette velünk, hogy befogad a csoportba,és ez jól esett.” (Kissné Balázs Barbara)

„Nekem annyi élményem van a Mártival és nem is tudnék egyet kiválasztani a sok közül. Az biztos, hogy bármikor találkoztam vele, mindig volt hozzám egy jó szava, jókat beszélgettünk. Nagyon szeret(t)em őt, mert ő mindig ott volt, Életmenetén kívül is. Ha valamin együtt dolgoztunk, sosem éreztem úgy, hogy úgy kezelne, mint egy “gyereket”, ugyanúgy meghallgatott, vagy hallgatott rám, annak ellenére, hogy én voltam a fiatalabb. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott a temetésén, és azt hogy a kórházban sem tudtam őt meglátogatni, de remélem, tudja, akárhol is van, hogy nagyon szerettem volna és sokat gondoltam rá. Hihetetlen, hogy ez történt, nagyon sajnálom őt.” (Bandi Ágnes)

„Mártával dolgoztunk egy buszon amikor először utaztam önkéntesként az Élet Menetével Auschwitz-ba. A velünk utazó csoport fiatal rendőrökből állt, akikkel jól jött Márta “strázsa-tapasztalata”. Ez jó tíz éve volt. Ekkor
ismertem és imádtam meg Mártát. Talán a hatalmas szíve és a hasonló zsidóságunk miatt. Törekedtem rá, amíg az önkéntesek munkáját szerveztem, hogy mindig egy buszra kerüljek vele, szerettem a közelében lenni. Tanultam tőle, röhögtünk, bírtuk egymást.
Volt Mártának egy fekete fűszeres humora, amivel együtt járt a fiatalos vitakészsége és az Élet Menete iránti elkötelezettsége. Önzetlen és elvhű kötődése sokszor megerősített: „Évikém! Köszönöm, és tegnap este óta
eufóriában vagyok, annyira meghatott, hogy mégis hiányzik az öreg a háznál! Felhívtál, hogy valóban megyek-e, vagy nem, és ez nagyon jól esett! Szívesen mentem volna, mert az egész bandát nagyon szeretem, de hát valóban nagyon messze van Csepel Csillebérctől. No de se baj, majd legközelebb! Ha közelebb lesztek! És most is leírom, és be is tartom, ha munka van, – és bármilyen messze – szóljál, mert rám számíthatsz! Amíg élek én Élet Menetés Önkéntes vagyok! Persze ha még tudtok használni és kellek! Még egyszer nagyon köszönöm, és várom a képeket, hogy legalább a látvány előttem legyen! Puszi Márta”

Többször hívta fel a figyelmemet tántoríthatatlan odaadására és adott egy szeletet a hatalmas szívéből amióta Izraelben lakom,: „Évikém, enged meg, hogy szívből gratuláljak közös hazánk 65. évfordulója alkalmából! … Tudod – és ez nem nyali – hiányzol, de nagyon, és nem csak ezért, egyébként is!
Puszi Márta”

A legutóbbi menet előtt azt írta nekem, hogy “Természetesen szívügyem most is az Élet Menete, a holokauszt és egyébként a zsidóság. Hiszen tartozom a szüleimnek, és a családomnak, a megismert és ismeretleneknek is ezzel, és ez nem fog elmúlni! Puszi, Márta”

Én is tartozom. Mártának. Azért, amit tanultam tőle és mert az a szelet a hatalmas szívéből amit kaptam tőle mégiscsak az övé, de már az én szívemben van.”

(Vadász Éva)

Forrás: http://eletmenete.hu/hirek/faludi-m%C3%A1rt%C3%A1ra-%C3%B6nk%C3%A9ntes-t%C3%A1rsai-eml%C3%A9keznek

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp