“Felnőttként is sokszor álmodtam a kónyapusztai internálásról”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Több mint 3 évet töltött a hortobágyi internáló táborban Zsákai Piroska. Magyarországon 12 hasonló kényszermunka-tábor működött az 50-es években, ahová a rendszer ellenségeinek tartott embereket telepítették. Édesapját 38 hatvani vasutastársával Recskre vitték követ törni. A vád – támogatták a “klerikális reakciót”, szoros kapcsolatban álltak a hatvani ferencesekkel.

„Nyolcéves voltam akkor… Vége az iskolának, jutalomkönyv, vakáció… Egy gyereknek olyan szépnek tűnik ilyenkor minden. De egy hajnalban durva zörgetésre ébredtünk. Egyenruhás emberek, indulatos szavak, nagy felfordulás. Gyerünk, gyerünk! Ezt kiabálták. Hirtelen lehajoltam, s az ingem alá csúsztattam az összetaposott imakönyvemet.

Kónya tanya
Kónya tanya

Sokszor hívnak előadást tartani a kitelepítésekkel kapcsolatosan. Előfordult, hogy amikor a táborokban uralkodó állapotokat, a kegyetlen bánásmódot, a kimerítő munkát ecseteltem, többen azt hitték, nem is a Hortobágyon, hanem Auschwitzban voltam.

Felnőttként is sokszor álmodtam a kónyapusztai internálásról: előjött az orrfacsaró bűz, a rettentő éhség, a szalmán nyöszörgő öcsém. Rettenetes idők voltak. Három év után engedtek haza. Nem volt se házunk, se megélhetésünk. Nagyanyám házában húztuk meg magunkat, a szomszédok adták össze a háztartásba való legszükségesebb dolgokat. Amikor eljutottam a továbbtanulásig, rá kellett jönnöm, hogy “megbízhatatlan” voltom miatt nem lehetek se újságíró, se diplomata. A tanítóképzőig engedtek, tanár lettem. Oroszt, történelmet, földrajzot oktattam. Érdekes, hogy a kónyapusztai gyerektársaim közül szinte kivétel nélkül valamennyien diplomát szereztünk. Volt, van bennünk egy “csakazértis” motiváció, és lám, megcsináltuk.

Hogy kik voltak ott? Ezt azzal tudnám érzékeltetni, hogy a mi táborunkba, Kónyára először megérkeztek a „titóbérencek”. Azért mondom így, mert így hívták őket az ávósok. Utána jöttünk mi Hatvanból, a mi „becenevünk” anyáink után a „szentasszonyok” volt. Ugyanis az úgynevezett „újhatvani ferences összeesküvés állítólagos civil résztvevői voltak a vasutasok, akik ezért először „b-listára” kerültek, majd ÁVÓ – Kistarcsa – Recsk szabályos útvonal volt az osztályrészük. …

Zsákai Piroska
Zsákai Piroska
Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp