Mi közöm hozzá? – Létre kell hozni a szabadság kis köreit

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A végletesen kettészakadt, kommunikációképtelen magyar társadalom kialakulásának okairól, a helyzet negatív hatásairól és a lehetséges kiutakról tartotta első közös beszélgetését a Kibic zsidó közösségi portál és a Bálint Ház. Ugyan a téma „gyökere” a két háború közötti népi-urbánus vitájáig is visszanyúlik, leginkább napjaink lehangoló helyzetéről esett szó.
Az eszmecserén többféle világnézetű és háttérrel rendelkező gondolkodó beszélgetett: Ablonczy Bálint, a Heti Válasz rovatvezetője, Fabiny Tamás evangélikus püspök, György Péter esztéta és Takáts József eszmetörténész volt az este vendége, és Béndek Péter filozófus, valamint Hidas Judit, a Kibic főszerkesztője moderált.

„A nagy kanapén egyedül ülve csúszhatok akár a bal, akár a jobb oldalra is” – így kezdte Fabiny Tamás evangélikus püspök saját bevezető gondolatait, ami igencsak megnevettette a résztvevőket. S úgy tűnt, az erős kezdés után a közönségből a legtöbben az ő szavaira voltak kíváncsiak. A püspök azt mondta, nem beskatulyázható pártállás alapján, s hite szerint egyik egyház sem tartozhat semelyik politikai táborhoz. Takács József eszmetörténész, a pécsi egyetem tanára szerint a megosztottság három fogalompárból áll: a nemzeti és a nyugatias, a népi és az urbánus, valamint a jobb és a bal oldali, és ezeket gyakran egybemossuk. Szerinte kérdéses, hogy az emberek egyáltalán be tudják-e magukat sorolni ezen kategóriák alá. Ablonczy Bálint, a Heti Válasz rovatvezetője egy Rakovszky Zsuzsa-idézettel nyitott: „a múlt itt rezeg körülöttünk”. S hozzátette, azt a tragédiahalmazt, amit a 20. században veszteségként elszenvedtünk, csak most kezdjük felfogni. Sajnos a szőnyeg alá söprés technikája és a régóta felgyülemlett feszültségek érződnek a politikai konfliktusokon. Ám Ablonczy optimista, szerinte „elértük a gödör alját”. György Péter esztéta is próbálta bizonyos tekintetben az optimista vonalat továbbvinni. Szerinte sok jó dolog van ebben az országban, leginkább azok, amelyekben nincs sok pénz és lokálisan valósulnak meg. Úgy vélte, a kis, helyi dolgok jól tudnak működni. A tanszékvezető elárulta, a hangulatát nem rendeli alá a politikának, van hajlama az úgynevezett „harmadik utasságra”.

Hidas Judit, Béndek Péter, Takáts József, Fabiny Tamás, Ablonczy Bálint, György Péter (balról jobbra)
Hidas Judit, Béndek Péter, Takáts József, Fabiny Tamás, Ablonczy Bálint, György Péter (balról jobbra)

A végletesen megosztott társadalom kialakulásával kapcsolatban szó esett az értelmiség felelősségéről is. György Péter szerint nem lehet például a pedagógusokat felelőssé tenni a mostani helyzetért, amikor maga a politikai osztály azt sem tudja, mit beszél. „A Fidesz annyira jobboldali, mint amennyire az MSZP baloldali”, mondta. Szerinte a két párt közül egyiknek sincs politikai filozófiája, hanem érdekeik mentén válogatják a véleményüket. „Nincs miről beszélgetni olyan, magukat baloldali politikusnak nevező emberekkel, akik sosem olvastak Marxot vagy Adornot”. Ekkor a püspök közbeszúrta, hogy a magukat kereszténynek valló politikusok legtöbbje sem olvasta a Bibliát. Takács József úgy vélte, az értelmiség felelősségét nem lehet teljesen elvetni, az is döntés és választás kérdése például, hogy egy iskola udvarára állítsanak -e Wass Albert szobrot vagy sem.

Arra a kérdésre, hogy vajon mi az oka a szinte áthidalhatatlan törésvonalaknak, s vajon ez milyen típusú országokra jellemző, az eszmetörténész azt válaszolta, hogy polgárháborús országokban hagyományozódik tovább a kiélezett szembenállás, ez Magyarország esetében is így van, de példának hozta Nyugat-Európából Spanyolországot is, ahol szintén hasonló a helyzet.

A közönség is kérdezhetett a korántsem lezárt beszélgetés végén. Egy hölgy az egyházügyi törvény abszurditását emelte ki, kikérve a püspök véleményét a Fidesz törvényéről, amelyet egyébként több nemzetközi bíróság is aggályosnak ítélt. Fabiny Tamás egyetértett a bírálatokkal. Egy holokauszt túlélő szintén a püspökhöz szólt, számon kérve, hogy az evangélikus egyház nem tiltakozott a deportáláskor és azóta sem kértek nyilvánosan elnézést. Fabiny Tamás elismerte az egyháza felelősségét, de példának hozott fel evangélikus embermentőket, többek között Sztehlo Gábort, s azt mondta, voltak gesztusok és bocsánatkérés is, amelyeket muszáj meghallani. „De az biztos, hogy akármennyire szeretnénk is, ezzel nem lehet meg nem történtté tenni a holokausztot”, tette hozzá.

Abban a résztvevők egyet értettek, hogy a rendszerváltás egyik rémisztő következménye és egyben a csődje is a ma tapasztalható érzéketlenség, megosztottság, kiszolgáltatottság és a szolidaritás hiánya. A püspök szerint mindenkinek a dolga, hogy a maga körében kiabáljon és a kirekesztő elvek ellen zéró toleranciát hirdessen. György Péter azzal zárta, hogy csodák nincsenek, az illúzió elmúlt, csak az van, amit munkának hívunk. Ablonczy Bálint úgy vélte, föntről nem lehet segítséget, védelmet várni, magunknak, együtt, tettekkel kell megoldani a problémákat. Takács József szerint pedig Bibó István egykori javaslata érvényes ma is, azaz létre kell hozni a szabadság kis köreit.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp