Hogyan jött létre a Tóra ünnepe?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A szukot befejezési ceremóniájától, az időjárás ünneplésén keresztül jutott el a zsidóság addig a pontig, hogy Tórákkal a kézben táncoljanak a zsinagógákban. A szimchát Tóra egyesek szerint tulajdonképpen a judaizmus újraprogramozásának az eredménye. A szukot utáni napon egy teljesen másik zsidó ünnep, a smini áceret következik, amely viszont egyszerűen azt jelenti, hogy (szukot) nyolcadik (napjának) ünnepélyes összejövetele. Szukot azonban csak hét napig tart, így aztán feltételezhető, hogy a nyolcadik napi ünneplés a történelem folyamán válhatott önálló eseménnyé. Smini áceret ráadásul még a szimchát Tóra elnevezésű ünnepséggel is azonos lehet, attól függően, hogy éppen Izraelben vagy a világ más részén tartózkodunk-e. Zavaros? Rögtön elmagyarázzuk.ű

A Biblia csak ritkán említi a smini áceret ünnepet, és akkor is csak a szukottal kapcsolatosan. Ez az ünnep aránylag későn kerülhetett a zsidó naptárba, az első Szentély idején még teljesen ismeretlen volt, mivel a Biblia csak azon részeiben szerepel, amelyek valószínűleg a babilóniai száműzetés idején íródtak, időszámításunk előtt 587 és 539 között. De így is kevés információ található az ünnep jelentéséről vagy a szertartásokról, a szokásos állatáldozatokon és a munkavégzés tilalmán kívül.

A rabbinikus irodalom már egy kicsivel több felvilágosítást nyújt a smini áceret lényegéről, eszerint a második Szentély idején, a király ezen a napon áldásával hazaküldte a szukotra érkezett zarándokokat. Ebből pedig arra lehetne következtetni, hogy a smini áceret napja a szukotot lezáró esemény volt, amikor az emberek összegyűltek a Szentélynél, majd szépen elbúcsúztak egymástól. A rabbik szerint azonban nem így történt, a Babilóniai Talmud ugyanis ezt egy önálló ünnepnapként említi. A szukoti hagyományok és a parancsolatok eltértek a „nyolcadik napitól”, míg szukotkor a sátorban kellett lenni hét napon keresztül, addig smini áceret idején nem, ráadásul az ünnepekre szánt állatáldozatok is külön listán szerepeltek.

Igen ám, de i.sz. 70-ben Titusz lerombolta a jeruzsálemi Szentélyt, és többé már nem lehetett állatáldozatokat bemutatni az ünnepeken, és már nem volt király sem, aki áldásával hazaküldte volna a népet a zarándoklatról. Ebben az időszakban a judaizmus arra kényszerült, hogy újra feltalálja magát. Egy olyan vallásból, amelynek a középpontjában a papok irányította Szentély állt, a judaizmus egy olyan vallás lett, amelynek a centrumában a rabbik által irányított zsinagógák kerültek. Ezeken a rabbikon múlt, hogy új tartalommal töltsék fel a smini áceretet, máskülönben ez az ünnep teljesen eltűnt volna.

A változás viszont idővel új értelmet adott az ünnepnek. Mivel Izraelben az esős időszak épp ősszel, vagyis smini áceret idején kezdődik, így aztán a rabbik úgy döntöttek, hogy ehhez társítják az ünnepet. Ezért olyan kiegészítő imákat raktak az ünnepi rendbe, amelyeknek az időjárás a központi témája.

A zsidók tehát a jeruzsálemi Szentély imádata helyett egy új, hordozható szentélyt találtak maguknak, a Tórát, és hagyománnyá vált, hogy minden héten egy eltérő szakaszt olvassanak fel belőle. A talmudi időkben két, egymással versengő rendszer alakult ki, az egyik az izraeli rendszer volt, amelyben rövidebb szakaszokat olvastak három éven keresztül, a másik pedig a babiloni, amelyben hosszabb szakaszok voltak, és egy évig tartott, amíg befejezték a Tóra olvasását. Végül a babiloni rendszer eresztett gyökeret, és ezt használják a mai napig. A babiloni rabbik pedig elrendelték, hogy a Tóra olvasását smini áceret második napján kell befejezni, és a ciklust elkezdeni az elejéről.

Izraelben azonban csak egy napig tart smini áceret, így amikor a 13. század környékén a Szentföldön is elfogadottá vált a babiloni rendszer, ott az olvasási ciklust az ünnep egyetlen napján fejezték be, majd kezdték újra. Ezért mind a mai napig Izraelben egy nappal korábban kezdődik újra a Tóra olvasása, mint a világ többi részén.

Woman dancing with Torah

Woman dancing with Torah

A Talmud megszületése utáni időszakban, valamikor 500 körül lett elfogadott a smini áceret jelentésében bekövetkezett változás. Az ünnep pedig olyan új neveket kapott, mint a könyv napja vagy a befejezés napja, mígnem valaki előrukkolt a jól hangzó szimchát Tóra, azaz a Tóra örömünnepe névvel. Ez a név először a 7. században jelent meg, de csak 10. században vált általánosan elfogadottá. A szimchát Tóra azonban nem spontán jött létre, hanem a smini áceretből  alakult ki a diaszpórában, ahol az ünnep két napig tartott. A két ünnep fokozatosan kezdett szétválni egymástól, a smini áceret egyre inkább az esőről szólt, a szimchát Tóra pedig egyre inkább a Tóráról. Különböző hagyományok kezdtek megjelenni a különböző gyülekezetekben, néhány ezek közül feledésbe merült, mások viszont megmaradtak, és ma is a Tóra ünnepének a részei.

Forrás: haaretz.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp