Etrog, lulav és az országokon átívelő kereskedelmi együttműködés…

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A napos, meleg Közel-Keleten formába öntött zsidó vallási szabályok érvényben maradtak akkor is, amikor kalandvágyó őseink a jóval hűvösebb Európába vándoroltak. Ez nem csak azt jelenti, hogy vacogós is tud lenni a sátorban, de az ünnepi csokor részei (pálmaág, fűzfaág, mirtusz és etrog) sem teremnek mindenkinek a kertje végében. Az ünnepi csokorhoz ezért ezekben az országokban szükség volt egy nagyon fontos elemre: a közösségek közötti aktív kapcsolattartásra.

A pálmaág, a mirtusz és az etrog csak a déli országokban termett, ezért számos kereskedelmi vállalkozás biztosította ezek beszerzését és eljuttatását a hidegebb vidékeken élő hittestvérek számára. Vittorio Cusin például Triesztben működött, s onnan szállította a növényeket kis és nagy tételben is Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő közösségeknek. Árjegyzékét megküldte a Pesti Izraelita Hitközségnek is, amely az iratok között fennmaradt, s mára már érdekes és elgondolkodtató történelmi forrássá vált. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen kiterjedt kereskedelmi és kommunikációs hálózatot láthatunk minden egyes szukkoti csokor hátterében. Vittorio Cusin az etrogot Korfuról, Pargából és Jeruzsálemből, míg a pálmaágakat Alexandriából vagy Genovából szerezte be. A megrendeléseknél az ár felét előre, míg a második felét az áru átvétele után kellett fizetni. Hogy a mirtusz még friss zöld legyen az ünnepen, Cusin a kiszállításokat a ros hásáná és jom kipur közti időszakra időzítette. Üzletében mindennek tűpontosan stimmelnie kellett, hiszen áruja kimondottan szezonális volt, és egy napot sem késhetett. (A jiddisben az „eső után köpönyeg” szólást is az „etrogim nakh szükesz” fordulattal fejezik ki, jelezve, hogy mit ér az etrog, ha késve érkezik.) Vittorio Cusin a több ezer kilométert és több országot átfogó – valószínűleg nem stressz-mentes – kereskedelmi tevékenységéhez már a korszak kommunikációs újdonságát, a telegramot is használta, s ezzel is gyorsabb és pontosabb kívánt lenni, mint nagyszámú konkurensei, akiknek hasonló árjegyzékeit szintén megőrizte a levéltár.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp