György Péter – Holocaust is over?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A háború utáni években a tragédiák okozta sokkhatás miatt lehetetlen volt a holokausztról való beszéd, a 70-es évek erősen mitizálta a holokausztot, múlni nem akaró múltként tekintett rá, az elmúlt években viszont a holokauszt múlt idővé, történeti ténnyé lett, így a tét immár annak a generációnak a megszólítása, amely képtelen a tanúság el- és befogadására. Nemzedékek és emlékezet sorozat a Bálint Házban. A tanúk kora után, mikor már egyre kevesebben vannak azok, akik személyesen élték át a második világháború tragédiáit, a holokausztról való beszéd, az emlékezésre alkalmas formák is egészen másfélék, mint amilyenek közvetlenül a háború után, illetve az azt követő évtizedekben voltak. György Péter a Bálint Ház Nemzedékek és emlékezet című sorozatba illeszkedő előadásában az emlékezet alakzatainak ezen változásairól szólva vizsgálta a holokauszt értelmezéstörténetét, különös hangsúlyt fektetve a hidegháború utáni időszakra.

Kibutz Contemporary Dance Company: Aide Memoire
Kibutz Contemporary Dance Company: Aide Memoire

György Péter felvezetőjéből kiderült, hogy már a rendszerváltás előtti évtizedekben is különféle módokon közelítettek a problémához. A háború utáni években a tragédiák okozta sokkhatás miatt lehetetlen volt a holokausztról való beszéd, annak értelmezésére, feldolgozására nem volt nyelv, pontosan azért, mert hiányzott a távolság az esemény és az érintettek között, ami lehetővé tette volna a megszólalást. Az ötvenes és a hatvanas években ugyan megteremtődött ez a fajta distancia, azonban nem jött létre semmiféle emlékezetkultusz, az embereket nem érdekelte a második világháború, hiszen keleten és nyugaton is a restaurációval voltak elfoglalva. Kiépült az (állam)kapitalizmus és a szocializmus, két jövőorientált rendszer, amelyben a saját múlt marginalizált pozíciót töltött be, az emlékezés mozzanata nem volt belekódolva e struktúrákba.

A hetvenes években bekövetkezett egy fordulat, hangsúlyozta az előadó, hiszen addigra felnőtt egy újabb nemzedék, amely szembesítette szüleit az eseményekkel és kikényszerítette belőlük az emlékezést. Ezt a radikális változást jelzi a holokausztról szóló művészetben megjelent médiumváltás is: míg korábban csak a textus szintjén jelent meg e téma, addig a hetvenes években egyre több vizuális alkotás kezdte el feldolgozni a traumákat. A 70-es éveket a tanúk korának emlékezettörténeti paradigmája jellemezte, melynek központjában a túlélői beszéd, az egyedi tapasztalatok álltak. Ezt az időszakot jól mintázza Claude Lanzmann klasszikus filmje, a Shoah, amely visszaemlékezések segítségével igyekszik beszélni a holokausztról.

Ez a feldolgozási mód nagyon erősen mitizálta a holokausztot, tudomásul vehetetlen, múlni nem akaró múltként definiálták, a szemtanúk pedig készen kapták a traumatizált tanú identitást. Azonban az elmúlt években a holokauszt múlt idővé, történeti ténnyé lett, így nem a jelentőségéhez hű tanúság létrejötte a legfőbb tét immár, hanem annak a generációnak a megszólítása, amely képtelen a tanúság el- és befogadására. Holocaust is over – mondja Alon Confino, ez a tény pedig a kutatási és muzeológiai horizontot is jelentősen befolyásolta.

Hotel Modern: Kamp című előadása
Hotel Modern: Kamp című előadása

György Péter kiemelte például, hogy a hidegháborút követően véget értek az objektív történeti számítások, nagymértékben megváltozott a koncentrációs táborról való tudásunk. Számos olyan dokumentum, “művészeti alkotás” zene, színházi darab került a napvilágra, amelyek a koncentrációs táborokban születtek, és amelyek egy mély, mindent átható kulturális életet rajzolnak meg előttünk. Fel kellett ismerni tehát, hogy amit eddig gondoltunk a holokausztról és annak tanúiról, azt ezek az alkotások mind dekonstruálják.

“Amit mi holokausztnak hívunk, a háború alatt nem volt benne az emberek fejében, csak annyit éreztek, hogy a világ vacak, de valójában sejtelmük sem volt arról, hogy ezt az egészet nem fogják túlélni” – összegezte György Péter. A holokauszt értelmezéstörténetében tehát a legnagyobb változást a hidegháborút követően az jelentette, hogy az újabb források felbukkanásának köszönhetően felismerték a korábbi interpretációk mítikus voltát. Megkezdődött a történet purizálása, ami sokkal nehezebbé tette a feldolgozást, hirtelen minden sokkal ijesztőbbé vált, hiszen az autentikus források, a gazdag művészeti anyag világossá tette a számunkra azt is, hogy genocídiumok nem egyszeriek, hanem olyanok, amelyek bármikor bárhol megtörténhetnek.

György Péter
György Péter
Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp